Cikkek

A kínai asztrológia szerint nemcsak 12 állatövi jegy, hanem öt elem – Fa, Tűz, Föld, Fém és Víz – is folyamatosan kifejti hatását, az egyes elemek pedig kétévente váltják egymást (egy Jang és egy Jin időszak múltán). Egy egyszerű számítással kiderül, hogy legutóbb 60 esztendeje telt el a „Föld Kutya” éve, és ezután újabb 60 évet kell majd várni rá, így érdemes megragadni a lehetőségeket, amelyeket magával hoz.

A mögöttünk hagyott „hosszú napon”, a Tűz Kakas évében a legfontosabb kérdések ezek voltak: Min változtassunk? Képesek vagyunk-e felismerni valódi erőnket, amely kibontakoztatásra vár? Le tudjuk-e csiszolni magunkról az évek során ránk rakódott berozsdásodott szokásainkat és beidegződéseinket? Elég bátrak vagyunk-e felvállalni saját erőnket? 2018 februárjától a kulcsmomentum, hogy a tavaly megérlelt belső, lényegi értékeinket, erényeinket, céljainkat milyen mederben tudjuk terelni, érvényesíteni, megvalósítani.

Ma, amikor meginogni látszik az egyenlőség mítosza, egyre többre becsülhetjük a régiek bölcsességét, akik úgy tartották, hogy minden létező tárgy és lény sajátos életet él. Sőt, egyetlen ember tudatállapotai között is nehéz két ugyanolyat fellelni akár egyetlen nap, egy hónap vagy egy év leforgása alatt. Az a baj, hogy – a szabályt erősítő kivételektől eltekintve – ezek a tudatállapotok gyakran csupán abban egyeznek meg egymással, hogy mindenben és mindenkiben előszeretettel látják a rosszat.

Mindenki sajátos módon „mártírnak” érzi magát, olyannak, akit nem értenek meg, vagy azok áldozatának, akik nem szeretik és nem becsülik meg úgy, ahogyan megérdemelné, és sorolhatnánk a végtelenségig.

A technológiai ember hajnala és alkonya A cikk az azonos című előadás összefoglalása, amely az Új Akropolisz madridi központjában hangzott el, és a spanyol Nueva Acrópolis folyóirat 30., 1976. júliusi számában jelent meg.

Mekkora szerepet töltött be a technika az emberiség fejlődésében? A definícióból adódóan olyan eszközökről van szó, amelyek alkalmazásával az ember képessé válik arra, hogy uralja az anyagot. Ennek dacára nem elegendő kizárólag a technikai eszközöket figyelembe vennünk a haladás mértékének meghatározásánál. Manapság beszippant bennünket a technika imádata, ezért a civilizációk fejlettségi fokát és kiválóságát technikai előrehaladásuk alapján ítéljük meg. Ráadásul ragaszkodunk saját világfelfogásunkhoz: amikor ellátogatunk az ókori népek építményeihez, inkább az nyűgöz le, ha felfigyelünk valami hasonlóra a saját technikai megoldásaink közül, mintsem vallási vagy metafizikai értékeik.

Giordano Bruno kora óta sokat változott világunk és ahogyan a világot szemléljük. A szabad sajtó, a szabad véleménynyilvánítás, a vallási és lelkiismereti szabadság forradalma javarészt felszámolta a máglyákat és a tiltólistákat, és néhány évtizeddel ezelőtt a közvélemény még megegyezett abban, hogy a jövő, amely felé haladunk, a szabadság, a tudás és az emberi jogok kora lesz. Ma azonban mintha repedezni látszana ez a jövőkép: a társadalmi feszültségek kiéleződése, az újra fellángoló fanatizmus és ellenpontja, a terjedő cinizmus és közöny újabb sürgető kérdéseket vet fel a szabadság mibenlétével kapcsolatban.

Mája egyik leghatásosabb fegyvere az a számtalan tükör, amelyet félúton állít a szellem légies és az anyag sűrű világa közé. Ezeknek a tükröknek a jellegzetessége, hogy megsokszorozzák azt a szellemi Egységet, amely eredetileg egy volt, de ahogy lejutott ide, végtelen sokasággá, számtalan vonzó elemmé vált, amelyek magukhoz tudják láncolni az embert.

