Dancs Tamás

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola pécsi központja kortárs festészeti kiállításnak adott helyet, amelyet ünnepélyesen 2021. október 2-án nyitottak meg. A látogatók egy héten át tekinthették meg Bögös András építész, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasának képeit. A festő a precízen szerkesztett mérnöki formák közé intuitív sugallatra vegyíti az absztrakt, a racionális elmének gyakran idegenül ható elemeket.

Élő filozófiai beszélgetésünk során a döntéseinkre nézünk rá. Többek között olyan kérdéseket érintünk, hogy mi kell egy jó döntés meghozatalához, vagy hogy milyen hatással bírnak a döntéseink?

Az Új Akropolisz pécsi központjának önkéntesei évről évre megszervezik adománygyűjtési akciójukat. A karácsonyi csomagokat a Pécsbányai Családok Átmeneti Otthona lakóinak személyre szabottan készítik el. Az otthon vezetőjétől kapott lista alapján az egyesület tagjai tudják, hány éves gyerekek várják az ajándékokat, és mi érdekli őket – mondta el Dancs Tamás, az akció főszervezője.

Héraklész munkáiról tartottak online filozófiai előadást a pécsi Új Akropoliszban. A római kultúrában Herkulesként ismert hősről mindenki hallott már, de arról nem mesélnek a kaland- és animációs filmek, hogy története valójában az egyéni fejlődés fontos lépcsőfokait mutatja be. Néhány főbb gondolat felvázolása után az előadást beszélgetés követte, ahol a résztvevők a különböző próbahelyzetekről, a múlt és a jövő, a mitológia és a ma emberének kihívásairól diskuráltak.

A hétköznapi embert és a Hőst az különbözteti meg, hogy a hős vállalja a próbákat, és van hosszútávú célja. Ebből a gondolatból kiindulva vannak helyzetek, amikor a hétköznapi énünk cselekedik, de vannak olyanok, amikor a Hős az, aki győzedelmeskedik. Kérdés, hogy a hősi viszonyulás hogyan ébreszthető önmagunkban?

Héraklész próbái ilyen helyzetet tükröznek, aminek az erkölcsi tanításait megértve, alkalmazhatjuk a saját életünkben.

Héraklész (vagy ahogy a római világban nevezték Herkules) története talán mindannyiunk számára ismert. Ha máshol nem is, de a népszerű, bohókás rajzfilmben biztosan találkoztunk már vele. De valójában ismerjük-e a valódi jelentőségét ennek a történetnek?

A felnőtté válásról tartottak beszélgetést a pécsi Új Akropoliszban. A résztvevők Platón gondolataiból kiindulva könnyed filozófiai társalgással merenghettek el a témáról. Az Filo-chaten többek közt arról is szó esett, hogy vajon valóban mind felnőtté válunk-e, amikor betöltjük a 18. életévünket, valamint arról is, mikor mondható, hogy megnyilvánulásunk „gyerekes”, mikor viselkedünk felnőttként, és mit jelent a felelősségvállalás.

Korunkban minden 18. életévét betöltött személyt automatikusan felnőttnek tekintünk, ezzel együtt választópolgárnak, aki szavazhat, jogokkal rendelkezik, egyedül nyithat bankszámlát és köthet szerződéseket, éppen ezért felelősségre vonható minden téren… és mindez független attól, hogy milyen nevelést kapott, milyen környezetben nőtt fel, milyen értékrendet vall. Mindez automatikusan „jár” mindenkinek.

Valójában ennyi lenne felnőtté válni korunkban? Tényleg csak meg kell várni, hogy betöltsük a 18. életévünket, és máris felnőtté válunk? Talán valami nincs rendjén így…

Filozófiai beszélgetésünk során a passzív, bezárkózó viszonyulásról beszélgetünk, ehhez kapcsolódó filozófiai tanításokról, valamint arról, hogy milyen eszközeink vannak az ilyen jellegű állapotaink felülmúlására.

A filozófiai beszélgetésünk következő témája a válság és a benne rejlő lehetőségek.

- Honnan indul a válság, számodra mit jelent?...
- Szükségszerű, vagy tehetünk ellene?...
- Egyéni válság, társadalmi válság, ökológiai válság - hasonlóságok, különbségek