Minden pillanatban döntési helyzetben vagyunk. Felismerjük-e ezt? Mi alapján cselekszünk? Tudjuk-e, hogy mi gátol a szabad cselekvésben? Előadás és kötetlen beszélgetés létfontosságú kérdésekről.

Komplex mesés program óvodáskorú gyerekeknek

Mesedélelőttünkön a programon résztvevő gyerekek életkorához igazodva dolgozzuk fel az arra az alkalomra kiválasztott mesét zenével, mozgással és kézművességgel.

A dél-afrikai Új Akropolisz önkénteseinek egy csoportjával rendbe hozott egy lepusztult városfalat. Az alkotó utcaművészek mottójául a tradicionális afrikai eszmét, az Ubuntut választották, amely annyit tesz, hogy „mindannyian egymás révén és egymásért” létezünk.

Különböző szervezetekkel összefogva a Santa Cruz-i Új Akropolisz tagjai részt vettek az „Elmesélek egy történetet” nevű szociális kezdeményezésben. Meglátogattak két kórházat, gyermekmeséket vittek magukkal – élőszóban átadva bábokkal, dalokkal kísérve, és írott formában is, ezzel is elősegítve az olvasást, amely hozzájárulhat a beteg gyermekek töltődéséhez és gyógyulásához.

A Rio Grande do Sul-i Szövetségi Egyetem Hidraulikai Kutatóintézete és Mérnöki Kara szervezte „Welcome Week” rendezvényen az Új Akropolisz tagjai is előadtak. „A természet matematikája: biológiai inspiráció projektekhez” címmel Flora Detanico professzorasszony arról beszélt, hogyan inspirálhatja a természet mintázatainak tanulmányozása az intelligens és hatékony alkotást.

Ez a kérdés azoknak a valódi mesterművek, zseniális alkotások láttán fogalmazódhat meg bennünk, amelyek alkotóit mintha különleges, náluk mindenképpen magasabb rendű erők vezérelték volna. Miféle varázslat vezette a kezüket? Milyen rendkívüli áramlatokat voltak képesek követni?

Ez a kérdés akkor jön elő, amikor legjobb érzéseinket és gondolatainkat szeretnénk kifejezni, de nem találjuk hozzá a fogódzót. Akkor is felmerülhet, amikor gondolati és érzelmi téren kiüresedünk, és úgy érezzük magunkat, mintha az élet taszigálta csont- és húsbábok lennénk.

„A kreativitáshoz tudásra van szükség, a tudás megszerzése pedig időbe és ismétlésekbe kerül. Sokszor mondják, hogy az embernek spontánul kell cselekednie ahhoz, hogy kifejezhesse, ami a bensőjében megszületik. De miféle bensőről van szó? Ha ami nem test, az mind benső, akkor abban a földi szenvedélyek ugyanúgy megtalálhatók, mint a misztikus eksztázis... Ha ki kell fejeznünk valamit, akkor azt mutassuk meg, ami bennünk a legjobb, és abból teremtsünk, ami bennünk a legjobb.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Kreativitás = 10% tehetség és 90% elszántság.”

Az együttműködés nagy lehetőség és egyben kihívás is az embereknek. Lehetőség, hogy rátaláljunk saját erőnkre és szerepünkre, és hogy a többiekkel összekapcsolódva egyéni lehetőségeinket messze meghaladó célokat is elérjünk. Ugyanakkor a legnagyobb próbák egyike, amelyben megméretnek hibáink és képességünk, azok felülmúlására.

Amikor megkérdezek valakit, kedveli-e Bobby McFerrin zenéjét, tízből hétszer visszakérdeznek: „ki ő?”. Ilyenkor kettős érzés fog el, hiszen bár biztos lehetek benne, hogy amikor azt mondom, „aki a Don’t Worry, be Happy-t énekli”, mindenkinek beugrik, kiről is van szó, azonban azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy McFerrin évtizedek óta nem játssza a dalt, épp azért, hogy végre ne azzal azonosítsák munkásságát. Bőven lenne miről beszélni akkor is, ha emberünk egyetlenegyszer véletlenül ráhibázott volna. De közel sem ilyen egyszerű a képlet.