A tükrök mögött, a fény játéka mögött viszont mindig az Egység rejlik.

Eklekticizmusnak azt a viszonyulást nevezzük, amely előítéletek nélkül elemez, elgondolkodik, összehasonlítja és összekapcsolja a dolgokat, hogy megpróbálja a legjobbat megtalálni, hogy végül kiemelhesse azt, ami a leginkább méltónak bizonyul. Az igazat megvallva erről a világos és tömör meghatározásról a hétköznapi szóhasználatban és a fogalom felszínes értelmezésekor gyakran megfeledkezünk

Jó volna, ha mindenki megismerné ezt a négy örök archetípust, amely segíthet bátrabban felvállalni a női lét gazdagságát és összetettségét. Ami a férfiakat illeti, ezzel talán ők is jobban megérthetnék a női természet kifürkészhetetlen rejtélyét.

A női testet, fiatalságának teljes ragyogásában, Aphrodité archetípusa járja át, alakot ölt benne a szépség, és tökéletes formájában a természet harmóniája nyilvánul meg. Esztétikuma csodálatra méltó, Vénusz erejét és a szerelem titkát hordja magában. Látni fogjuk, hogy ez az erő hogyan jelenik meg a művészetben a Milói Vénusztól A világ eredetén keresztül Picasso műveiig. Ráismerhetünk a szépre Marilyn Monroe, Brigitte Bardot, Emmanuelle Béart vagy Monica Bellucci jellegzetes, de egymástól teljesen eltérő vonásaiban is.

Ha szerénységen azt értjük, hogy mentesek vagyunk mindenféle hiúságtól, és hogy nem becsüljük túl a múló világ értékeit, figyelembe vesszük és tiszteljük embertársainkat, különösen azokat, akik nálunk erényesebbek és bölcsebbek, akkor a szerénység minden kétséget kizáróan a nemes dolgokra, és legfőképp a szent megélésére nyitott lelkek megkülönböztető jegye. Ha így tekintünk rá, akkor a szerénység az erények koronájának egyik legszebb ékköve, és elképzelhetetlen, hogy akinek a nevét nagysága miatt megjegyezte a történelem, ne viselte volna magán a szerénység jegyeit.

Mindenki ismeri azt a 18. században, a kapitalizmus hajnalán született elméletet, amely szerint a gazdaságot, a technológiai fejlődést és végső soron az emberi evolúciót is a versengés viszi előre. A modern közgazdaságtan ugyan már régen meghaladta ezt az álláspontot, hiszen az első nagy gazdasági világválság óta nem létezik szabad versenyes kapitalizmus, a versengés fontossága annyira erősen beitta magát a köztudatba, hogy a közhiedelem még mindig igaznak gondolja.

Az emberi közösségek ősidők óta igyekeznek harmóniában élni a természettel. A részének érezték magukat, és a fizikai értelemben vett anyaságot gondolatban mindig is összekapcsolták a Világanya képével, így a női istenségek, már ami a kultuszaik jelentőségét illeti, ősibbek a férfi istenségekénél. Az ember tudata legmélyén valamilyen „titokzatos érzék” azt súgta, hogy uralma az ásvány-, a növény- és az állatvilág, valamint a tér és idő felett elszakíthatatlanul kapcsolódik kozmikus környezetéhez, teste és lelke pedig szintén ennek a Természetnek a része, és az egész ontológiai eredete a minden kettősségen és okoskodáson túlmutató Valami, amit ma Istennek nevezünk. Így az Isten-Természet-Emberiség alkotta valamennyi kultusz első hármasságát a predinasztikus Egyiptomtól kezdve a kereszténységig.

Miért érdemes foglalkoznunk jellemünk formálásával? Jellem alatt általában azoknak a pozitív tulajdonságoknak az egységét értjük, amelyek bennünket összességében jellemeznek. Így az, aki jellemtelen, erősen erények híján van. Formálás alatt pedig azt értjük, hogy alakítunk, változtatunk a dolgokon, mégpedig egy előre meghatározott, tökéletesebb, jobb forma eléréséért. Így a jellemünk formálása valójában annyit tesz, hogy a már belátott igazságokhoz igyekszünk alakítani teljes valónkat: viselkedésünket, érzelem- és gondolatvilágunkat, mindennapi szokásainkat, és nem csupán valamely képességünket fejlesztjük a sok közül.

