Klebercz Orsolya

Óvoda, általános, középiskola, bulik, barátok, esetleg egyetem, vizsgák, még több buli, diploma. Álláskeresés, talán pár év külföld, lakás, autó, házasság, gyerek(ek?) ... felnevelni, iskolázni, az életre nevelni ... unokák, nyugdíj … 

Tényleg csak ennyi?

Ha te is úgy gondolod, hogy ennél többről szól az élet, akkor vedd kezedbe, és indulj el a cselekvő filozófia útján! 

A karácsony előtti hajtós időszakban különösen fontos egy kicsit megállni és elcsendesedni. És bár sokszor érezzük ennek szükségét, gyakran mégis jobban pörgünk a kelleténél. Vágyunk a békére, de félünk a csendtől. Érezzük, hogy lassabbra kéne venni a tempót, de az élet nem vár, és aggaszt, hogy fel tudjuk-e majd venni újra a fonalat. 

Pedig a megállás nem terméketlen passzivitás, hanem szükséges fázis, amely megalapozza a következő aktív időszakot. A termékeny csendben új ihlettettség, új felismerések születhetnek - ha lehetőséget adunk rá.

„Hogy lelked növekedjen, legelőször észre kell venned a létezését”

Jorge A. Livraga

Lelkivilágunk összetett és gazdag birodalom, ahol a lélekölő unalomtól a szellemi inspirációkig sok minden megfér. Mégis, a hétköznapokban gyakran elfelejtünk törődni azzal, mi zajlik odabenn. Pedig – Marcus Aurelius szerint – ez egyenes út a boldogtalansághoz.

„Az, aki eljött erre a beszélgetésre, már ezzel a tettével is számos döntést hozott meg” – kezdte mondandóját Klebercz Orsolya, a Jurányi Házban havonta megrendezett Café Szókratész programsorozat házigazdája. Rávilágított arra is, hogy bár életünk számtalan helyzetében választunk, nem biztos, hogy mindig tudjuk, milyen elvek alapján hozzuk meg döntéseinket.

"Az életben mindig választani kell. Nem lehet minden a miénk."

Jorge A. Livraga

Legyen szó tanulásról, munkáról, szabadidőről vagy barátokról, az élet a lehetőségek széles palettáját tárja elénk. A lehetőségek szinte határtalanok, az időnk, energiánk, a figyelmünk azonban véges. Ezért előbb, vagy utóbb válaszúton találjuk magunkat.

„Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.”
Seneca

Bölcsi, óvoda, általános iskola, középiskola, bulik, barátok, esetleg egyetem, nyelvvizsga, diploma, álláskeresés, talán pár év külföld, lakás, autó, házasság, gyerek(ek?) ... felnevelni, iskolázni, az életre nevelni ... unokák, nyugdíj … 

Tényleg csak ennyi?

Ha te is úgy gondolod, hogy ennél többről szól az élet, akkor vedd kezedbe, és indulj el a cselekvő filozófia útján! 

Mindenkinek van belőle, mégsem zárhatjuk palackba. Néha rohan, néha ólomlábakon vánszorog, olykor versenyt futunk vele, máskor azt kívánjuk, bárcsak megállna. Ha jól használjuk, szinte kitágul, ha elfecséreljük: mintha kifolyna a kezünkből.

Az Új Akropolisz havonta megrendezi embert próbáló kérdéseket feszegető „Café Szókratész” programsorozatát a Jurányi Házban. A legutóbbi beszélgetésen az együttműködés témája köré csoportosuló felvetések, klasszikus és modern kori gondolatok, játékelméleti helyzetek és a hozzájuk társított gyakorlatok mozgatták meg a résztvevők elméjét és az összefogáshoz szükséges képességeiket.

Mi az, ami serkenti, és mi az, ami gátolja a mindenkiben ott szunnyadó kreativitást? Hogyan zajlik az új ötletek születésétől a megvalósításig tartó alkotófolyamat? Mi a különbség a képzelőerő és a képzelgés között? Többek között ezek a kérdések is felmerültek az Új Akropolisz Filozófiai Iskola „Café Szókratész” programsorozatának áprilisi állomásán. A beszélgetőműhelynek otthont adó Jurányi Házban csak a frissítők fogytak gyorsan, nem úgy a jelenlévők érvei, amelyek órákon át váltották egymást.