„Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.”
(Vámos Miklós)
„Ha bonyolultan írok, akkor azzal sok embert kirekesztek az olvasás öröméből.”
(Kurt Vonnegut)
„Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni.”
(Illyés Gyula)
„Minél áttetszőbb az írás, annál láthatóbbá válik a költészet.”
(Gabriel García Márquez)
„Az olvasót tilos – csak egy másodpercig is – bizonytalanságban hagynunk. Az írás egyetlen ékessége a világosság.”
(Kosztolányi Dezső)
„Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.”
(Arthur Schopenhauer)
„Egy történetnek, hogy hatásos legyen, közvetítenie kellett valamit az írótól az olvasónak, és ezen ajándék ereje volt kiválóságának mértéke. Ezen kívül nem voltak szabályok.”
(John Steinbeck)
„Akkorra már megtanultam, hogy sohasem szabad kiszárítanom az írás kútját, hanem már akkor abba kell hagynom a munkát, mikor van még valami a kút fenekén, hadd teljen meg az éjszaka folyamán abból a forrásból, amely táplálja.”
(Ernest Hemingway)
„A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.”
(Pilinszky János)
„Jó író csak az lehet, aki azért ír, hogy gondolatait kifejezze; aki azért gondolkozik, hogy írjon, jó mesterember lehet, de való művész nem lesz soha.”
(Eötvös József)
„Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány összefűzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állni.”
(Illyés Gyula)
„Írj olyat, amit érdemes elolvasni vagy tégy olyat, amit érdemes leírni.”
(Benjamin Franklin)
„Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.”
(Márai Sándor)
„Akkora különbség van a jó és a majdnem jó szó között, mint a villámlás és egy szentjánosbogár között.”
(Mark Twain)
„Az igazi művészet, mint a mozarti felhangzás, tökéletesen érthető, és tökéletesen megmagyarázhatatlan.”
(Samuel Beckett)
„Számomra az írás ott kezdődik, amikor gyermekmódra semmit vagy szinte semmit se „értek” abból, ami lenyűgöz.”
(Pilinszky János)
„Az írónak a tolla a hangszere. Ha nem használja, az érződik a következő leírt mondaton. A „tollunk” az író-apparátusunk, a belső és a külső „tollunk” együttesen. Ha ezen gyakorolunk egy életen át, előbb-utóbb írók leszünk. Jó íróvá leszünk-e, vagy rosszá, az már más lapra tartozik. De írók. Aki nem ír naponta, és nagyon tehetséges, azért egy könyvet biztosan meg tud írni. De attól még nem író.”
(Kornis Mihály)
„Bár az írás és az igazság édestestvérek: gyakran mégis külön utakon tévelyegnek.”
(Sütő András)
„Úgy tűnik, mintha egyes könyveket nem azért írtak volna, hogy valamit is tanulni lehessen belőlük, hanem azért, hogy kiderítsük: mi mindent tud a szerzőjük.”
(Johann Wolfgang von Goethe)
„Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony kesereg; pedig a tinta megmutatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt őrzik meg őt.”
(Leonardo da Vinci)
„A szerző hallgasson, amikor a műve beszélni kezd.”
(Friederich Nietzsche)
„Nem szabad semmiféle könyv olvasását megtiltani; ez az egyetlen mód arra, hogy önmagukat semmisítsék meg ama könyvek, a ponyvatermékek.”
(Immanuel Kant)
„Ha az olvasásban akarsz jártas lenni, olvass! Ha az írásban, írj!”
(Epiktétosz)
„Minél gyorsabban írok, annál jobb a teljesítményem. Ha lelassulok, baj van. Az azt jelenti, hogy kilököm a szavakat magamból ahelyett, hogy azok vonnának maguk után.”
(Raymond Chandler)
„Amikor az agyaddal írsz, a szavak engedelmesen és simán vetődnek papírra, mikor azonban szíveddel dolgozol – annyi gondolat tolul a fejedbe, annyi kép gyűlik össze emlékezetedben, annyi emlék a szívedben, hogy kifejezéseid pontatlanok, tökéletlenek, egyenetlenek, érdesek lesznek.”
(Lev Tolsztoj)
„Az amatőr akkor ír, amikor kedve van hozzá, a profi akkor is, ha nincs.”
(Oscar Wilde)
„Ha az orvos azt mondaná, hogy hat percem van hátra az életemből, gyorsabban gépelnék.”
(Isaac Asimov)
„Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.”
(Örkény István)
„Az írónak a tolla a hangszere. Ha nem használja, az érződik a következő leírt mondaton. A „tollunk” az író-apparátusunk, a belső és a külső „tollunk” együttesen. Ha ezen gyakorolunk egy életen át, előbb-utóbb írók leszünk. Jó íróvá leszünk-e, vagy rosszá, az már más lapra tartozik. De írók. Aki nem ír naponta, és nagyon tehetséges, azért egy könyvet biztosan meg tud írni. De attól még nem író.”
(Kornis Mihály)
„Holott az emberiségnek ötven vagy száz vagy ötszáz olyan könyve van, amely verhetetlen, pótolhatatlan, újból és újból el kellene, hogy olvassa őket a földlakó. Camus, Dosztojevszkij, Gogol, Joyce, Beckett és a többiek művei képesek arra, hogy formálják a világot és azoknak az embereknek a tudatát, akik képesek a műveik befogadására. Ez akkora kincs, amivel csak akkor jövünk majd tisztába, ha ne adj isten közel kerülünk ahhoz, hogy végleg elveszítsük. Régen a királyok örültek, ha olyan énekmondó lantost találtak, aki úgy tudja elénekelni a lakomához Trója pusztulását, ahogy az történt, nem úgy, ahogy az ő megfizetett lantosai tették. Homérosz ezt még ábrázolta is! Az író rangja ma is akkora kellene hogy legyen, mint a mítosz dalolójáé volt, a müsztésznek nevezett emberé, később pedig a mesemondóé. Jár neki az ingyen koszt, kvártély és az utazás lehetősége. Nem is kell neki több, sose kellett.”
(Kornis Mihály)
Képek sorrendben: Ivo Jansch; nrg_crisis (forrás: flickr.com)