Amikor történelmi szövegeket olvasunk, úgy ragyog fel előttünk egy Nagy Sándor, egy Iulius Caesar, egy Napóleon vagy egy Bolívar kiemelkedő egyénisége, hogy csakis őket látjuk. Egyértelmű, hogy nem egyedül álmodtak, dolgoztak és harcoltak, de ennek nincs jelentősége, hiszen hatalmas alakjuk kitölti az emberi tettek teljes horizontját, és önmagán kívül aligha hagy helyet másnak. Még ha meg is említik szövetségeseiket, ellenségeiket, szerelmeiket, barátaikat, mind eltörpülnek mellettük, és ha fenn is maradt a nevük, az leginkább csak a hőssel való kapcsolatuknak köszönhető.

Szoktasd magad hozzá, hogy naponta többször is megállj cselekvésed és munkád közben, hogy néhány percet a megfigyelésre szánj. Tested legyen nyugodt, vegyél fel kényelmes tartást, hogy ne zavarjon… és figyelj, maradj csendben. Ne mozdulj, ne csapj zajt, még elmédben sem, és meglátod, hogy előtted feltárulnak a közönséges halandók előtt rejtve maradt dolgok. Mindezt ne kürtöld világgá, ne kérkedj vele, csupán szemléld a számtalan lény létezését és a világegyetemet fenntartó természeti egyezségeket. Ha ezt alaposan megértetted, szerényebb leszel, és még inkább a szellemi élet felé tartasz majd.

A sötét középkor homálya után felcsillanó reneszánsz szellemiség az orvoslást is felrázta a babonáiba merült kuruzslásból. Az 1493 telén Svájcban világra jött Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim, avagy röviden csak Paracelsus mester újító eszméi gyökeresen megbolygatták kora orvostársadalmának gyakran romlott, tévutakon járó, a betegek helyzetén sokszor csak rontó nézeteit.

A sakk eredete a legendák világáig nyúlik vissza. A legvalószínűbb verzió szerint indiai bölcsek találták ki kb. 1500 évvel ezelőtt. Ami ma játék, egykor tanítási segédeszköz volt. A középkori Európában például egyike volt a hat lovagi művészetnek, amelyet az ifjaknak el kellett sajátítaniuk, hiszen a sakk lényeges elvei – hiába változtak a figurák és bizonyos szabályok az egyes kultúrák hatására – mindig is hasznos kulcsot adtak az élet kihívásaihoz.

Az Új Akropolisz önkénteseinek természetvédelmi csoportja közel 20 éve munkálkodik a természet és a benne élő lények megóvásán minden olyan városban és környékén, ahol a filozófiai iskolának központja van. A főváros szívében magasodó Gellért-hegy tisztaságáért például az évente meghirdetett takarítási akciókkal rendszeresen 50–150 önkéntest mozgósítanak. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Szénásokon kihelyezett odúkban pedig madárcsaládok találnak békés és védett költőhelyre. A budapesti csoport tevékenységeiről és önkéntes munkájukban szerzett tapasztalataikról a természetvédelmi csoport vezetőjével és tagjával beszélgettünk.

Jane Goodall, a korábban a tanzániai őserdőben élő kutató ma évente nagyjából 300 napot utazik, világszerte telt házas előadásokat tart, iskolákat látogat, az ENSZ békenagyköveteként próbálja mozgósítani az embereket, hogy ismerjék fel és vállalják személyes felelősségüket a világ sorsáért és merjenek élni a változtatás lehetőségével. Hogyan vált az erdő csendjét kereső tudósból pódiumok szenvedélyes szószólója?

Számos filozófiai rendszer az ember működésében is vizsgálja az élet minden szintjén látható kettősséget. Eszerint a fény-sötétség, nyár-tél, mozgás-mozdulatlanság mint két egymást felváltó fázis az emberben például az ébrenlét-alvás, aktivitás-passzivitás párosaiban jelenik meg. Kiegyensúlyozott életről, egészségről csak akkor beszélhetünk, ha a két energia ugyanolyan erős, és egymásba alakulásuk az ember számára megfelelő ritmust követ. Bármiféle eltérés, kizökkenés ebből a mind ránk, mind az egész természetre jellemző, éltető lüktetésből, előbb-utóbb testi-lelki betegségekhez vezet.

