Café Szókratész: Társas magány

A városi lét áldása és átka, hogy mindig ott vagyunk egymásnak. Emberek közt dolgozunk, eszünk szórakozunk. Együtt nyomorgunk a négyeshatoson, bosszankodunk a dugóban, és hallatszunk át a falon – és mindeközben egymástól tanulunk, egymást segítjük, inspiráljuk és a nap nem sokkal kevesebb, mint 24 órájában. 

Igényeljük a másik ember támogató közelségét, de a magány zajos társaságban is ránk találhat. Szükségünk van az egyedüllétre, de amikor alkalmunk adódik rá, nem mindig tudunk mit kezdeni vele.

• Mitől érezzük magunkat magányosnak?
• Hogyan építsünk és ápoljunk minőségi kapcsolatokat a nagyvárosi lét forgatagában?
• Mitől nem válik terhessé a társaság, és nyomasztóvá az egyedüllét?
• Hogyan éljük meg jól az együtt- és az egyedül töltött időt?

Októberi kávéházi beszélgetésünkben a magány feloldásáról beszélgetünk, klasszikus és modern filozófusok gondolatai segítségével.