A filozófia napja alkalmából rendezett programsorozat részeként 2022. november 18-án az Új Akropolisz kerekasztal-beszélgetést tartott a szimbólumok jelentőségéről és az életünkben betöltött szerepéről a Főnix Kultúrműhelyben. Az est házigazdája, Apáti János röviden mesélt négy fontos, a különböző mitológiákban, filozófiai irányzatokban megjelenő szimbólumról. Közben a hallgatóság az asztaloknál egymással is megoszthatta gondolatait, a résztvevők együtt kereshették annak nyitját, hogy vajon az egyes jelképek, jelenségek, ábrázolások mit üzennek a ma emberének, kinek mi adhat támpontot mindennapi élethelyzetekben.
Templomos lovagrend: labirintus (Chartres) A chartres-i katedrális padlózatán találjuk azt a tizenhárom méter átmérőjű labirintust, amelyet a templomosok építettek ősi, a katolikus katedrális helyén álló templomok köveiből. A közepén annak idején volt egy fém korong is, rajta a görög mitológia alakjait felelevenítő vésetekkel. Thészeusz, Ariadné és Minótaurosz története többek között annak az embernek és fejlődésének a jelképe, aki belső utazása révén felfedezi önmaga árnyoldalát, belső sárkányait, és szembeszáll velük. A templomos lovagrend szerzetesei is erre a célra használták a földön megformált kanyargó mintát: miközben végigmentek rajta, magukba mélyedtek és saját fejlődési lehetőségeikről elmélkedtek.
Ezt az elmélyülést próbálhatták ki egy gyakorlat segítségével a résztvevők. Mindenki kapott egy a labirintust ábrázoló rajzot, és a bejáratától egész a közepéig végigvezették tollukat a kanyarulatokon. Közben feltettek maguknak egy kérdést, amely épp foglalkoztatja őket, és szeretnék megoldani. „Elindulás után az egyenes utakon és nagy íveken haladjunk megállás nélkül, és amíg a következő éles kanyarhoz nem érünk, addig adjunk magunknak valamilyen választ a megfogalmazott kérdésünkre – mondta el az instrukciókat Apáti János. – Majd ha odaértünk a kanyarba, a válaszból fogalmazzuk meg a következő kérdésünket, és induljunk tovább. Legvégül pedig zárjuk utunkat azzal, hogy visszatérünk a kezdésképpen feltett kérdéshez.” Mezopotámia: vízözönmítosz
A vízözön számos vallási iratban és mitológiai történetben megjelenik. Olvashatunk róla a mezopotámiai Utnapistim, a Bibliában Noé, a görögöknél Deukalión és Pürrha, az indiai mitológiában Matszja vagy a kínai Nagy Jü meséjében. Sőt, hasonló, földrészt elnyelő árvíz még történelmi feljegyzésekben is megjelenik. Platón is említést tesz például ilyenről – lehet, hogy a mítoszok egy régi, valós eseményt dolgoznak fel, azonban szimbolikus jelentésük is kézenfekvő.
„Úgynevezett egyéni kulcsban – egészítette ki a fentieket az előadó –, vagyis az egyes emberben zajló eseményekként is gondolhatunk ezekre az özönvizekre. Erre utal vélhetően az is, hogy Éa (az emberiség pártfogója, a bölcsesség istene) útmutatása alapján igencsak különös bárkát kell éptenie Utnapistimnek. A hajó 200 láb széles, ugyanolyan magas és hosszú. Vagyis egy kocka, amely nem más, mint az ember tökéletlen személyiségének a szimbóluma. Ha a különböző kultúrák ábrázolásain kockát látunk, amelyből mintha kilógna egy emberfej, az arra utal, hogy a nemes és emelkedett gondolatok révén meghaladhatjuk hibáinkat, túljuthatunk a nehézségeken.”
Beszélgetések és további szimbólumok
A résztvevők többek között erről a két szimbólumról beszélgettek, majd az egyiptomi szívmérlegelésről és a platóni barlanghasonlatról is megoszthatták egymással gondolataikat. Egyiptomban a szívet a belső harmónia, a lelkiismeretünk lelőhelyének tartották, amely halálunk után mérlegre kerül, így fény derül rá, hogy erényes életet éltünk-e. A Platón írta történet pedig arról szól, hogy egy barlang mélyén leláncolt, csak a belső falra vetített képeket szemlélő rabok hogyan juthatnak ki a felszínre, hogy a nap fényénél megcsodálhassák a természet valódi jelenségeit.
Az eszmecserék során előkerültek a beszélgetőpartnereket foglalkoztató húsbavágó kérdések is. Például, hogy vajon ahogy a vízözön túlélői, mi milyen képességeinkre, mely erényekre és kikre támaszkodhatunk, hogy átvészeljük a viharos időket? Sőt, hogyan érhetjük el, hogy bárkánkon utazva végül megerősödve, akár bölcsebben kössünk ki a túlparton? Mit jelent az, ha könnyű a szívünk, miben más ez az érzés, és ha elnehezedik, hogyan szabadulhatunk meg a súlyoktól? És egyáltalán miért veszítjük el a harmóniát? Talán épp azért, mert ahogy a barlang rabjai, mi is olykor összekeverjük az illúziót a valósággal? De akkor felvértezhetjük-e magunkat a tévedés ellen, hogy egyre kevesebb rossz döntést hozzunk az életünkben?
Az ősi szimbólumok mindenkihez egyformán szólnak, és ki-ki megtalálhatja bennük a megoldást a fenti kérdésekre. De ahogy a pezsgő, 3-4 fős társalgások mind a hat asztalnál más-más kérdéseket és válaszokat szültek, ezen az estén az is újra bizonyosságot nyert, hogy bár hatékony lehet az egyéni vizsgálódás… társakkal még többre megyünk.
Esemény típus
Filozófia Világnapja
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.
Helyszín link
Előadó
Szerző