Ismerd meg önmagad! – tanácsolja a közismert felirat Delphoi jósdájában, amely a filozófiai út kiindulópontjává vált. Minden ismert módszer alapja a valódi önismeret, hiszen csak az nevezheti magát szellemi embernek, aki felfedezi saját rejtett világát. Valódi megismerésre viszont csak akkor számíthatunk, ha képesek vagyunk önmagunkat, a sorsunkat, a tetteinket, a motivációinkat és a szándékainkat objektíven vizsgálni. Pontosan úgy, ahogyan egy mikroszkóptól is azt várjuk, hogy a dolgokat pontosan és teljes részletességgel tegye láthatóvá.

Ma viszont kultusza van a szubjektivitásnak, annak, hogy mindent a saját nézőpontunkból lássunk és láttassunk, hogy a valóságot szépítsük, vagy éppen torzítsuk. Éppen ezért fontos kiemelnünk, hogy a hagyományos filozófiai gyakorlatok egy része kifejezetten az objektivitást célozta meg. Ez a törekvés természetes, hiszen annak, aki a bölcsességre törekszik, akadályozó tényező lehet minden, ami elferdíti az igazságot, a valóságot.
 

A gyakorlati filozófia az ember minden szintjét érinti, bár tény, hogy ma sokan úgy értelmezik a klasszikus tanokat, hogy a filozófiai út kizárja az érzelmeket. Pedig mi sem áll távolabb a filozófiától! Plótinosz például, az újplatonikus iskola alapítója, vagy Giordano Bruno reneszánsz kori filozófus is kiemeli, hogy a léleknek két szárnyra van szüksége, hogy a szellemi dimenziókba emelkedjen, ezek pedig a magasztos gondolatok és nemes érzelmek szárnyai. Így tehát a filozófiai úton az érzelmek ugyanolyan fontosak, mint a gondolatok és a cselekvés. 
Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy nem is tudta, hogyan került egyik vagy másik érzelmi állapotba. Sőt, sokak életében az érzések csak jönnek-mennek, többnyire csupán megtörténnek velük a dolgok. Bár ösztönösen igyekeznek kerülni a negatív lelkiállapotokat és keresni a kellemeseket, de igazából alig van eszközük arra, hogy valóban irányítsák lelki folyamatainkat. Pedig erre léteznek módszerek!

A filozófia szellemi gyakorlatairól szóló sorozatunk előző részében megfogalmaztuk, hogy mitől lesz szellemi egy gyakorlat, és milyen emberképre építenek a filozófia hagyományos gyakorlatai. Fontos kiemelnünk, hogy eszerint a megközelítés szerint az, amit el szeretnénk érni, már bennünk van, csak elő kell hoznunk magunkból kitartó, szorgos és következetes munkával. Ez a munka sokkal inkább hasonlítható ahhoz a munkához, ahogyan egy szobrász a sziklából kifaragja egy hérosz alakját, mint a festő munkájához, aki rétegről rétegre viszi fel a festéket az üres vászonra.