FILO-Café: A lelkiismeret

“A lelkiismeret fehér ruhába van öltöztetve. Azért nyugtalanitja a sár.” – írja Gárdonyi Géza.

A lelkiismeret ismeret, tehát egyfajta tudás, mégpedig önmagunkról. Erre az ismeretre önmagunk megfigyelésével tehetünk szert, ezért is fontos megállni, néha csendben lenni és csak önmagunkba figyelni.
Mindenkinek van lelkiismerete, ezt vélhetően kevesen vitatják. A különbség abban áll, ki mennyire hallgat rá. Az emberek ma szerte a világban több mint hétezer nyelven beszélnek. Ha a lelkiismereteink találkoznának, vajon hány nyelven szólnának? Lehet, hogy mind ugyanazon?

Mit lehet kezdeni a lelkiismerettel és a lelkiismeret-furdalással? Igazodhat-e a lelkiismeretünk a tetteinkhez, vagy ez csak fordítva lehetséges? Foglalkozhatunk-e mások lelkiismeretével vagy csakis a sajátunkkal?

Amikor ítéletet alkotunk önmagunk felett, akkor valamit jónak, valamit rossznak tartunk. De mi a jó és mi a rossz?
 

Esther Chilcutt képe a Pixabay-en