Az élet mint sakkjátszma

    fotó: Ahd Photography via FlickrA sakk eredete a legendák világáig nyúlik vissza. A legvalószínűbb verzió szerint indiai bölcsek találták ki kb. 1500 évvel ezelőtt. Ami ma játék, egykor tanítási segédeszköz volt. A középkori Európában például egyike volt a hat lovagi művészetnek, amelyet az ifjaknak el kellett sajátítaniuk, hiszen a sakk lényeges elvei – hiába változtak a figurák és bizonyos szabályok az egyes kultúrák hatására – mindig is hasznos kulcsot adtak az élet kihívásaihoz.

    A cél

    A sakkban a cél rendkívül egyértelmű: a saját királyunkat védjük, miközben az ellenfélét igyekszünk legyőzni. Érdekes megfigyelni, hogy ennek ellenére kezdetben a legtöbb sakkozni tanuló gyerek egyfajta „kiütőst” kezd el játszani: az lesz a legfontosabb, hogy minél több bábut vegyen le az ellenfél játékosai közül, azaz hogy számszerűen jobban járjon. Sok sakkozónak meghatározó pont a fejlődésében, amikor először veszít úgy, hogy jelentős mennyiségi fölénye van. Az életben is sokszor kezdünk el gyűjtögetni, hogy megszerezzük álmaink autóját, állását vagy nyaralóját. De szem előtt tartjuk-e választásaink során a valódi királyt? Meghatározunk-e olyan célt, ami túlmutat a „gyűjtögetésen”?

    Tervezés

    Bármilyen célt tűztünk is ki magunk elé, az odavezető utat meg kell terveznünk, ehhez pedig szükségünk van taktikára és stratégiára. Taktikának a rövid távú tervezést nevezik: néhány lépés kombinációja a sakkban, a legrövidebb út a munkahelyünkre egy sietős reggelen, egy megfelelő panaszkezelési protokoll az ügyfélszolgálaton. A taktika mindig a hogyanról szól. Tanulható és gyakorolható, jó szolgálatot tesz, amikor az események sűrűjében nincs idő sokat gondolkodni. Akkor tud azonban valóban hasznos lenni, ha megfelelő stratégia áll mögötte.

    A stratégia a hosszú távú tervezés, amikor megvizsgáljuk, és úgy rendezzük erőforrásainkat, hogy közelebb vigyenek a távlati célhoz. Fő kérdése a miért. Savielly Tartakower sakknagymester ezt a parti semmittevési fázisának nevezi, mert akkor bontakozik ki, amikor semmi látványos nem történik, mégis ekkor épül fel, szinte láthatatlanul, a jövő alapja. Talán a legkönnyebben úgy tudjuk lemérni magunkon, van-e stratégiánk, ha megfigyeljük, hogy mivel foglalkozunk azokban az időszakokban, amikor nincs semmilyen sürgős teendőnk. Sodródunk az árral? Vagy a jövőt lépésekben építve nekiállunk alakítani a körülményeken?

    Anyag, idő és minőség

    Az átalakítás döntések sorát kívánja meg: mit szeretnénk elérni, mit áldozunk ezért fel, milyen cserékkel teremthetjük meg hozzá az alapot. A sakkban – főleg a kezdők számára – segíti a döntést, hogy minden bábuhoz hozzárendelhető egy számérték, amely meghatározza a számbéli értékét: a gyalog értéke 1, a huszáré és a futóé 3, a bástyáé 5, a vezéré 10, a királyé pedig végtelen. Általában nem érdemes odaadni egy futót egy gyalogért.

    A képet tovább árnyalja az idő is. Világos, hogy ha a „drága” bábut elveszítve két lépésből mattot adhatunk, megéri az áldozat. Az idő szűkét az életben is sok esetben mérsékelhetjük az anyag feláldozásával: foghatunk egy taxit ahelyett, hogy elsétálnánk az úti célunkig, vagy beiratkozhatunk egy képzésre ahelyett, hogy magunk tanulnánk meg mindent autodidakta módon. De az anyag, és még az idő is, mennyiségi fogalmak, amelyeken a sakk – és így maga az élet is – túlmutat.

    Szinte az összes sakkvariánsban közös az a szabály, hogy ha a gyalogot bevezetjük a legutolsó sorba, akkor bármivé átváltozhat. Ugyanez a kulcs saját céljaink megvalósítása közben is: ha úgy érezzük, hogy nincs megfelelő anyagi hátterünk, nincs elég időnk, akkor kénytelenek vagyunk minőségileg fejlődni. De hogyan változhatunk saját életünkben egyszerű „gyalogból” „vezérré”, megfordítva végre a játék menetét?

    Erre Garri Kimovics Kaszparov volt sakkvilágbajnok ad választ: „A siker receptje azért titok, mert önnön döntéseink elemzésével tárul fel. Tudatosítani kell önmagunkban, hogy hogyan hozzuk meg a döntéseinket, és megfelelő gyakorlással ez javítani fogja intuitív – tudattalan – teljesítményünket is. Azért van szükség e »természetellenes« viselkedésre, mert felnőtt korunkra már kialakítottuk a magunk jó-rossz mintáit. A rossz kijavításához, illetve a jó megerősítéséhez pedig csak aktív részvétellel juthatunk el: a tudatos önismeret útján.”
     


    photo credit: Ahd Photography

    Cimkék