Ember mivoltunk egy gazdagító, de félelmetes belső kettősséggel szembesít: a gondolatok és az érzelmek egy helyen, a pszichében vannak. Szanszkritul ezt a kettősséget káma-manasznak nevezik. A vágyak (káma) és gondolatok (manasz) keverékéről van szó, amelyben a kettő nem mindig segíti, sőt inkább akadályozza egymást. A tiszta, vegyítetlen gondolkodást felettébb nehéz elérni, és túloznánk, ha azt állítanánk, hogy ezzel már nincs gondunk.

Hogyan érthetnénk meg Ueshiba Moriheit, a harcművész mestert, a civilizációépítőt, az önfeláldozó katonát, a misztikus utat járó tanítványt, aki képes volt elhajolni a golyók elől? Mit taníthat a ma emberének, aki mindennapjaiban épp annyira kevéssé érzi magát hősnek, mint legyőzhetetlennek? Ezt járta körül az Új Akropolisz szeptember 20-ai előadásán Papp Tibor.

Platón szerint a nevelésnek a lélek szemét a jó felé kell irányítania. A nevelés az „elfordítás” mestersége, vagyis annak a képessége, hogy mi módon forgatható el a lélek a legkönnyebben és a leghatásosabban, nem pedig annak mestersége, mint lehet a látást a neveltbe beleplántálni, hiszen a látása már eleve adva van, csak nem a jó felé fordul, és nem azt nézi, amit kell – ezt kell tehát a nevelés művészetével elérnünk.