Fedezd fel magadban Hérát!

    női alak koronával felfelé tekintAz ember évezredek óta ismeri a mítoszokat, és tudatosan vagy tudattalanul kutatja az e világ szimbólumai mögött rejlő tudást. Az első látásra kalandos és mesebeli színterek eseményei, szereplői, az istenek és istennők egyaránt mintát és tanulságot hordoznak. Nincs ez másként a görög mítoszok talán egyik legellentmondásosabb alakjával, a gyönyörű és magasztos Hérával sem, aki egyszerre nővére és hitvese az Olümposz legfőbb istenének, Zeusznak, Ég és Föld urának. Számos történetben jelenik meg féltékeny, pusztító haragú istennőként, de valójában a házasság, az otthon védelmezője, a törvények és az égi rend őrzője, aki egyszerre változékony és megingathatatlan, és aki az Egek Urának hatalmát és élő erejét szimbolizálja.

    A főisten feleségeként Héra a királynő és királyné archetípusa. Az ő erejét képviselik a történelem jelentős nőalakjai, akik önállóan vagy férjüket támogatva a hatalom hitvesei lettek, és elsajátították a kormányzás tudományát: Kleopátra, Medici Katalin, I. Katalin orosz cárné, Viktória királynő, vagy az utóbbi időkből Indira Gandhi, Simone Veil és Margaret Thatcher, hogy csak néhányat említsünk. De természetesen nem csak országok sorsát alakító hölgyek képviselhetik Héra erejét, felbukkanhat bárhol, ahol egy nő vezetőként lép fel, legyen szó egy család vagy egy cég irányításáról.

    Így a női hatalom természetének megértéséhez Héra archetípusa adhatja meg a kulcsot. Ez a hatalom szinte mindig kifinomult formában nyilvánul meg. Azt jelenti, hogy a nő képes uralni indulatait és túllépni egyéni érzelmein, legyen az szimpátia, harag, bánat, vagy bármi, ami elhomályosítja mindent átfogni képes tekintetét. Legszebb megnyilvánulásában Héra képes rá, hogy a mindennapi tetteket is szertartásként végezze. A házasságban is egyfajta misztikát lát, amely az istenek és istennők közötti nászra emlékeztet. A Héra típusú nő öntudatlanul is azt kutatja, hogyan állíthatná helyre ezt az elvesztett egységet.

    Héra másik, sötét oldala a mítoszokban a féltékenység. Ilyenkor házsártos és csalódott Zeusz hűtlenségei miatt, és vetélytársnőit kegyetlenül üldözi. Féltékenységében ki akarja sajátítani a másikat, s ez félelmet, keserűséget és szenvedést szül. Azonban a mítoszok a kiutat is megmutatják ebből az állapotból: Hérának két gyermeke van, Árész, a háború zabolátlan, haragvó istene és Héphaisztosz, az „istenek kovácsa”, a teremtőerő képviselője, aki a tűz segítségével alkot. Ahogy ez a két gyermek születik Hérából, úgy születik Héra élettanulsága is: romboló haragját alkotó tűzzé kell alakítania. Hála lelkierejének és annak, hogy képes túllépni ösztönein, sikerrel jár, jutalma pedig a hozzá visszatérő Zeusz.

    görög női szoborfejHéra azonban nem csak a királynő és a feleség, hanem a beavató szerepét is betölti: haragjával arra inspirálja a halandókat, akiket üldöz, hogy legyőzzék önmagukat, vagyis hősökké váljanak. Így veti alá Zeusz és Alkméné fiát, Héraklészt (akinek a neve azt jelenti: „Héra dicsősége”) olyan próbáknak, amelyek az önmegvalósítás, vagyis az istenné válás felé vezetik őt. Ezzel Héraklész örök mintává válik az önmaga jobbik részéért harcoló ember számára, Héra pedig annak a belső hangnak lesz a megjelenítője, amely – néha kellemetlenül erélyesen – mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy megragadjuk a bennünk erények formájában lakozó erőt, és ezeket kardként (vagy éppen pajzsként) használva, mindennapi tevékenységeinkben megacélozzuk lelkierőnket, és rátaláljunk valódi önmagunkra.

    Ha a Héra típusú nő az útja során megleli saját belső békéjét, egyszerre lesz képes egyesíteni magában Aphrodité szeretetét, Athéné intelligenciáját, valamint Démétér életteliségét és misztériumát, így összekapcsolja az évszakokat és az élet ciklusait is. Ezzel elfogadja magában az idő múlását, s vele együtt a létezés kiáradását és visszahúzódását, az élet és a halál titokzatos táncát. A nő, aki mindezt a tapasztalatot átélte, nem öregszik, épp ellenkezőleg. Héra, aki áthalad az év négy évszakán és az élet három korszakán, összekapcsolja az évszakokat, az életgyűrűt, hiszen folyamatosan magára ölti a fiatal lány, a feleség és az özvegy szerepét. Megmutatja a ciklikusságban rejlő fejlődési lehetőséget, hiszen a telet mindig tavasz követi, ami kifejezi az idő megújításának misztériumát. A tavaszból pedig évről évre új élet, a létezés ezerszínű formája ölt testet, amely mind az Úrnő gondoskodását és oltalmát élvezi.


    A témában ajánljuk:
    Aphrodité, harmónia kívül és belül
    Athéné, a Rend-teremtő
    Démétér, a bennünk élő révész