„A mostani válság nem az olaj vagy az infláció válsága: hitünk és erkölcsünk van válságban. Ha ezeket meg tudjuk oldani, minden más magától fog rendeződni, hiszen az ember alapvetően szellemi lény.”
Jorge Ángel Livraga

„Századokon át az volt az emberek fő gondja, milyen lesz az élet a halál után. Úgy látszik, ma először arra kell válaszokat keresnünk, milyen lesz az élet a halál előtt.”
Szent-Györgyi Albert

A kínai asztrológiában és a Négypillér sorsfejtésben 2017-ben február 3-án, magyar idő szerint 15.34-kor kezdődött az új napév (közel van, de nem esik egybe a kínai holdújév tavaszünnepével). Jellegének két összetevőjét, a Jin Tüzet és a Kakas jegyet is a dolgok beérésével, az aratással, a beteljesüléssel, a felnőtté válással hozzák kapcsolatba.
A 2014-ben, a Jang Fa elemmel kezdődött ciklusnak most egy aktív, átalakításokra sarkalló pontjához értünk. A legfontosabb kérdések idén ezek lesznek: Min változtassunk? Képesek vagyunk-e felismerni valódi erőnket, amely kibontakoztatásra vár?

Ha valaki megkérdezné, hogy mennyire lehet izgalmas egy nyelvészprofesszor élete, az emberek túlnyomó többsége valószínűleg azt válaszolná: semennyire. Azonban mi van akkor, ha a Föld bolygónak egy messzi-messzi galaxisból érkeznek látogatói, és az ismeretlen lények csak recsegni, ropogni és gurgulázni tudnak?

Az idő… ez a furcsa dimenzió, amelyből nem törhetünk ki, számtalan kifejeződést talál, és mivel ennyire gazdag, egyszerre élhetünk a foglyaként és érezhetjük magunkat jól is benne. Sokféleképpen mérhető az idő, és az, amelyet óraszerkezeteink mérnek, csupán az egyik fajtája. A szívünk, az értelmünk és a szellemünk annyira eltérő módon észleli az időt, hogy úgy tűnhet, mintha más-más dimenzióban mozognánk.

Nikola Tesla nem csupán zseniális feltaláló volt, akinek tudományos munkássága felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a technika fejlődésére, hanem egy olyan új tudóseszmény megtestesítője is, aki a képzelet alkotóerejére támaszkodik, és – nem utolsó sorban – tudását önzetlenül az emberiség javára fordítja. A géniusz életútját, feltalálói pályafutásának történetét végigkísérve bepillantást nyerhetünk tudományos, fizikai és elektronikai felfedezéseinek kulisszatitkaiba, párhuzamban önismereti és önirányítási képességének tudatos fejlesztésével.

A filozófiai kávéház olyan hely, ahol az emberi létet érintő kérdéseket járunk körül. A lehetséges témák száma végtelen, de mindig kapcsolódunk az élet rejtélyéhez, a ki vagyok, honnan jöttem, merre tartok kérdéseihez. Így foglalja össze az Új Akropolisz filozófiai kávéház programsorozatának lényegét röviden a Székesfehérvárról indult kezdeményezés honlapja. 2017-ben Budapesten is elindulnak a kávézás közbeni együtt gondolkodások, ennek apropóján kérdeztük Grúsz Róbertet, a program ötletgazdáját.

Janus a kezdetek istene volt, akinek ősiségéhez nem fér kétség. Eredete sokak szerint etruszk gyökerekre vezethető vissza, ő maga azonban olyan istenség, amely Rómához kapcsolódott, de túlélte az ókort, és a mai napig használjuk a „Janus-arcú” kifejezésünkben. Ez mostanra valamilyen álcára, olyan kettősségre utal, amely a kétarcúsággal párosul, de csak azért, mert az évszázadok során elfelejtettük ennek a szimbólumnak a valódi jelentését.

Ha megkérdezünk valakit, milyennek képzeli a köztünk élő hősöket, valószínűleg felemleget majd tűzoltókat, rendőröket, orvosokat, akár szociális munkásokat, gyermeküket erejükön felül támogató szülőket vagy valamilyen testi, társadalmi hátrányon felülemelkedő példaképeket. Ám szinte biztos, hogy ez nem hangzana el: olyannak, mint egy filozófus. A közfelfogás szerint filozófusnak lenni ugyanis nem túl izgalmas vagy heroikus. Jorge Ángel Livraga Ár ellen evezve című könyvét olvasva azonban átértékelődhet bennünk ez a kép.

