Athéné, a Rend-teremtő

    Pallas Athene mellszoborAz elmúlt évtizedek felgyorsult életritmusa, az ellentét a rohanó hétköznapok és az otthoni béke megteremtésének igénye között új kihívások elé állítják a férfiakat, nőket egyaránt. Hogy ezeknek a komplex elvárásoknak megfeleljünk, hasonlóan összetett jellemvonásokkal szeretnénk felvértezni magunkat. Minden nő szeretne gyönyörű és intelligens lenni, egyszerre összeszedett, ügyes szervező, de független és tettrekész is, akinek az otthoni teendők sem okoznak nehézséget. Úgy tűnik, mintha egy egészen új nőkép lenne kialakulóban. Vagy mégsem új? A görögök Pallasz Athénéjében megvan az összes fenti tulajdonság. Mitikus alakjának tanulmányozása lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban is segítségül hívjuk erejét, amikor csak szükségünk van rá.

    A görög mítosz szerint Métisz, a furfangos értelem istennője gyermeket várt az istenek királyától, amikor az lenyelte a már gömbölyödő istennőt, mivel egy jóslat szerint a születendő gyermek erősebbé válik nála. Zeusz tehát viselős lett Métisszel, aki maga is viselős volt Athénével. Amikor eljött a gyermek születésének ideje, Zeuszt iszonyú fejfájás kezdte gyötörni. Végül koponyájából Héphaisztosz egyetlen kalapácsütésére kipattant Athéné, a kékszemű istennő, sisakban, teljes vértezetben. Átható tekintetével szimbolikus állatára, a bagolyra emlékeztetett, amely lát a sötétben, vagyis képes tévedhetetlenül felismerni az igazságot a tudatlanság homályában.

    Az istenek derűs, fesztelen királya olyan leánynak adott életet, akinek erényei – az elmélyülés, az elmélkedés vagy a körültekintés – épp ellentétben állnak az övéivel. Nyugodt, méltóságteljes és szigorú; ajkát összeszorítja, tekintete a távolt kutatja. Ez az istennő az értelem erejét szimbolizálja, érzelmei elsősorban a cselekedeteit vezérlő szeretetben mutatkoznak meg.

    Háború idején Athéné egyszerre veti be harcos energiáját és kivételes intelligenciáját, hogy küzdjön a káosz és az erőszak ellen. Békeidőben a gyakorlatiasságban, a hozzáértésben, a „kéz intelligenciájában” ölt testet. Ő tanította meg az embereket az első agyagedények, házak, szőttesek készítésére éppúgy, mint a számok ismeretére. Jelenlétét is a rá jellemző tevékenységekkel – a módszeres és fegyelmezett tanulással, tervezéssel, munkával, kézművességgel – erősíthetjük életünkben.

    Pallas AtheneBár Athéné archetípusa az arany középút megtestesítője is, mintáját követve nehézséget okozhat megtalálni az összhangot harcos és alkotó, kifelé és befelé tekintő arcai között. Előfordul, hogy amikor egy nő magára ölti az istennő páncélját, hideggé, könyörtelenné, rombolóvá válik. Olykor az igazságtalanság felett érzett haragja készteti arra, hogy harcba szálljon, csak elvéti a mértéket. Néha azonban nem is tudja, mit idéz elő a másikban: Athéné különlegesen fókuszált, kutató figyelme megbéníthatja beszélgetőtársát. Bár ez a megfélemlítés nem szándékos, józan, már-már szenvtelen viselkedése és lényegbevágó kérdései akaratlanul is gátolhatják a harmonikus kapcsolatok kialakulását.

    Egy másik veszély, ami ezt a típust fenyegeti, a túlzott kifelé fordulás. A hétköznapi életben hiperaktívvá válhat, hiszen minden további nélkül képes a munkanap végén egy másik tevékenységre váltani, közben párhuzamosan számtalan stratégiát felállítani, különböző eshetőségekre készülve. Ha túlcsorduló energiáját nem sikerül megfelelő mederbe terelnie, az Athéné működésű nő akár depresszióba is eshet. Életének hajtóereje, hogy hasznosnak tudja magát, így attól is kiég, ha nem érzi magát többé nélkülözhetetlennek.

