| |
|
|
|
E havi számunkban:
Természetes megoldást keresünk
 Az emberi közösségek ősidők óta igyekeznek harmóniában élni a természettel. A részének érezték magukat, és a fizikai értelemben vett anyaságot gondolatban mindig is összekapcsolták a Világanya képével, így a női istenségek, már ami a kultuszaik jelentőségét illeti, ősibbek a férfi istenségekénél. Az ember tudata legmélyén valamilyen „titokzatos érzék” azt súgta, hogy uralma az ásvány-, a növény- és az állatvilág, valamint a tér és idő felett elszakíthatatlanul kapcsolódik kozmikus környezetéhez, teste és lelke pedig szintén ennek a Természetnek a része, és az egész ontológiai eredete a minden kettősségen és okoskodáson túlmutató Valami, amit ma Istennek nevezünk. Így az Isten-Természet-Emberiség alkotta valamennyi kultusz első hármasságát a predinasztikus Egyiptomtól kezdve a kereszténységig.
A dolmenek, az „égből aláhullott kövek”, a világfa és az állatábrázolások kultusza a mindenkori emberiség szellemi örökségét testesítették meg. A Napot, a Holdat, a csillagokat, a folyókat, a tengert, a hegyeket és a mélységet mindig együtt ábrázolták az istenekkel és az első emberekkel.
A civilizációt tehát, mint a kultúra archetipikus megvalósulását, mindig a természettel összehangolt együttműködésben képzelték el, és nem ellene fordulva. Az ellenkezőjére kollektív öngyilkosságként és a sorssal való felettébb veszélyes dacolásként tekintettek.
[Tovább…]
Jorge Ángel Livraga
Az Új Akropolisz alapítója
|
Versengés vagy együttműködés
 Mindenki ismeri azt a 18. században, a kapitalizmus hajnalán született elméletet, amely szerint a gazdaságot, a technológiai fejlődést és végső soron az emberi evolúciót is a versengés viszi előre. A modern közgazdaságtan ugyan már régen meghaladta ezt az álláspontot, hiszen az első nagy gazdasági világválság óta nem létezik szabad versenyes kapitalizmus, a versengés fontossága annyira erősen beitta magát a köztudatba, hogy a közhiedelem még mindig igaznak gondolja. Még ma is sokan meg vannak győződve arról, hogy a gyerekeket a versengés révén lehet életképes felnőttekké nevelni, hogy a versengés a leghatékonyabb motiváció, és hogy a versengésnek köszönhetően lemennek az árak és javul a minőség. Sokan hirdetik, hogy kizárólag a versengéstől fejlődhet tovább a technológia a megfelelő ütemben, és úgy általában az emberiség túlélése, fejlődése is a versengéstől függ.
Az eredeti elméletet Adam Smith skót természetfilozófus, az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága című könyvében fogalmazta meg. Ennek lényege, hogy nyugodtan engedni kell, hogy a piaci résztvevőket a személyes érdekük, az önzésük, azaz az egyéni hasznuk maximalizálása vezérelje, mert majd egy „láthatatlan kéz”, mint szabályzó eszköz eléri, hogy ebből mindenkinek jó származzon. Azzal érvel, hogy az iparos igyekezni fog minél olcsóbban, minél jobb árut előállítani, és ez végül mindenkinek a hasznára lesz, mert mindenkinek lesz elegendő cipője, és gázszerelőből, tanárból, ápolóból sem lesz hiány, ehhez nem kell és nem is szabad központilag beavatkozni.
Adam Smith persze nem gondolkodott az olyan területekről, amelyek rövid távon nem hoznak hasznot, azaz az embereknek nem éri meg ezekkel foglalkozni. Őt kizárólag az vezérelte, hogy megalkossa azt az ideológiát, amely lehetővé teszi, hogy a bimbózó polgárosodás és ipar kiszabaduljon a központi irányítás béklyói alól.
[Tovább…]
Grúsz Róbert
|
Házunk táján
|
Egy jó sör, egy jó kávé – és egy jó döntés
|
Férfiak egymás közt – mindennapi túlélőmutatványok |
Őszi serénység, karácsonyi varázslat |
|
|
 |
|
Filozófiai kávéházunk októberi alkalmán többek közt arról is beszélgettünk, vajon miért olyan nehéz kiválasztani az életben a helyes döntéseket a lehetőségek oly széles palettájáról.
Tovább
|
A filmrészleteket és életszituációkat felvonultató előadáson a különböző férfitípusokat és viszonyukat vettük górcső alá.
Tovább
|
Idei „Varázsolj karácsonyt!” elnevezésű adománygyűjtésünkön több mint 40 zsáknyi ruha és gyermekjáték gyűlt össze, amelynek hajléktalanok és a Gyermekklinika kis betegei örülhetnek.