„Az a különbség egy vízen lebegő fatörzs és az ugyanabból az anyagból készült bárka között, hogy az utóbbinak vannak evezői és ár ellen is haladhat.” (N. Sri Ram)

Fiatalkoromban hallottam ezeket a szavakat. A mondat nem Sri Ram valamelyik előadásán hangzott el, és nem tudom, könyvbe foglalta-e valaha is. Beszélgetés közben vetődött fel. Sokat gondolkodtam róla, és akkoriban, amikor formát kezdtem adni a fennkölt eszméknek egy klasszikus értelemben vett filozófiai iskola keretei között, a fatörzs és a bárka képe mélyen hatott a gondolataimra, érzelmeimre és tetteimre.

„Óvakodj a kritizálástól, inkább mutass jó példát, és ne foglalkozz mások viselkedésével. Mindenki legyen a saját bírája negatív érzelmeinek, és annak, hogy nem szolgálhat követendő életpéldával.”
Jorge Ángel Livraga

„Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.”
Marcus Aurelius

„A bölcsnek nem szava, hanem lénye a példaadó.”
Khioszi Tatiosz

Ha egyetértünk abban, hogy a szép tárgyak szebbé és harmonikusabbá teszik a környezetet, akkor azt is tudnunk kell, hogy a harmonikus gondolatok is kedvező és kellemes környezetet alakítanak ki.

Életünk minőségét jelentősen befolyásolják emberi kapcsolataink és a többiekhez fűződő viszonyunk. Mégis, egyre erősebben mérgezi hétköznapjainkat a gyűlölet és az ebből fakadó félelem. A szélsőségek együtt járnak: ahol gyűlölködnek, ott félnek, és aki gyűlöletet kelt, gyűlölettel telve beszél vagy cselekszik, joggal fél attól, hogy őt is gyűlölik. Végül már senki sem tudja, hol kezdődött ez az ördögi kör…

„A társadalom jobbítása önmagunk jobbításával kezdődik.”
Jorge Angel Livraga

„Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban.”
Mahatma Gandhi

„Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.”
Weöres Sándor

Nagyobb érdeklődéssel kellene fordulnunk a növekedésünket elősegítő cselekedetek felé. Nem elégedhetünk meg a személyiségünk meglévő fejlettségi szintjével. Senki sem állíthatja: „már megérkeztem”, vagy „úgy vagyok jó, ahogy vagyok”, mert ezzel olyan képet fest magáról, hogy megrekedt a lustaság és akarathiány szintjén.

Szerencsehozó talizmánok, szerelmi bájitalok, jósok, vudubabák, fekete macskás vagy kéményseprős babonák… Mióta világ a világ, az ember próbálta kifürkészni és kedvére alakítani a jövőt, és megragadott ehhez minden látható és láthatatlan eszközt. A talizmánokat, ráolvasásokat és más praktikákat általában az élet olyan területein alkalmazzák, amikre nincs elég nagy befolyásunk, ahol túl sok az ismeretlen tényező, ahol „megáll az ész”, és ezért a láthatatlan erők segítségét vágyjuk. Ilyenek lehetnek a szerelem, az egészség, a szerencse, a gazdag termést hozó jó idő, a (hadi) siker vagy hogy haragosunk elnyerje méltó(nak tartott) büntetését.

Talán nem is gondolnánk, de az önkéntesség szinte kivétel nélkül mindannyiunk életének a része. Önkéntesség, amikor segítünk a szomszédunknak valami apróságban, amikor átadjuk a helyünket a buszon, amikor átkísérünk egy látássérült embert az úttesten, amikor ellenszolgáltatás nélkül részt veszünk egy közösségi rendezvény szervezésében...

