Egy hétköznapi délelőtt éppen villamoson utaztam. Az egyik megállónál felszállt egy fiatal férfi. Valahogy nem volt szimpatikus az arca. Meg az a pedáns öltöny és a drága bőrtáska sem nyerte meg a tetszésemet. És ebben a pillanatban képes volt levetni magát arra az üres helyre! „Az ilyenek így szoktak viselkedni. Körül sem néznek!” – gondoltam magamban. Még hosszabb és borúsabb töprengésbe kezdtem az emberi önzésről. Hirtelen azonban egy váratlan esemény megszakította eszmefuttatásomat.

Az elmúlt évtizedek felgyorsult életritmusa, az ellentét a rohanó hétköznapok és az otthoni béke megteremtésének igénye között új kihívások elé állítják a férfiakat, nőket egyaránt. Hogy ezeknek a komplex elvárásoknak megfeleljünk, hasonlóan összetett jellemvonásokkal szeretnénk felvértezni magunkat. Minden nő szeretne gyönyörű és intelligens lenni, egyszerre összeszedett, ügyes szervező, de független és tettrekész is, akinek az otthoni teendők sem okoznak nehézséget. Úgy tűnik, mintha egy egészen új nőkép lenne kialakulóban. Vagy mégsem új?

Mi az az ADR? Mi van a nyúlgáton túl? Hogyan kell sűrű füstben, gázálarcban káresetet bejelenteni? Nem biztos, hogy kapásból tudnánk rá a választ, vészhelyzetben viszont életet menthet, ha szakszerű segítségnyújtással vagy bejelentéssel tudjuk gyorsítani a hivatásos katasztrófavédelmi szervek munkáját. Ezért rendezi meg az Országos Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség évek óta az Országos Ifjúsági Katasztrófavédelmi Versenyt, ahol általános és középiskolás csapatok tizenegy állomáson bizonyíthatják tudásukat, rátermettségüket és talpraesettségüket, amely éles helyzetben sem hagyja cserben őket.

A Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség együttműködő partnereként kaptunk felkérést a Katasztrófavédelmi Ifjúsági Verseny budapesti döntőjében való közreműködésre.

Hányszor szeretnénk az életben hőstettet véghezvinni, valami csodálatra méltót, ami miatt mások magasztalnának és követnének bennünket, azonban csak kis lépéseket tudunk tenni. Hányszor szeretnénk úgy énekelni, mint a csalogány, és hányszor szeretnénk repülni, azonban torkunkból csak tompa hangok jönnek ki, és csak lépésekkel juthatunk közelebb a horizonthoz, amelyet soha nem érünk el.

A természetben „hajnalodik”, új ciklusra elevenedik a világ, amelyben ismét Mars (aki március névadója) és Aphrodité ereje hozza az új kezdet lendületét. Ahogy az őszi hulló leveleket sem lehet visszakérlelni a fákra, a szirmaikat bontó tavaszi virágokat sem lehet visszaparancsolni a rügyekbe, és az Élet újult erővel nekivág az éves körforgásnak.