Az egység

    Részlet a Mája játékai című könyvből

    kultcikk_tukor.jpgMája egyik leghatásosabb fegyvere az a számtalan tükör, amelyet félúton állít a szellem légies és az anyag sűrű világa közé. Ezeknek a tükröknek a jellegzetessége, hogy megsokszorozzák azt a szellemi Egységet, amely eredetileg egy volt, de ahogy lejutott ide, végtelen sokasággá, számtalan vonzó elemmé vált, amelyek magukhoz tudják láncolni az embert.

    A tükrök mögött, a fény játéka mögött viszont mindig az Egység rejlik.

    Az anyag szétválaszt, a szellem azonban egyesít. Mája, aki az anyagban munkálkodik, a kettévált szellemi Egység tükröződése.

    * * *

    Az utat a sokaság és az Egység között csakis az emberi tudat képes megtenni. Felemelkedik és alászáll, alászáll és felemelkedik, így kapcsolatot tud létesíteni a megnyilvánulás mindkét végletével.

    Amikor a tudat alászáll, Májával és a fénytörés révén keletkezett népes kíséretével találkozik. Ekkor részekre oszlik, és a különböző tárgyak felismerésével játszik, igyekszik felfogni és összehasonlítani őket, keresi, hogyan tudná felhasználni mindezeket, és hogy a maga számára milyen értelmet rejtenek.

    Amikor viszont emelkedik a tudat, akkor Mája addig rejtőzködő csodájával, s magával Májával is találkozik az Egységben, amelyben mindannyian benne vagyunk, ahol vége minden játéknak, ahol már minden tapasztalatot megszereztünk, ahol az egyedüli valóság az Egy Létező.

    * * *

    A felszállni képes felsőbbrendű tudat teszi lehetővé az egyetemes szemlélődést. Minden létező egy teljességnek, egy Egységnek a része. Minden elveszti saját, kis értékét, és megnövekszik azzal, hogy beilleszkedik ennek a kozmikus Egységnek az egyetemes értékébe. Ugyanakkor, ezzel ellentétes folyamatként, azon a tudaton, amely belemerül az anyagba, eluralkodik az elkülönülés, az a veszélyes kór, amely ahol csak megnyilvánul, mindenütt bajt szül.

    Az emberek elkülönülnek, szembeszállnak és csatároznak egymással. Minden egység felbomlik, ellenségeskedés támad a vallások és a népek között. Politikai pártok, gyülekezetek és szervezetek alakulnak, amelyek fő feladatuknak a hozzájuk hasonlók elleni harcot tekintik. Az elkülönülés csúcsa az emberen belül zajló csata, amikor két énje – a felsőbb és az alsóbb – elveszíti együttműködési képességét, és háborút indít egymás ellen.

    Az elkülönülés tehát az anyagot sújtja. Ha átadjuk magunkat ennek, tudatunk pedig meghunyászkodik előtte, akkor minden élő elkülönültté válik a szemünkben, és azt az összefüggést sem találjuk, amely a lényegbeli kapcsolatot lehetővé tenné.

    Az Egység a szellemre jellemző. Ha a tudat eddig a szintig emelkedik, az ember megleli gyökerét, létének értelmét, azonnal képessé válik mindenben megtalálni a közös gyökeret, és világosan meglátni a mindent összefüggésbe hozó, lényeges kapcsolódásokat.

    Tehát minden attól függ, hogy tudatunk a megsokszorozó tükrök melyik oldalán helyezkedik el.

    * * *

    kultcikk_toronyhaz2.jpgMája azonban magával a tudattal is játszik, és arra kényszeríti, hogy a felső és az alsó között ingadozzon. Ilyenkor érdemes észben tartanunk, hogy mindig könnyebb alászállni, mint felemelkedni. Azért élünk a sokaságban, mert tudatunk szinte mindig lent, Mája és játékai közelében tartózkodik.

    Az Egységgel – a szellemmel – való találkozásaink nagyon ritkák. Ha például egy golyó gödörbe esik, egészen a gödör legaljáig gyorsul, ezért marad benne még egy kis impulzus az újbóli kiemelkedéshez. De nem kap semmilyen segítséget, hogy „továbbkapaszkodjon”, így Mája csábítása újra lefelé vonzza…

    * * *

    Az lenne a feladatunk, hogy előkelőbb helyet teremtsünk a tudatnak, az elérhető legemelkedettebb szinten, hogy ne szállhasson alá ilyen könnyen. Tegyünk egy erős mágnest Egységünk központjába, egy fényt, amelyben az összes fénysugár egyesül, egy központot, amelyből minden irány kiindul. Itt kell megszilárdítani helyzetünket azzal a felfelé vonzó, új, szellemi gravitációs erővel, amely erősebb Mája erejénél, és ellentétes irányú azzal, amivel Mája hat a világra.

    Ha lent megtanultunk játszani, ha követjük a szabályokat és a törvényeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a sokaságban fejlődjünk, akkor miért ne kezdhetnénk el egy új időszakot, amelyben az érdekek egy magasabb rendű játékot követnek, amely mindent egy közös törekvésben egyesít? Májának is, bár nem mesél nekünk erről, ugyanez a feladata, hiszen az ő hatalma ott ér véget, ahol az ember önmagával találkozik.