Ki a természetbe! – vissza önmagunkhoz

Tavasszal az Új Akropolisz győri tagjai önkéntes akcióval egybekötött kirándulást tartottak. A programon Gorkijváros városrész egyik kavicsbányatóját járták körbe, és 12 zsák szemetet szedtek össze. Az eldobott flakonoktól, üdítős- és sörösdobozoktól megtisztított tavat elsősorban sportolók, horgászok és strandolók látogatják. A hét résztvevő Solymos Éva kezdeményezésére gyűlt össze, hogy a szabadidejüket valami hasznossal töltsék – a délutánról az ötletgazdát kérdeztük.

Új Akropolisz: Mi inspirálta a kirándulást?

Solymos Éva: A biofília, azaz hogy egységben érezzük magunkat környezetünkkel, természetes emberi vonás. Ha ennek az érzésnek teret engedünk, akkor aktívan fogunk viszonyulni a bennünket körülvevő élőlényekhez, emberekhez, jelenségekhez. A modern ember egyre inkább elveszti a kapcsolatot a természettel, és úgy kezeli, mintha az az életnek egy tőle egészen idegen színtere volna. Így egyre inkább elveszít valamit saját magából is, hiszen ugyanúgy a természet részei vagyunk, ahogy az állatok, a fák, tavak stb. És ez a folyamat odáig vezet, hogy hontalannak kezdjük érezni magunkat, és már nemhogy a városfalakon kívüli világgal, de embertársainkkal sem vállalunk sorsközösséget.

ÚA: Hogyan segíthet ezen egy a mostanihoz hasonló megmozdulás?

S.É.: Amibe csak energiát fektetünk, az egy kicsit a részünkké válik. Ha megtisztítok egy partszakaszt, és ezzel olyan lesz, amilyennek látni szeretném, ezzel otthonosabbá teszem saját magamnak, és közben annak a területnek és a többi odalátogatónak is hasznára voltam. Akinek vagy aminek adunk, azt máris kevésbé tekintjük idegennek. És aki nem idegen, arról pozitívan kezdünk gondolkodni, optimistán viszonyulunk hozzá – ami pedig kulcsmomentum saját mentális egészségünk megőrzéséhez vagy épp javításához.

ÚA: Várhatóak még hasonló akciók?

S.É.: Igen, tervezünk még ehhez hasonló kirándulást, így amint a járványhelyzet javul, szeretettel várjuk azokat a résztvevőket is, akik nem egyesületünk tagjai. Mindenre ráfér olykor az alapos tisztítás, és ugyanúgy, ahogy egy fontos találkozó vagy akár randevú előtt felfrissítjük, kicsinosítjuk magunkat, hasonlóan jeles alkalom lehet környezetünk szebbé varázslása is. Persze egy-egy ilyen akcióval nem oldunk meg globális problémákat, de minden tettünk egy lépés ehhez. És miközben a természetet gondozzuk, saját magunkkal is másfajta kapcsolatot kezdünk ápolni. Úgy is mondhatnám, hogy az ember, aki jóakaratú és eredményes cselekedetekkel viszonyul a természethez, néhány órára önmaga valódi énjéhez jut újra közelebb. Mi úgy gondoljuk, ez jóval több alkalmat is megér.