A filozófia napja alkalmából rendezett programsorozat részeként 2022. november 18-án az Új Akropolisz kerekasztal-beszélgetést tartott a szimbólumok jelentőségéről és az életünkben betöltött szerepéről a Főnix Kultúrműhelyben. Az est házigazdája, Apáti János röviden mesélt négy fontos, a különböző mitológiákban, filozófiai irányzatokban megjelenő szimbólumról. Közben a hallgatóság az asztaloknál egymással is megoszthatta gondolatait, a résztvevők együtt kereshették annak nyitját, hogy vajon az egyes jelképek, jelenségek, ábrázolások mit üzennek a ma emberének, kinek mi adhat támpontot mindennapi élethelyzetekben.
Templomos lovagrend: labirintus (Chartres) 
A chartres-i katedrális padlózatán találjuk azt a tizenhárom méter átmérőjű labirintust, amelyet a templomosok építettek ősi, a katolikus katedrális helyén álló templomok köveiből. A közepén annak idején volt egy fém korong is, rajta a görög mitológia alakjait felelevenítő vésetekkel. Thészeusz, Ariadné és Minótaurosz története többek között annak az embernek és fejlődésének a jelképe, aki belső utazása révén felfedezi önmaga árnyoldalát, belső sárkányait, és szembeszáll velük. A templomos lovagrend szerzetesei is erre a célra használták a földön megformált kanyargó mintát: miközben végigmentek rajta, magukba mélyedtek és saját fejlődési lehetőségeikről elmélkedtek.
Ezt az elmélyülést próbálhatták ki egy gyakorlat segítségével a résztvevők. Mindenki kapott egy a labirintust ábrázoló rajzot, és a bejáratától egész a közepéig végigvezették tollukat a kanyarulatokon. Közben feltettek maguknak egy kérdést, amely épp foglalkoztatja őket, és szeretnék megoldani. „Elindulás után az egyenes utakon és nagy íveken haladjunk megállás nélkül, és amíg a következő éles kanyarhoz nem érünk, addig adjunk magunknak valamilyen választ a megfogalmazott kérdésünkre – mondta el az instrukciókat Apáti János. – Majd ha odaértünk a kanyarba, a válaszból fogalmazzuk meg a következő kérdésünket, és induljunk tovább. Legvégül pedig zárjuk utunkat azzal, hogy visszatérünk a kezdésképpen feltett kérdéshez.” 
Mezopotámia: vízözönmítosz
A vízözön számos vallási iratban és mitológiai történetben megjelenik. Olvashatunk róla a mezopotámiai Utnapistim, a Bibliában Noé, a görögöknél Deukalión és Pürrha, az indiai mitológiában Matszja vagy a kínai Nagy Jü meséjében. Sőt, hasonló, földrészt elnyelő árvíz még történelmi feljegyzésekben is megjelenik. Platón is említést tesz például ilyenről – lehet, hogy a mítoszok egy régi, valós eseményt dolgoznak fel, azonban szimbolikus jelentésük is kézenfekvő.
„Úgynevezett egyéni kulcsban – egészítette ki a fentieket az előadó –, vagyis az egyes emberben zajló eseményekként is gondolhatunk ezekre az özönvizekre. Erre utal vélhetően az is, hogy Éa (az emberiség pártfogója, a bölcsesség istene) útmutatása alapján igencsak különös bárkát kell éptenie Utnapistimnek. A hajó 200 láb széles, ugyanolyan magas és hosszú. Vagyis egy kocka, amely nem más, mint az ember tökéletlen személyiségének a szimbóluma. Ha a különböző kultúrák ábrázolásain kockát látunk, amelyből mintha kilógna egy emberfej, az arra utal, hogy a nemes és emelkedett gondolatok révén meghaladhatjuk hibáinkat, túljuthatunk a nehézségeken.”
Beszélgetések és további szimbólumok
A résztvevők többek között erről a két szimbólumról beszélgettek, majd az egyiptomi szívmérlegelésről és a platóni barlanghasonlatról is megoszthatták egymással gondolataikat. 
Egyiptomban a szívet a belső harmónia, a lelkiismeretünk lelőhelyének tartották, amely halálunk után mérlegre kerül, így fény derül rá, hogy erényes életet éltünk-e. A Platón írta történet pedig arról szól, hogy egy barlang mélyén leláncolt, csak a belső falra vetített képeket szemlélő rabok hogyan juthatnak ki a felszínre, hogy a nap fényénél megcsodálhassák a természet valódi jelenségeit.
Az eszmecserék során előkerültek a beszélgetőpartnereket foglalkoztató húsbavágó kérdések is. Például, hogy vajon ahogy a vízözön túlélői, mi milyen képességeinkre, mely erényekre és kikre támaszkodhatunk, hogy átvészeljük a viharos időket? Sőt, hogyan érhetjük el, hogy bárkánkon utazva végül megerősödve, akár bölcsebben kössünk ki a túlparton? Mit jelent az, ha könnyű a szívünk, miben más ez az érzés, és ha elnehezedik, hogyan szabadulhatunk meg a súlyoktól? És egyáltalán miért veszítjük el a harmóniát? Talán épp azért, mert ahogy a barlang rabjai, mi is olykor összekeverjük az illúziót a valósággal? De akkor felvértezhetjük-e magunkat a tévedés ellen, hogy egyre kevesebb rossz döntést hozzunk az életünkben?
Az ősi szimbólumok mindenkihez egyformán szólnak, és ki-ki megtalálhatja bennük a megoldást a fenti kérdésekre. De ahogy a pezsgő, 3-4 fős társalgások mind a hat asztalnál más-más kérdéseket és válaszokat szültek, ezen az estén az is újra bizonyosságot nyert, hogy bár hatékony lehet az egyéni vizsgálódás… társakkal még többre megyünk.
