Az évszakváltás jelentősége a betegségek megelőzésében

    évszakokAz embernek mint mikrokozmikus rendszernek harmóniában kell lennie környezetével, a makrokozmosszal. A makrokozmoszt működtető törvények működtetik az embert is, ezért a természetben lejátszódó ciklikus változások az ember energetikai működésében is megmutatkoznak. A bennünk áramló és állandóan átalakuló energiáknak természetes útja van, ami analóg a természet energiáinak mozgásával.

    A természetben megfigyelhető egyik legnyilvánvalóbb ciklus az évszakok váltakozása. Az európai gondolkodás szerint a tavasz első napja március 21., a nyáré június 21., az őszé szeptember 23., míg a tél december 21-én kezdődik.

    A fenti dátumok a kínai rendszerben az évszakok közepének felelnek meg, ami bizonyos szempontból logikusabbnak tűnik. Nézzük meg pl. a június 21-ét, ami a leghosszabb nap az évben, amikor a legtöbb a fény. Nyugaton ez a nyár első napja, azaz ettől kezdve válnak egyre rövidebbé a nappalok. Keleten ez a nyár kellős közepének felel meg, azaz eddig egyre hosszabbak a napok, innentől kezdenek a nappalok rövidülni.

    Az évszakváltás jelentőségének vizsgálatánál mi is a kínai asztronómiát vesszük alapul, mert a szervezetünkben végbemenő ciklikus energetikai változások a kínai évszakok változásának megfelelően követik egymást.

    Még két lényeges különbség van e téren az európai és a kínai gondolkodásmód között.
    1. Kínában holdújév van, ami azt jelenti, hogy a Holddal összefüggésben lévő, meghatározott csillagállás jelöli ki az újév első napját. Az az év első napja, amikor az első telihold jobb oldalán megjelenik az Actarus nevű csillag és ez a tavasz első napja is egyben. Ebből nyilvánvaló az is, hogy az újév első napja évente változik.

    2. A másik különbség az öt elem elméletéből követezik. Ez alapján minden, ami létezik, felosztható az öt elemnek megfelelően, illetve minden létező az öt elem valamelyikéhez tartozik, legyen szó az évszakokról vagy éppen az emberi szervekről és az azokat működtető energiákról.

    Ezzel összhangban a kínai megközelítés szerint öt évszak van, és egy évszak 72 napig tart. Minden évszak az öt elem valamelyikéhez tartozik (5x72 nap), így jön ki a kb. 360+5 napos év.

    Mivel az öt elem elve és a hagyományos kínai orvoslás szerint az évszakok energiái befolyásolják szerveink és ezen keresztül egész szervezetünk működését, az évszakok a kezelési módot is befolyásolják. (Másképp kell kezelni például egy allergiát tavasszal, mint ősszel).

    Az évszakok energiái minőségben és mennyiségben egyaránt különbözőek: így például tavasszal, amikor a természet a mély befelé fordulásból szinte robbanásszerűen vált át a kifelé forduló növekedésbe, a Fa elem energiái a meghatározóak és a hozzátartozó máj kapja a legtöbb energiát. Nyáron a Tűz elem és a szív, ősszel a Fém elem és a tüdő, míg télen a Víz és a vese a „császár az ő évszakában”.

    De hol van az ötödik elem, a Föld, a hozzátartozó Gyomor – Lép rendszerrel és hol van az ötödik évszak? A Sárga Császár Belgyógyászati könyve szerint az évszakok nem egyik napról a másikra változnak meg, hanem minden váltásnál van egy átmeneti idő. Minden évszak végén van 18 nap, amikor az energiák visszatérnek a központba, a Földbe, hogy ott regenerálódjanak. Az energia négy alkalommal újul meg így egy évben, és a megújulás helye minden alkalommal a Föld elem, a szervek közül pedig a Gyomor-Lép rendszere.
     
    Január 19 – Február 6.
    Február 7.
    Április 19 – Május 6.
    Május 7.
    Július 18 – Augusztus 4.
    Augusztus 5.
    Október 16 – November 2.
    November 3.

    Átmeneti 18 nap
    A kínai holdújév kezdete
    Átmeneti 18 nap
    Nyár első napja
    Átmeneti 18 nap
    Ősz első napja
    Átmeneti 18 nap
    Tél első napja


    2008-ban például a kínai újév február 7-re esett, így az ezt megelőző 18 nap volt a Föld évszaka, ez alatt az időszak alatt kellett felkészíteni a szervezetet arra, hogy „jó tavasza” legyen.

    Hogyan? A Föld évszakban, azaz az évszakváltásoknak megfelelő 4x18 napban lehetőség van arra, hogy energetikai kezeléssel, pl. akupunktúrával elősegítsük az energiák megújulását. Ezzel a kezeléssel megelőzhetjük egy esetleges betegség kialakulását, így ez betegségmegelőző kezelésnek számít. Az akupunktúrás tűk apró antennaként működve hangolódnak rá a kozmikus csatornákra. Mivel a többletenergiát ki lehet vezetni a szervezetből, a hiányzó energiát pedig fel lehet tölteni, az emberben lévő energiák ily módon visszanyerik egyensúlyukat és az ember energetikai ciklusa összhangba kerül a természet ritmusával.

    A klasszikus korban tudásuk szerint különböztették meg az orvosokat: a mesterorvos megelőzte a betegségeket, a „kis munkás” is igyekezett azokat megelőzni, de leginkább meggyógyításukkal volt elfoglalva.

    A régi korokban az orvoslás művésze kiszámította a kezelés pontos napját, óráját, a holdfázist, az akupunktúrás pontok csillagállással összefüggő pillanatnyi állapotát, figyelembe vette az emberek aktuális energetikai jellemzőit, hangulatát, környezetét, az időjárást, stb. Nem meglepő ezután, ha a kezelés minősége nagy mértékben változik annak függvényében, hogy a kezelést az orvoslás művésze vagy csak egy „kis munkás” végzi.

    Mi, mai „kis munkások” azonban jó, ha figyelembe vesszük az évszakváltozást. Az orvos feladata ma sem egyszerűen a tünetek elmulasztásából állna, és tudománya akkor válik majd újra művészetté, amikor az embert testi, lelki, szellemi egységében, környezetével, múltjával és jövőjével összhangban szemlélve lesz képes a felborult harmónia visszaállításában segíteni.
     
     
     
    A témában ajánljuk: