Azt mondták... az életről és a halálról

    „Befelé nézz, bensődben fakad fel a jónak forrása, s ha szüntelenül mélyíted, szüntelenül buzog!”
    (Marcus Aurelius)

     

    „Az ember nem arra születik, hogy kimustrált alkatrészként eltűnjön a történelemben, hanem hogy megértse sorsát, szembenézzen halandóságával, és – most egy igencsak ódivatú kifejezést fognak hallani tőlem: – hogy megmentse a lelkét.”
    (Pilinszky János)

     

    „A halál nem semmisíti meg az életet, csak átváltoztatja.”
    (Lev Tolsztoj)


    „Az emberek életnek nevezik egy lélek megtestesülését itt a földön. Halálnak pedig azt hívják, amikor ugyanaz a lélek, miután levetette ezt a testruhát, a másik világ felé távozik, hiszen itt már nincs maradása.”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    „A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem.”
    (Mark Twain)

     

    „Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője.”

    (Örkény István)

     

    „Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.”
    (Kosztolányi Dezső)


    '' "„Ha valóban meg akarjátok látni a halál szellemét, tárjátok szélesre szíveteket az élet teste előtt. Mert az élet és a halál egy, mint ahogyan egy a folyó és a tenger is.
    Reményeitek és vágyaitok mélységében ott rejtőzik csendes tudásotok a túlsó világról, és miként a hó alatt álmodó magok, szívetek a tavaszról álmodik.”
    (Khalil Gibran)

    „Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
    (Szabó Magda)


    „Fél valaki a változástól? Pedig létrejöhet-e valami változás nélkül, van-e a közös természet számára valami, ami kedvesebb és megszokottabb nála? Tudsz-e fürdeni, ha a tüzelőfa nem változik, tudsz-e táplálkozni, ha az ételek el nem változnak, általában történhetik-e valami hasznos változás nélkül? Nem látod-e, hogy a magad változása hasonló dolog, és ugyancsak szükséges velejárója a közös természet rendjének?”
    (Marcus Aurelius)

     

    „Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?”
    (Konfuciusz)

     

    „Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni – és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.”
    (Hioszi Tatiosz)


    „Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
    Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
    Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.”
    (Rabindranath Tagore)


    „Azt az embert dicsérd, akit nem kedvetlenít el, hogy meg fog halni, noha örömöt okoz neki az élet.”
    (Seneca)

     

    „A tanítás világos: Sohasem szabad feladnunk és megadnunk magunkat. Ha mindenki más elpusztul is, tovább kell mennünk, úsznunk kell a halottak közt, lankadatlan keresnünk kell a szabadságot az ő nevükben és a sajátunkéban.”
    (Jorge Angel Livraga)

     

     

    "„Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”
    (Márai Sándor)

    „Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.”
    (Gustave Thibon)

     

    „Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

    (Csontváry Kosztka Tivadar)

     

    „Századokon át az volt az emberek fő gondja, milyen lesz az élet a halál után. Úgy látszik, ma először arra kell válaszokat keresnünk, milyen lesz az élet a halál előtt.”
    (Szent-Györgyi Albert)

     

    „Jő a halál, nem is egy: amely elragad, az csak utolsó.”
    (Epikurosz)

    „Az öregek mindig jobban ragaszkodnak az élethez, mint a gyerekek, és kelletlenebbül válnak meg tőle, mint a fiatalok. Hiszen minden munkájuk ennek az életnek szólt, ezért a végén úgy érzik, hogy kárba veszett a fáradozásuk. Minden gondjukat, minden javukat, dolgos, álmatlan éjszakáik minden gyümölcsét, mindenüket itt hagyják, amikor elmennek. Életükben nem gondoltak arra, hogy olyasmit is szerezzenek, amit magukkal vihetnének a halálba.”
    (Jean-Jacques Rousseau)

    „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”
    (Abraham Lincoln)

    „Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához.”
    (Antoine de Saint-Exupéry)

     

    „Rosszul él, aki mindig csak élni kezd.”
    (Epikurosz)

     

    „Maga az élet örökös próba. A gyakorlás során próbára kell tenned és csiszolnod kell önmagad, hogy szembenézz az élet hatalmas kihívásaival. Lépj túl az élet és halál birodalmán, és akkor képes leszel nyugodtan és biztosan elboldogulni bármilyen válsággal, amivel szembetalálkozol.”
    (Ueshiba Morihei)

     

    „Maga a halál is az élet feladatainak egyike.”
    (Marcus Aurelius)

    „Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.”
    (Albert Schweitzer)

    „Mint víz tükrét a fecske szárnya
    Legyintvén – pár csillogó csöppet
    Visz magával a magasságba:
    Úgy szeretném legyintni én is
    Lélekszárnnyal az életet,
    S ragadni fel a végtelenbe,
    Viharzó zsoltárt énekelve,
    A megmentett szépségeket.”
    (Reményik Sándor)

    „Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.”
    (Henry David Thoreau)


    " "„A reggeli nap visszfénye a harmatcseppben nem kevesebb a Napnál magánál, mint ahogy az élet visszfénye a lelketekben sem kevesebb, mint az élet maga.
    A harmatcsepp visszaveri a fényt, mert egy azzal. És ti is visszatükrözitek az életet, mert egyek vagytok vele.”
    (Khalil Gibran)

     

    „Mit lelkem eddig félve sejtett,
    Előttem áll a nagy titok,
    Hogy csak az halt meg, ami nem lett,
    S az él örökké, ami volt.”
    (Vajda János)


    Az élet mindig ott a legnehezebb, ahol él az ember.
    (Oscar Wilde)

    „Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár.”
    (Leonardo da Vinci)

    „Az élet és a halál egy érme két oldala, egy örökké tartó játék két pillanata, és a játék folyton ismétli önmagát – így hozza létre a ciklikusságot. Az egész természet vissza-visszatérő játékot űz: a nappal és az éjszaka, a Nap és a Hold, a nyár és a tél, az álom és az ébrenlét, a fiatalság és az öregség... Ha minden forog, ha minden visszatér, ha a fák elszáradt ágai újra rügyet bontanak, ha a tenger apályát újból dagály követi, mi, emberek, hogyan vonhatnánk ki magunkat ebből a játékból?”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    „Íme
    próbája annak,
    hogy földi küldetésed
    Véget ért-e már:

    Ha élsz:
    még nem.”
    (Richard Bach)

    Cimkék