Apáti János

Aki mélységeiben ismeri a Karma törvényét, az kezébe veheti saját sorsát! Ha a Dharma az Út, a törvény, akkor a karma az, ahogy az utat járjuk, ahogy a törvényeket betartjuk vagy sem. A törvények betartása nem valami fétis-szerű tekintélyelvből fakad, hanem annak felismeréséből, hogy azok betartása garantálja azt, hogy a legtöbbet tudjuk kihozni az életből. Ahogy a KRESZ szabályokat is azért érdemes betartani, mert akkor garantált, hogy balesetmentesen és a lehető leghamarabb jut el mindenki a céljához.

Január 23-án pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

2025. december 12-én, immáron harminckilencedik alkalommal rendezett az Új Akropolisz Filozófiai Iskola FILO-cafét a Műterem Kávézóban, ezúttal a szellemi gyakorlatokról. A házigazda, Apáti János az est nyitányában azokról a módszerekről beszélt, amelyek már évezredek óta segítik az embert a szellemi fejlődésében. Ezeknek a gyakorlatoknak az a célja, hogy minél tudatosabban tudjunk jelen lenni az életünkben.

A szellemi gyakorlatok nem egy-egy képességünkről szólnak, hanem az életünkről. Olyan képességek fejlesztéséről van szó, amelyek az életünk minden területére kihathatnak: önismeret, önuralom, emlékezet, képzelet, tudatosság, belső harmónia, kitartás, akaraterő, fájdalomtűrés, kreativitás... Ez alkalommal olyan gyakorlatok közül válogattunk, amelyeket már legalább kétezer éve ismerünk és töretlenül alkalmazunk. A gyakorlatokat természetesen ki is fogjuk próbálni, és az ott, vagy korábban szerzett tapasztalatainkat megosztjuk egymással.

Az etika és erkölcs az együttélés tudománya és művészete. Vannak 
egyértelmű szabályok, de a pillanatnyi helyzetekben tudni kell ráérezni a
helyzet egyediségére is, nem lehet egy receptre megoldani minden 
dilemmát.

November 21-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

Életünk során saját magunkkal vagyunk a legtöbbet, így az egyedüllét az életünk velejárója. Fontos szerepe van az életeseményeink lelki "emésztésében", az emlékeink tapasztalattá érlelésében, a jellemünk fejlesztésében. Ugyanakkor egyedül lenni, azaz önmagunkkal együtt lenni nem mindig és nem mindenkinek könnyű. Amikor terhessé válik, az már a kevéssé kívánatos magány állapota. Mit mondanak a régi tanítások az egyedüllét és magány kérdéséről? Hogy viszonyulnak ehhez a sztoikusok?

Eleve elrendeltetett a sorsunk, vagy van szabad akaratunk? Egyszerre is igaz lehet ez a kettő?

Ha van szabad akarat, akkor hogyan vehetem kezembe saját sorsomat? Mi az, ami rajtam múlik és mi az ami nem? Mekkora a mozgásterem saját életem szempontjából? Ha meg akarjuk szabni sorsunk irányát, ahhoz először is el kell döntenünk, hogy kinek tartjuk magunkat és végső soron mire tartjuk az életünket. Tudatosan vállalt életcélok, életelvek nélkül nehéz, ha nem lehetetlen a sorsunkat terelni.
 

Szeptember 26-án pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

Rohanó napjaink során vajon hányszor vesszük észre, hogy elkalandozott a figyelmünk és egyáltalán nem arra összpontosítunk, amit épp csinálunk? Ide-oda csapongunk, mindenféle tevékenységbe belefogunk, sok dolgot azonban nem sikerül befejeznünk, és a végén még jól el is fáradunk. De mit jelent összpontosítani, azaz mi a figyelem? Hogyan tágul érzékelésünk ha éberek vagyunk?
 

Augusztus 28-án csütörtökön Budapesten, a Műterem kávézóban.

“A lelkiismeret fehér ruhába van öltöztetve. Azért nyugtalanitja a sár.” – írja Gárdonyi Géza.

A lelkiismeret ismeret, tehát egyfajta tudás, mégpedig önmagunkról. Erre az ismeretre önmagunk megfigyelésével tehetünk szert, ezért is fontos megállni, néha csendben lenni és csak önmagunkba figyelni. Mit lehet kezdeni a lelkiismerettel és a lelkiismeret-furdalással? Igazodhat-e a lelkiismeretünk a tetteinkhez, vagy ez csak fordítva lehetséges? Foglalkozhatunk-e mások lelkiismeretével vagy csakis a sajátunkkal?
 

Április utolsó péntekére berobbant a tavasz, és a Műterem Kávézóban percekkel a 18 órai kezdés előtt az Új Akropolisz FILO-Caféjának  szervezői már-már beletörődni látszottak annak a lehetőségébe, hogy ezt a párás, meleg estét  az egyenlőség illúziójáról szóló kerekasztal-beszélgetéssel  szemben bizony a virágillatú Margitsziget és a kéz a kézben  séták nyerhették.

A hála nem puszta érzés – hanem tudatos gyakorlat, amely megtanít a mértékletességre, az elfogadásra, sőt: a belső, lelki szabadságra is. Mi alapján tudhatom azt, hogy valóban hálát érzek-e vagy valami mást? A sztoikus tanítások alapján a hála mindennapi lelki erőforrássá válhat. Ez alkalommal jól bevált szellemi gyakorlatokat is kipróbálunk, amelyek ehhez visznek közelebb.
 

Június 27-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.