Zene

„A zene a káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.”
(Yehudi Menuhin)

„A zene olyan örömöt okoz, amelyet az emberi természet nem nélkülözhet.”
(Konfuciusz)

„Ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene.”
(Hans Christian Andersen)

„A zene az érzelmek gyorsírása. Azok az érzelmek, melyek csak nagy körülményességgel írhatók körül szavakkal, közvetlenül megnyilatkozhatnak a zene által.”
(Lev Tolsztoj)

Versek, történetek, tanítások keletről és nyugatról, a bölcsesség mai keresőinek. Irodalom és élő zene segítségével közelítünk a filozófia mint életforma lényegéhez.

Amikor megkérdezek valakit, kedveli-e Bobby McFerrin zenéjét, tízből hétszer visszakérdeznek: „ki ő?”. Ilyenkor kettős érzés fog el, hiszen bár biztos lehetek benne, hogy amikor azt mondom, „aki a Don’t Worry, be Happy-t énekli”, mindenkinek beugrik, kiről is van szó, azonban azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy McFerrin évtizedek óta nem játssza a dalt, épp azért, hogy végre ne azzal azonosítsák munkásságát. Bőven lenne miről beszélni akkor is, ha emberünk egyetlenegyszer véletlenül ráhibázott volna. De közel sem ilyen egyszerű a képlet.
 

Mi lehet állandó az időben, a természetben és az emberben? Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola tagjai a Weöres Sándor, Reményik Sándor és Kahlil Gibran műveiből összeállított zenés irodalmi esten és az azt követő beszélgetésen azokról az örök értékekről és érzésekről szavaltak és muzsikáltak, amelyek az állandóság bizonyosságát adják a folytonos változásban.

Ha szereted az irodalmat és a jó bort, de többre vágysz, mint egy egyszerű borkóstoló, akkor gyere el, és inspirálódj velünk, töltődj egy kis dionüszoszi lelkesedéssel!

Johann Sebastian Bach pályája, jelleme a fegyelem, a tanulás, a munka és a szilárd akarat példáját mutatja. Ezért is tartotta őt a jogtudós, egyben híres orgonaművész, majd érett fejjel az afrikai szegényeket önkéntes orvosként segítő Albert Schweitzer a mesterének. A zeneszerzőről írt könyvében objektív művésznek nevezi, akinek nem tudnánk többet művei keletkezéséről, indíttatásáról akkor sem, ha az összes levele, feljegyzése megmaradt volna1, mivel életműve nem személyes, hanem az egyes ember felett álló egyetemes forrásból táplálkozó, az emberi lelkeket megtermékenyítő patak.