Felnőttem! De felnőtt is vagyok?

A felnőtté válásról tartottak beszélgetést a pécsi Új Akropoliszban. A résztvevők Platón gondolataiból kiindulva könnyed filozófiai társalgással merenghettek el a témáról. A Filo-chaten többek közt arról is szó esett, hogy vajon valóban mind felnőtté válunk-e, amikor betöltjük a 18. életévünket, valamint arról is, mikor mondható, hogy megnyilvánulásunk „gyerekes”, mikor viselkedünk felnőttként, és mit jelent a felelősségvállalás.

A beszélgetést Dancs Tamás vezette, aki elmondta, hogy az esten a résztvevők három életszakaszt különböztettek meg. Gyermekként mindenestül ki vagyunk szolgáltatva környezetünknek, így mások segítségére szorulunk. Ebben az időszakban más sem tölti gondolatainkat, csak hogy amire vágyunk, azt meg is kapjuk. Ezt követi a serdülő- és ifjúkor, amikor az ember ugyan már jóval önállóbb, de cselekedeteit továbbra is sokszor saját, sokszor önös céljai mozgatják.

Ez a két életszakasz mindenki életében bekövetkezik, a kérdés azonban az, hogy a biológiai felnőtté válás meghozza-e a kitörést kamaszlétünkből. Ehhez a résztvevők szerint elengedhetetlen, hogy ne csak saját magunkra, hanem másokra is gondoljunk. Ha nemcsak biológiai értelemben gondolkodunk a felnőttségről, akkor a fogalomhoz a másokról gondoskodás, a felelősségvállalás, az őszinteség, a közös érdekek szem előtt tartása és számos más erény is társul.

Az önzetlenség többet jelent annál – tette hozzá Dancs Tamás –, minthogy a jelenben túl tudok látni a személyes érdekeimen. Egy következő szint, hogy azt is megvizsgáljuk, vajon mit hagyunk magunk után, és ha tudunk tenni azért, hogy majd amikorra eltávozunk, a világ jobb hely legyen, mint amikor megszülettünk, megragadjuk-e a lehetőséget.