Április utolsó péntekére berobbant a tavasz, és a Műterem Kávézóban percekkel a 18 órai kezdés előtt az Új Akropolisz FILO-Caféjának szervezői már-már beletörődni látszottak annak a lehetőségébe, hogy ezt a párás, meleg estét az egyenlőség illúziójáról szóló kerekasztal-beszélgetéssel szemben bizony a virágillatú Margitsziget és a kéz a kézben séták nyerhették.
Április 25-én este az Új Akropolisz önkéntesei kerekasztal-beszélgetésre várták mindazokat, akiket a tavaszi zsongás kicsalogatott az utcára, és szívesen úgy gondolták, szívesen értekeznek az egyenlőség illúziójáról. Bár nem sokkal kezdés előtt a Műterem Kávézó csendes helynek tűnt, a kerek óra elmúltával mégis barátságos, zizegő kis tömeg töltötte meg a karzatot. Ráadásul akadtak olyanok is a jelenlévők közt, akik eleget tettek mind a tavasz, mind pedig a filozófia hívásának, és randevúzni érkeztek ide, hogy együtt gondolkodjanak másokkal, megosszák saját gondolataikat, és meghallgassák a többiek meglátásait is. A rövid felvezetőben, amelyet azt est házigazdája, Apáti János tartott, az idézett klasszikus bölcseletek arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyenlőséget inkább az emberek szellemi egylényegűségében és nem a személyes egyformaságában érdemes kutatni, az egyenlőség illúzióját pedig ott, ahol hajlamosak vagyunk átsiklani az egyébként egymást kiegészítő különbségek felett.
A résztvevők három terebélyes asztaltársaságban eredtek e kérdések nyomába, és bár a téma hordozhatott volna magában feszültséget, a lüktető morajlás azt jelezte, hogy a résztvevők egymásra találtak az eszmecserében. Mindez épp azt erősítette, ami egylényegű bennünk, emberekben, hogy értelmes lélekrészünkkel képesek vagyunk egy-egy ideára rákapcsolódni, méghozzá oly módon, hogy aztán a sokféle nézőpont árnyalttá és színesebbé tegye a képet. A beszélgetések sikere persze az egyre rutinosabb visszatérő vendégek érdeme is, akik már többször kipróbálhatták, milyen elmélyülten meghallgatni másokat: hogy ha egy kicsit is, de megláthassák az ő szemükkel is a világot, amivel egyszersmind teret adnak a különbözőségnek is. Elvégre, ha ezer úton járunk is, egyfelé tartunk a megismerésben. Folytatás júniusban ugyanitt (27-én este 6-kor), amikor desszertként „A hála mint szellemi gyakorlat” kerül majd terítékre. Ki tudja, talán az alkalmi beszélgetőpartnereket épp egy aranyat érő eső fogja összeterelni.