Tovább
|
Új Akropolisz a világban
|
F
i
l
o
z
ó
f
i
a
|
 „Út Siracusába” – Filozófia díj az Új Akropolisznak (Siracusa, Olaszország)
A Szicíliai Filozófiai Intézet által idén 15. alkalommal megrendezett „Tanulmányok Konferenciáját” Siracusában a Kereskedelmi Kamarában tartották. A siracusai Új Akropoliszt a Platón barlangmítosza inspirálta „Én kimegyek. És Te?” című színházi előadásáért Filozófia díjjal jutalmazták.
Ez a mai környezetbe átültetett adaptáció egyrészt arra ösztönzi nézőjét, hogy elgondolkodjon a számos és néha rejtett illúzión, amelyek meghatározzák a jelenlegi életmódunkat, másrészt tanácsot is ad ahhoz, hogy a filozófiai tanítások alkalmazásával hogyan szabadulhatunk meg az emberi szabadságot béklyóba kötő láncoktól. A zsűri külön gratulált az Új Akropolisznak a kulturális önkéntesség iránti elkötelezettségéhez.
|
|
K
u
l
t
ú
r
a
|
 Főszerepben Platón a „Szabadbölcselet” olvasótalálkozóján (Kolumbia)
Az Új Akropolisz kolumbiai „Szabadbölcselet” olvasócsoportja legutóbbi összejövetelén Platón Hetedik levelét tanulmányozták. Egyrészt irodalmi alkotásként, másrészt úgy vették górcső alá, mint egy filozófus utókornak hátrahagyott levelét. A résztvevők Platón sorai révén egy képzeletbeli utazásra indultak, amely zsarnok uradalmakon át egy ideális társadalomba vezetett, ahol filozófusok, azaz bölcs és igaz emberek a vezetők.
A mű értelmezése kapcsán arra is lehetőség nyílt, hogy betekinthessenek Platón életébe, megismerkedjenek álmaival és aggodalmaival, amelyek többek között ahhoz is vezettek, hogy idős korára felülvizsgálja az Államban vázolt ideális társadalom felépítését.
|
|
Ö
n
k
é
n
t
e
s
s
é
g
|
 Továbbképzés önkénteseknek (Görögország)
Idén is megtartották a KODE (Társadalmi és Ökológiai Akció) évente megszervezett szemináriumát az Árkádiai-hegységben, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy folyamatosan képezhessék a vészhelyzetekben és a környezetvédelem területén tevékenykedő önkénteseket. A görögországi Új Akropolisz által életre hívott Társadalmi és Ökológiai Akció 1994 óta működik vészhelyzeteket elhárító csoportként, és az alapvető társadalmi, humanitárius és ökológiai problémákra keresi a megoldásokat, valamint a lehetőségeket az elhárításukra. |
További híreink a nagyvilágból angol és spanyol nyelven.
| Programajánló: Emberek vagyunk – s maradunk mindig?
 „Ember lenni mindég, minden körülményben” – Arany János örökérvényű sorai a ma emberét is arra inspirálják, hogy feltegye magának a kérdést: mit jelent saját életünkben nagybetűs embernek lenni. Önzetlenséget, szerénységet, szorgalmat, nagylelkűséget, akaraterőt, derűt, bátorságot, udvariasságot, lelkesedést? A filozófia világnapján arra teszünk kísérletet, hogy felderítsük, ki-ki milyen nehézségekkel, kihívásokkal találkozik a mindennapokban, amelyek olykor még a mindnyájunkban benne rejlő emberséget is próbára teszik. Hogyan, milyen eszközökkel, mely erények latba vetésével emelkedhetünk felül ezeken? Neked mi segít?
Meghívott vendégeink között vannak nagy tapasztalattal rendelkező önkéntesek, szociális munkások, képzett szakemberek, „civil” gondolkodók és érdeklődők is. Olyanokat szólítunk meg, akik hivatásuk, önként vállalt kötelezettségeik gyakorlása közben gyakran kerülnek olyan kihívások elé, ahol az emberség a kulcs a valódi megoldáshoz. Mivel ez soha nem függött szakmai képzettségtől vagy társadalmi pozíciótól, mindnyájan tanulhatunk egymástól. Az idei filozófia világnapján erre a kölcsönös tanulásra szeretnénk fektetni a hangsúlyt, és sok szeretettel várunk mindenkit, aki az emberség megőrzését szintén fontosnak tartja „minden körülményben”.
A programon a Főnix Kultúrműhelyben mindenkit a Teapavilon lát vendégül ízletes teával vagy kávéval, miközben a kötetlen beszélgetéseken felidézzük a klasszikus bölcsek gondolatait, és megvitathatjuk saját meglátásainkat is.
Tovább…
|
|
