Dr. Bujáki Márton

Az Új Akropolisz budapesti központjában 2022. november 17-én tartották meg a filozófia világnapja tiszteletére megrendezett programsorozat első alkalmát. Ezen az estén a résztvevők olyan, jellemzően az egyesület megalkotta társasjátékokkal játszhattak, amelyek célja nem a többiek legyőzése, sokkal inkább az önmagunk megismerését segítő közösségi kaland. Azonos vonásuk, hogy szimbólumokat használnak, amelyek jellemzője, hogy egyetlen szó, kép vagy jelenség mögött számos jelentésréteg fejthető fel, ahogy egyetlen ember is számos erényét, képességét és esetleges hiányosságát térképezheti fel az önismeret útján. A közel 40 érdeklődőt vonzó esemény házigazdájával, Révész Angélával beszélgettünk a programról.

Volt egyszer egy rövid korszak az emberiség, különösen a fejlett társadalmak történetében, mikor minden korábbinál ellentmondásosabb viszonya volt a halálhoz. Az iszonyat különös élvezetével szemlélte mások szenvedéseit híradásokból és túlélőshow-kban, miközben irtózott a nehéz munkától, napjait irodaszékekben, estéit kanapékomfortban töltötte. Közben az akciófilmeket nézve nevetett a mellékszereplők megölésének komikus ábrázolásán, de saját elmúlására még gondolni sem mert, és a családokban tabuként kezelték a vég szükségszerű eljövetelét.

Október 8-án tartott előadást Ócsai András közgazdász az emberiséget jelenleg fenyegető legnagyobb természeti-társadalmi veszélyekről az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Központjában. A Főnix Kultúrműhelyben az előadó nem pusztán az ún. összeomlástan aktuális eredményeit tárta a közönség elé. A hallgatóság kérdéseire válaszolva azzal is foglalkozott, hogy vajon mit tehetünk a veszélyhelyzetekben a belső összeomlás elkerüléséért, és ha ezt megtettük, hathatunk-e bárhogyan arra is, hogy összefogva megelőzzük a globális katasztrófa bekövetkezését.

Ócsai András az „Összeomlás helyett” című októberi előadásán széleskörűen felvázolta, milyen drasztikus léptékű változásokat eredményez az emberiség tevékenysége az ökoszisztémában. Többek között a műtrágya túlzó használata, az esőerdők ipari célú irtása, a CO²-kibocsátás stb. mind olyan tényezők, amelyek miatt pl. a fajok kihalási üteme a százszorosa most, mint az ipari forradalom előtt volt. Az összeomlástan nagy kérdése, hogy vajon ugyanez a sors vár-e az ezeket a változásokat előidéző emberiségre is, vagy a elkerülhető a szuperkatasztrófa.

1968-ban néhány a Föld sorsáért aggódó tudós, kutató és politikus találkozott Rómában, hogy megalapítsanak egy olyan szervezetet, amelyben minden kultúrát, ideológiát, szakmát és tudományágat képviseltetni akartak. Az így létrejött Római Klub az 1972-es „A növekedés határai” című jelentésével hívta fel magára a nemzetközi figyelmet.

Szeptember 24-én Budapestre látogatott az Új Akropolisz győri művészeti csoportja, a Vers-zengetők Együttes és a Léleknyelv művészeti műhely. A csaknem kétórás előadáson az amatőr művészek közel 30 költeményt szavaltak vagy énekeltek el saját feldolgozásukban. Az est házigazdája, Szabados Éva szerint manapság, mikor a külvilágban kezdenek elveszni a régi, jól megszokott kapaszkodóink, még fontosabb a belső egyensúly meglelése. Ennek eszköze lehet a költészet és a zene is, hiszen segítségükkel a lelkünk mélyéig hatolhatunk. Itt aztán nemcsak valódi önmagunkra lelhetünk rá, de olyan, mindnyájunk lelke mélyén megbújó időtlen értékekre is, amelyeket felszínre hozva egymáshoz is emberhez méltóbb formában kapcsolódhatunk.

A fenti címmel látott napvilágot a nemrégiben magyarul is megjelent, új Noam Chomsky-kötet. A „legtöbbet idézett szerzőként” emlegetett amerikai nyelvész, filozófus, aktivista az emberiséget szerinte fenyegető két legnagyobb veszélyről értekezik: a nukleáris fegyverkezésről, és arról, hogy az ember tevékenysége immár földtörténeti léptékű változásokat idéz elő a bolygón.

Nemrég láttam egy reklámot egy gyorsétteremlánc egyik termékéről. Az alig húszmásodperces spotban előbb íncsiklandó barackokat, majd kakaóport, aztán egy tál selymes krémtúrót mutatnak a nézőnek, s a felirat azt kérdi, melyikre csábulnánk el leginkább. De még mielőtt tudatosulhatna bennünk, hogy kívánjuk-e egyáltalán bármelyiket, már meg is jelenik szemünk előtt az ellenállhatatlan fúzió: a sárgabarackos-krémtúrós pite kakaós bundában. És hozzá a felirat: „a legjobb választás, ha nem kell választani”.

Tavasszal az Új Akropolisz győri tagjai önkéntes akcióval egybekötött kirándulást tartottak. A programon Gorkijváros városrész egyik kavicsbányatóját járták körbe, és 12 zsák szemetet szedtek össze. Az eldobott flakonoktól, üdítős- és sörösdobozoktól megtisztított tavat elsősorban sportolók, horgászok és strandolók látogatják. A hét résztvevő Solymos Éva kezdeményezésére gyűlt össze, hogy a szabadidejüket valami hasznossal töltsék – a délutánról az ötletgazdát kérdeztük.

„A sakkot indiai bölcsek alkották meg, hogy általa az életről tanítsanak. Segítségével olyan tudásra tehetünk szert, amelyet az életünk szinte összes területén kamatoztathatunk.” Dr. Havasi Ferenc és Kenderesi Péter az Új Akropolisz gondozásában hamarosan megjelenő könyvükben a „királyok játéka” és a filozófia kapcsolatát tárják olvasóik elé. A kötet végére még a kezdő sakkozók is olyan elméleti és gyakorlati tudásra tehetnek szert, amely – a sakk és az élet közti párhuzam révén – segíthet eligazodni az élet adta kihívások között.

Embert próbálók ezek a hónapok, és sokak szemében nem is elsősorban a járvány okozta félelem miatt. A különböző fórumokon, betelefonálós műsorokban az emberek arról panaszkodnak, hogy milyen szűk lett a világ. Zárva vannak az éttermek, teraszok, edzőtermek, színházak, mozik, könyvtárak, sőt az idei nyaralásunk is veszélybe került.