A kevesebb jobb… az erkölcsi tanítások már évezredek óta ezt hangsúlyozzák, amikor önmérsékletre, evilági vágyaink korlátozására, a szellemi élet felé fordulásra buzdítanak. Nem lepődünk meg akkor sem, ha egy művésztől halljuk ezt, hiszen a letisztultság fontos erény a legtöbb művészeti ágban. Az utóbbi időben a pszichológusok is rámutatnak erre, ahogy a„multitaskingoló”, azaz párhuzamosan folyamatosan több feladattal zsonglőrködő, állandóan új ingereket kereső, de a folytonos döntési helyzetektől kiégő páciensek megtöltötték a rendelőket. De mi a helyzet, ha a pénzünkről, birtokunkban levő tárgyakról van szó? Mit mondanak a közgazdászok?

Mert a filozófia egyesít. Azzal, hogy ráébreszt, hogy emberi mivoltunkban egy tőről fakadunk, a különbségek csak a felszínt érintik. Különbségek mindig is voltak és lesznek. Annyi nép, annyi kultúra és vallás, megannyi érdekes szokás! Sokszínű, gazdag emberiség sarjai vagyunk mind. Nincs két azonos ember, a természet nem tűri az efféle ismétlődést. Hasonlóságok viszont vannak. Az asztrológia – legyen szó a kínairól vagy a nyugatiról – 12 embertípust ismer. A buddhizmus a bölcsesség 5 energiájáról beszél és az azokhoz tartozó emberfélékről, az enneagram rendszere 9 csoportba sorol bennünket, a keleti bölcselet pedig 7 sugárról vagy színről mesél és 7 fajta emberről.

Brunszvik Teréz nevéhez fűződik a magyar óvodai nevelés kialakítása. Szenvedélyes tenni akarással vetette bele magát a gyermekek és az őket körülvevő nők és tanítók tudását és felemelkedését megalapozó nevelési kérdésekbe. De honnan eredhetett a nevelés iránti mérhetetlen elköteleződése? Hogyan kelhetett életre egy 18. század végén született gróf kisasszony keze nyomán ennyi minden?

Manapság, ha szükségünk van egy információra, ha kíváncsiak vagyunk, mi történik a világban, csak felcsapjuk a laptopot vagy előkapjuk a telefont és már pötyögjük is be a megfelelő keresőszót vagy híroldal nevét. Eli Pariser 2011-es TED előadásában azonban érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet: mindenki, aki elsősorban az internet segítségével tájékozódik a világ folyásáról, „szűrőbuborékban” él. Mindez elvileg teljesen nyilvános: a Google, a Facebook, sőt egyre több vezető híroldal sem rejti véka alá, hogy a felhasználói élmény javítása jegyében kattintásaink alapján ajánl nekünk oldalakat, vagyis rajtuk keresztül egy személyre szabott világot látunk.

Zrínyi Miklós korának emblematikus egyénisége, hős ősök leszármazottja, családja a kor egyik legmeghatározóbb nemesi ága. Dédapja a szigetvári hős, Zrínyi Miklós, unokahúga pedig Zrínyi Ilona, Munkács várának parancsnoka, aki a Thököly-felkelés utolsó bástyájaként évekig ellenállt az osztrák ostromnak, és akinek fia, II. Rákóczi Ferenc, a későbbi fejedelem.

„Az ember életében két megrendítő esemény van. Az egyik, amikor megszületik, a második, amikor rájön, hogy miért.” – idézte Mark Twaint egy interjújában a kilencszeres Grammy-díjas Wayne Shorter dzsessz-szaxofonos, aki áprilisban Magyarországon koncertezett.

A szép és a jó nyomába erednek hétről hétre az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Athéné kézműves műhelyének tagjai, amikor leülnek az éppen készülő alkotásuk mellé. Fém- és famunkák ugyanúgy szerepelnek a repertoárban, mint a varrás, a dekupázs, a selyemfestés vagy a műkő kisplasztikák öntése és festése. De hogy kapcsolódik össze kézművesség és filozófia? Erről beszélgettünk Doba Évával, az alkotóműhely vezetőjével.

Mára számos kutatás bizonyítja, hogy amit lélekben vagy gondolatban átélünk, annak a testünkre nézve is következményei lesznek. Olvasni betegségek pszichés gyökeréről vagy a pozitív gondolatok gyógyhatásáról. Test és lélek ilyetén vélt kapcsolatára alapozták hipotézisüket amerikai kutatók, amikor azt vizsgálták, vajon a bűntudat és a fizikai súlycipelés – a köznyelvi fordulatnak megfelelően – csakugyan hasonló élettani és viselkedési hatásokat vált-e ki.

