A dél-afrikai Új Akropolisz önkénteseinek egy csoportjával rendbe hozott egy lepusztult városfalat. Az alkotó utcaművészek mottójául a tradicionális afrikai eszmét, az Ubuntut választották, amely annyit tesz, hogy „mindannyian egymás révén és egymásért” létezünk.

Különböző szervezetekkel összefogva a Santa Cruz-i Új Akropolisz tagjai részt vettek az „Elmesélek egy történetet” nevű szociális kezdeményezésben. Meglátogattak két kórházat, gyermekmeséket vittek magukkal – élőszóban átadva bábokkal, dalokkal kísérve, és írott formában is, ezzel is elősegítve az olvasást, amely hozzájárulhat a beteg gyermekek töltődéséhez és gyógyulásához.

A Rio Grande do Sul-i Szövetségi Egyetem Hidraulikai Kutatóintézete és Mérnöki Kara szervezte „Welcome Week” rendezvényen az Új Akropolisz tagjai is előadtak. „A természet matematikája: biológiai inspiráció projektekhez” címmel Flora Detanico professzorasszony arról beszélt, hogyan inspirálhatja a természet mintázatainak tanulmányozása az intelligens és hatékony alkotást.

Ez a kérdés azoknak a valódi mesterművek, zseniális alkotások láttán fogalmazódhat meg bennünk, amelyek alkotóit mintha különleges, náluk mindenképpen magasabb rendű erők vezérelték volna. Miféle varázslat vezette a kezüket? Milyen rendkívüli áramlatokat voltak képesek követni?

Ez a kérdés akkor jön elő, amikor legjobb érzéseinket és gondolatainkat szeretnénk kifejezni, de nem találjuk hozzá a fogódzót. Akkor is felmerülhet, amikor gondolati és érzelmi téren kiüresedünk, és úgy érezzük magunkat, mintha az élet taszigálta csont- és húsbábok lennénk.

„A kreativitáshoz tudásra van szükség, a tudás megszerzése pedig időbe és ismétlésekbe kerül. Sokszor mondják, hogy az embernek spontánul kell cselekednie ahhoz, hogy kifejezhesse, ami a bensőjében megszületik. De miféle bensőről van szó? Ha ami nem test, az mind benső, akkor abban a földi szenvedélyek ugyanúgy megtalálhatók, mint a misztikus eksztázis... Ha ki kell fejeznünk valamit, akkor azt mutassuk meg, ami bennünk a legjobb, és abból teremtsünk, ami bennünk a legjobb.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Kreativitás = 10% tehetség és 90% elszántság.”

Az együttműködés nagy lehetőség és egyben kihívás is az embereknek. Lehetőség, hogy rátaláljunk saját erőnkre és szerepünkre, és hogy a többiekkel összekapcsolódva egyéni lehetőségeinket messze meghaladó célokat is elérjünk. Ugyanakkor a legnagyobb próbák egyike, amelyben megméretnek hibáink és képességünk, azok felülmúlására.

Amikor megkérdezek valakit, kedveli-e Bobby McFerrin zenéjét, tízből hétszer visszakérdeznek: „ki ő?”. Ilyenkor kettős érzés fog el, hiszen bár biztos lehetek benne, hogy amikor azt mondom, „aki a Don’t Worry, be Happy-t énekli”, mindenkinek beugrik, kiről is van szó, azonban azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy McFerrin évtizedek óta nem játssza a dalt, épp azért, hogy végre ne azzal azonosítsák munkásságát. Bőven lenne miről beszélni akkor is, ha emberünk egyetlenegyszer véletlenül ráhibázott volna. De közel sem ilyen egyszerű a képlet.
 

Gyermekkorunkban elképzeljük, álmodunk róla... kamaszként vágyjuk és féljük egyszerre... és azután? Miből áll valójában felnőni, mit nyerünk és mit veszítünk, milyen lépéseken kell keresztülmenni, és mi történik, ha valamelyik lépcsőfok kimarad?

Szeptember 28-án 19.00 órától Budapesten

„A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.”
Gárdonyi Géza

Hiába gyorsétterem, szélessáv és online ügyintézés: a sietség manapság életmóddá, az időhiány népbetegséggé vált. Rohanunk, elfoglaltak vagyunk, igyekszünk időt spórolni, és várjuk a hétvégét vagy a nyaralást, hogy végre kicsit összeszedhessük magunkat. Csak egy kérdés maradt: Ha mind szomjazzuk a nyugalmat - akkor mégis ki diktálja a tempót?