Bölcsesség vagy ismeret

    Bölcsesség_Buddha_0.jpgBacon már évszázadokkal ezelőtt megállapította, hogy egyeseknek az ismeretszerzés véget ér kíváncsiságuk kielégítésénél. Egy 19. századi mester pedig hozzátette, hogy Bacon éppen olyan jól fogalmazta meg ezt a már-már elcsépelt igazságot, mint azok az elődei, akik megkülönböztették egymástól a bölcsességet és az ismeretet.

    A tudományos, filozófiai, művészeti, szociológiai, politikai, közgazdaságtani és megannyi más területtel kapcsolatos ismeretek széleskörű elterjedése nem komolyságról, hanem a kíváncsiság kielégítésére létrehozott piacról tanúskodik. Ha nem mutatkozik kíváncsiság, vagy teljesen hiányzik, lesz, aki felébressze a szenzációhajhász propaganda illetve a kommunikációs eszközök széles körű és felelőtlen kiaknázásával.

    Kár is beszélni róla, a tudásszomjat ily módon lehetetlen csillapítani. Az emberek többsége ugyanis nincs felkészülve arra, hogy ilyen sokféle téma mélyére ásson, ráadásul a fent említett területeken – és a nem említetteken is – folyamatosan változnak az álláspontok és vélemények aszerint, ahogyan újat fedeznek fel, vagy legalábbis annak tartják. Így tehát mind a témák, mind a kíváncsiság kérészéletű lesz…

    Lépjünk azonban egy lépéssel beljebb, túl a puszta kíváncsiságon, az évekig tartó tanulás és munka során megszerzett és elmélyített ismeretek felé. Úgy tűnhet, ez a legmagasztosabb cél, de valójában ettől még távol járunk. Az ismeretek ugyanis az emberi teljességnek csupán bizonyos részére vonatkoznak: foglalkoztathatják például az elmét, a testet vagy az érzéseket, de aligha tudják megnyitni az intuíció lenyűgöző kapuit, feltárni a lélek rejtett kincseit, felébreszteni a tökéletességre irányuló vágyat, bármilyen témában is merüljünk el.

    Itt tárul fel a bölcsesség birodalma. A mély tudás sokkal többet jelent az ismeretnél. Ez olyasvalami, amit nem felejtünk el, és amit nem az emlékezetünk külső rétege tárol, hanem mélyen megőrzünk önnön lényegünkben. Amit így tudunk, az a részünkké válik. És ahogyan mi is mindig „vagyunk”, habár gyermekként máshogy, mint felnőttként, a bölcsesség hasonlóképpen megköveteli, hogy egyre érettebbé váljunk az időben haladva, és érdekes módon az idő, amelyet a saját fejlődésünkre fordítunk, örökkévalóvá válik.

    A nagy vívmányok korát éljük. Mindenki a legjobbat kínálja nekünk. Hát akkor követeljük is a legjobbat, de követeljük először saját magunktól. Mindent, amihez hozzáfogunk, amit célul tűzünk ki, amit érzéseink és gondolataink szorgalmaznak, tegyünk a nagyság és tökéletesség igényével. Ettől a tágnál is tágasabb törekvéstől a sokféle tudomány, vallás, művészet és filozófia mind-mind testvérekké válnak.

    A bölcsesség legyen a célunk.

     



    Kép: Angela Marie Henriette (forrás: flickr.com)