Küzdöttél már azzal, hogy ne akarj mindenáron mások elvárásainak megfelelni? És azzal, hogy a környezeted nem felel meg a te elvárásaidnak?

Az újdonság keresése szinte visszafoghatatlan késztetés, amely példátlan változtatásokra veszi rá az embert, csakis azért, hogy amikkel ma dicsekszik, minél kevésbé hasonlítsanak a tegnapi dolgokra.

De létezhet-e annyi újdonság, hogy mindig legyen valami új az emberi fejlődés hosszú útján? Ellenállunk a kísértésnek, hogy előhozakodjunk számos olyan mondással, mint a nincs új a nap alatt. Ehelyett felidézzük a 19. század egyik nagy filozófusának, Helena Blavatskynak a szavait, aki szerint az életképes bölcsesség az, ha a régi bort új tömlőkbe töltjük. 

Az önismeret kemény munka, mondják, hiszen aki elég bátor ahhoz, hogy a lelke mélyére nézzen, csupa olyasmire bukkan, amivel nehéz szembesülnie. De él-e igazán az, aki nem igyekszik a bátorság erényét éltetni magában? Hogyan érjük el, hogy önmegvalósításunk ne lázadozás legyen, hanem harmonikus és célratörő út, ha kihívásokkal teli is?

Augusztus 28-án Budapesten.

Yilanban idén Földanya napját az Új Akropolisz önkéntesei együtt ünnepelték a Yilan megyei Atyal törzs Bulau-Bulau iskolájával. A helyi óceánparton gyűltek össze, hogy először megvitassák: mit nevezünk szemétnek, és meddig terjednek otthonunk határai?

Az Új Akropolisz leuveni iskolájában tartott, „Leónidász a kapuknál” című előadása a spártaiak lenyűgöző, mégis konfliktusokkal teli világába vezette be a hallgatóságot. Leónidászt, a hősiesség példaképét széles körben ismerik, ezen a konferencián azonban az előadó mélyebb betekintést engedett a spártai kultúra képviselte emberi értékekbe, azok ragyogó és árnyoldalával együtt.

Szófiában most első ízben rendeztek kreatív írás workshopot az Új Akropoliszban. Ez egy olyan kihívás és lehetőség a résztvevőknek, hogy fejlesszék kreativitásukat a fogalmazás eszközével… csakhogy nem szóban, hanem írásban.

A Művészetek napja alkalmából 2024. június 26-án, vasárnap délután az egri Új Akropoliszban fuvolajátékkal fűszerezett történetmesélést tartottak Ibsen Peer Gynt című műve alapján. A program az Új Akropolisz Filozófiai Iskola nemzetközi projektjének részeként, a művészetek, a kultúra közösségépítő, összetartást ébresztő erejét hirdette. A kulturális és művészeti esemény és a nemzetközi kezdeményezés mottója: „Ezer úton egyfelé”.

Ibsen Peer Gynt című műve számos filozófiai gondolatot felvet. 2024 júniusának derekán egy kalandvágyó fiatalember önmagát kereső, mozgalmas életútját mesélték el az Új Akropolisz egri központjában. A történet egyes epizódjai között élőzene adott lehetőséget a résztvevőknek arra, hogy az elhangzottakon elmerenghessenek, és akár magukra is vonatkoztathassák. Vannak ugyanis döntéseink, amelyeket pillanatnyi vágyak vezetnek, vannak helyzetek, amelyeket az értelem és a mélyebb érzelem. A legszebb pillanatokban pedig tudjuk, kik vagyunk, és emberhez méltó életet élünk. Grieg zeneművének bizonyos részleteit három fuvolára írta át három fiatal fuvolatanárnő, Bodnár Angéla, Kovács Kinga Jusztina, Ferencné Kerekes Eliza, azaz az Írisz fuvolatrió.

2024 júniusának derekán A művészetek hete programsorozat záróakkordjaként Ezer úton egyfelé – Mesés tájaktól Magyarországig a zene hangjain címmel rendeztek marimbakoncerttel egybekötött táncházat az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Központjában. 

Az est nyitányaként Juhász Balázs zenész bemutatta fő hangszerét, a marimbát, amelyen szerinte minden zene eljátszható. Az afroamerikai eredetű ütőshangszer a xilofon egyik méretes fajtája, amelynek hossza hangterjedelmétől függően 1,8 és a 2,5 méter között van, súlya pedig elérheti a 120 kilogrammot. A művész a zenejáték színesítésének kedvéért a marimba pengő-rezgő hanglapjainak rezonálását többféle ütős és dallamhangszerrel egészítette ki. 
 

A cselekvés már önmagában kimozdít bármilyen tehetetlenségből, mozdulatlanságból. A cselekvés felráz, kiszakít a megkövültségből, kiránt a földhöz kötött gyökérlétből, amikor leginkább egy fához hasonlítunk. A cselekvés ad szárnyakat érzelmeinknek, világosságot gondolatainknak.