Összeomlás helyett...

Esemény típus
Előadás beszélgetéssel
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.

Október 8-án tartott előadást Ócsai András közgazdász az emberiséget jelenleg fenyegető legnagyobb természeti-társadalmi veszélyekről az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Központjában. A Főnix Kultúrműhelyben az előadó nem pusztán az ún. összeomlástan aktuális eredményeit tárta a közönség elé. A hallgatóság kérdéseire válaszolva azzal is foglalkozott, hogy vajon mit tehetünk a veszélyhelyzetekben a belső összeomlás elkerüléséért, és ha ezt megtettük, hathatunk-e bárhogyan arra is, hogy összefogva megelőzzük a globális katasztrófa bekövetkezését.

Ócsai András az „Összeomlás helyett” című októberi előadásán széleskörűen felvázolta, milyen drasztikus léptékű változásokat eredményez az emberiség tevékenysége az ökoszisztémában. Többek között a műtrágya túlzó használata, az esőerdők ipari célú irtása, a CO2-kibocsátás stb. mind olyan tényezők, amelyek miatt pl. a fajok kihalási üteme a százszorosa most, mint az ipari forradalom előtt volt. Az összeomlástan nagy kérdése, hogy vajon ugyanez a sors vár-e az ezeket a változásokat előidéző emberiségre is, vagy a elkerülhető a szuperkatasztrófa.

Bizakodásra adhat okot, hogy pl. az ózonlyuk, amely miatt a 80-as, 90-es években megkongatták a vészharangot, jelentős nemzetközi együttműködés hatására jócskán zsugorodott. 2017-ben Új-Zéland kormánya személyi jogokat adott a Whanganui folyónak, Spanyolországban pedig 2022-ben született hasonló törvény egy lagúnáról, miután több mint 650 000 ember aláírta az erre vonatkozó petíciót. A veszélyeztetett természeti kincsek megtisztítását szolgáló hasonló megmozdulások mind annak a jelei, hogy összefogással képesek vagyunk elhárítani a veszélyhelyzeteket. Azonban nem érdemes minden fenyegetéssel kapcsolatban megvárnunk azt a pillanatot, amikor már katasztrófaelhárító óvintézkedésekre van szükség, hiszen elképzelhető, hogy már késő lesz, vagy túl sok súlyos problémával kell szembenéznünk ahhoz, hogy akár bármelyiket érdemben orvosolhassuk.

Így ahhoz, hogy változást érhessünk el, szemléletformálásra és -váltásra van szükség. Az előadó példaképp említette, hogy szükség volna a jelenleg uralkodó nyereség alapú gazdasági berendezkedést és ennek éltetését felváltani egyfajta realista, józan életvitellel. Ha előre gondolkodunk, megtanulunk olvasni a jelekből, tudni fogjuk, mire számíthatunk, és ennek megfelelően dolgozhatjuk ki megoldási stratégiáinkat. Az elmúlt évtizedekben például talán még nem éreztük drámai hatását annak, mit jelent, ha a légkör és a tengerek átlaghőmérséklete akár csak 1 oC-ot is emelkedik, azonban az elmúlt évek soha nem tapasztalt szárazsága elkerülhetetlenné teszi a szembesülést.

Mi tehát a kulcs, mit tehet az egyén és szűk közössége, ha változást szeretne elérni? Ahogy Ócsai András rávilágított, pszichológiai tanulmányok szerint ahhoz, hogy ha válsághelyzet alakul ki, ne pánikszerűen vagy szorongással reagáljunk, a legjobb, ha aktívak vagyunk. Ha tudatosan éljük mindennapjainkat, amihez pedig elengedhetetlen, hogy képezzük magunkat ezen téren is. Fontos, hogy tisztában legyünk saját ökológiai lábnyomunkkal, pl. hogy tudjuk egyetlen repülőúttal egész éves szelektív hulladékgyűjtésünk hatását lenullázzuk. Vagy ha tekintetbe vesszük, hogy ha 60 km-rel messzebbről szállítják az élelmiszert, amit fogyasztunk, ez már jelentős környezetkárosítással jár. Megtehetjük azt is, hogy kevesebb húst fogyasztunk, hiszen a húsevés nagyobb ökológiai lábnyomot hagy, mintha időről időre mellőzzük az állati fehérjét az étlapról. Számos példát sorolhatnánk, apró lépéseket, amelyek összeadódva sokat számíthatnak.

Ha pedig mi magunk elhatározásra jutottunk, környezetünket is szemléletváltáshoz segíthetjük példamutatással, a pontos és hasznos információk megosztásával, és nem utolsó sorban összefogással. A megoldás egyszerűnek tűnhet, de ahogy az előadó is emlékeztetett, az élővilág megóvásának leghatékonyabb módszerei Afrikában is mind a helyiek oktatására épültek. Végső soron a tudás lesz az, amire támaszkodva hosszú távú eredményt érhetünk el. Hiszen az ember, aki észszerű és stabil marad, láncszem a környezeti stabilitás visszaállításának láncolatában.

Előadó