Vajon tekinthetőek-e a híresen kalandvágyó vikingek a modern üzletemberek, kalandorok vagy akár zsoldosok előképeinek? Ugyanolyan mindig többre vágyó, félelmet nem ismerő, kockázatot és harcot kedvelő figurák, csak bárdjaikat ezer év múltán egyenruhára vagy öltönyre és laptopra cserélték? Végül is vikingnek lenni, akárcsak üzletembernek, egyfajta foglalkozás volt. A szó olyan embert jelölt a normann népcsoporton belül, aki felkerekedik, szembenéz a kihívásokkal és sorsával, hogy önerejéből vesse meg lábát a világban.

A 21. századra a film lett az a szubkulturális bázis, amely naprakészen fejteget társadalmi kérdéseket. Ezt teszi az adaptált forgatókönyv kategóriában friss Oscar-díjas A nagy dobás (The big short) című alkotás is, amely a 2008-as világválsághoz vezető okokat és máig tartó következményeit vázolja fel.

„Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen, csak szeretettel és elfogadással kell fordulnunk egymás felé” – hirdeti üzenetét Budapest egy nemrégiben megnyílt kávézója a VIII. kerületben, pár perc sétára a körúttól. Hogy miért épp ezt a mottót választották? – kiderül a kávézó kommunikációs munkatársának elmondásából.

Nehéz manapság igazságosság dolgában jó tájolóra lelni a gondolatok és az érzelmek tengerén. Miközben folyton hajtunk és mégis ezernyi teendő vár ránk türelmetlenül, egyre-másra úgy érezzük, mintha életünk hajóját sötét éjszakában dobálná a szél szeszélye. Talán már nem is mi vagyunk a kapitány, hiszen fogalmunk sincs, mit tegyünk, honnan szerezzünk még néhány percet, kitől kérjünk szívességet és kinek mondjunk nemet. Bolyongásunknak ráadásul gyakran nemcsak mi magunk, hanem embertársaink is áldozatul esnek, akiket dühünkben ok nélkül megsértünk, tehetetlenségünkben vadul kritizálunk.

Hogyan rombolja a mobilozás a kapcsolatokat? Nemrégiben az egyik mobilszolgáltató jópofa reklámmal hívta fel a figyelmet arra, hogy olyankor is a telefonunk és a közösségi média „rabjai” vagyunk, amikor pedig épp lehetőségünk lenne közvetlenül beszélgetni valakivel. Tény, hogy a modern technológia eszközei átalakították kommunikációs szokásainkat: könnyebben és többször beszélünk másokkal telefonon, cseten, videótelefonon, de mintha ezzel párhuzamosan kevésbé becsülnénk meg a személyes találkozás szülte alkalmakat.

Miért rohan egy szerzetes egy majom és egy elefánt után, mit keres nála jogar és lasszó, és hogyan segíti ez a roham a mi szellemi fejlődésünket? Ezek a gondolatok mind felvetődhetnek, ha szemügyre vesszük ezt az ábrát, amely egy 17. századi buddhista meditációs festmény részlete. A kép szimbolikusan a kitartó „elmenevelés” útját meséli el, vagyis azt, hogyan csitíthatjuk le csapongó elménket, és vonhatjuk uralmunk alá gondolatainkat és érzéseinket. Mindezt azért, hogy ezzel is akadálymentesítsük az önismeret avagy a fejlődésünk ösvényét.

2016. február 4-én a kínai asztrológia szerint beléptünk a Jang Tűz Majom évébe. Az elsőre valóban „kínainak” tűnő kifejezés felgöngyölítéséhez tudni kell, hogy a kínai időszemlélet 60 éves ciklusokat vizsgál. Ezekben 12 állatövi jegy (földi támasz) követi egymást, miközben ezzel párhuzamosan hat az évre az öt változó állapot, más néven öt elem is (5x12=60 év). A Fa, Tűz, Föld, Fém és Víz mindegyike két évig fejti ki hatását (jang és jin), így alkotják a 10 égi cselekvőt. Hogy megértsük, mit üzen mindez számunkra, érdemes külön-külön szemügyre vennünk az évet meghatározó minőségeket.