    Az istennő mint archetípus azonban felette áll ezeknek a szélsőségeknek. Anne M. Lindbergh pilótanő, író és hatgyermekes családanya így vall Athéné – önmagában is megtalált – erejéről: „Fegyvereink a csend, a magány, az elmélyedés, az ima, a zenehallgatás, egy gondolatmenet végigvezetése, egy olvasmány, egy tanulmány vagy munka elvégzése. […] Egy túlhajszolt napon is megteremtjük magunkban a vágyott béke szigetét azzal, hogy reggel elrendezzük a vázában a virágot, írunk egy verset vagy elmondunk egy imát. Ami igazán számít, hogy olykor tudjunk befelé figyelni, még ha csak egy pillanatra is.”

    Ezzel a felismeréssel az Athéné típus túllép azon, hogy külső megítéléshez kösse hasznosságának tudatát. Így kiteljesedhet bármilyen alkotótevékenységben, legyen az művészi vagy mentális, látványos vagy a hétköznapok rutinjának része. A lényeg, hogy alkosson, és alkotását magáénak érezze. Eközben megtanul hallgatni intuíciójára, és harmóniában élni a természet ritmusával, ami a legbiztosabb eszköze annak, hogy megőrizze testi-lelki egészségét. Athéné éleslátása abban is segíti pártfogoltjait, hogy felismerjék a tartós értékeket, amelyeket nem befolyásol a divat, a körülmények változékonysága.

    A nő ezzel visszatalál természetes terepére: önmagába. Egészen a legutóbbi generációkig nem is volt más választása, mint befelé figyelni. Az utóbbi idők emancipációs törekvései azonban arra ösztönözték, hogy külső tevékenységeiben is felvegye a versenyt, bebizonyítsa egyenlőségét a férfiakkal. Az aktivitás bűvöletében élő, anyagelvű, nyugati szemlélet számára is megérett azonban az idő a változásra. Ahogy az istennő rendszeresen ellátta tanácsokkal, útmutatással a hősöket, az erejükre talált Athéné-nők is segíthetik a hétköznapok hőseit, hogy megsejtsék, a valódi úti cél a lélekben van.

    Ha önmagával megbékél, az Athéné erejét hordozó nő természetes módon otthonában is a béke és harmónia szigetét teremti meg, amelyben egész családja kiteljesedhet. Kedvét leli a lakberendezésben, szeret díszíteni, kertészkedni, kézimunkázni, festeni. Gondosságának köszönhetően minden tárgynak, minden hétköznapi mozdulatnak jelentése lesz. A részletekre fordított figyelmével átszínezi magát az életet. Tudja, hogyan teremtsen maga körül valódi kozmoszt, egy takaros, békés otthont, amivel emberivé varázsolja még a technikai eszközöktől hemzsegő, mesterkélt világot is.

    Az igényes és állhatatos Athéné alapvető küldetése nem is más, mint intelligenciája és ügyessége segítségével egy élhető, szép és harmonikus világ kialakítása, amelyben mindenki megtalálja a helyét és jól érzi magát. Harcai így már nem a másokkal való versengésben, inkább az elkötelezettségben mutatkoznak meg. Elmélkedései, a világ éles szemű megfigyelése és eredeti megoldásai révén az Athéné típusú nő „béketeremtőként” találja meg küldetését. A társadalom és a kultúra értékeinek megőrzése és az igazságtalanság erőszak nélküli legyőzése – ezek az ő legfőbb erényei.


    A témában ajánljuk:
    Aphrodité, harmónia kívül és belül
    Démétér, a bennünk élő révész
    Fedezd fel magadban Hérát!