| |
|
|
Egyedül a bajban?
Mindnyájan harcolunk. Néhány megmérettetést észre sem veszünk, mások pedig mintha elhatalmasodnának felettünk és úgy tűnik, nincs meg a megfelelő eszközünk, hogy túljussunk rajtuk. Ki-ki nap mint nap helytáll a maga harcterén, és mindenki más és más eszközöket választ, hogy előbbre jusson, vagy csak túljusson egy nehézségen.
A küzdelem hevében azonban mintha egyre gyakrabban megfeledkeznénk róla, hogy utunkon nemcsak akadályok tornyosulnak, de társak is akadnak, akik ugyanúgy harcolnak, és akikkel kölcsönösen egymás segítségére lehetünk. Mindennapjaink kisebb-nagyobb csatáiban éppen az lehet a megtévesztő, hogy azt sugallják, csak az egyedül kivívott győzelemnek van értéke! A „Meg tudod csinálni!” és a „Te leszel a (leg)jobb!” többször idézi bennünk a mások elleni küzdelmet, mint az együttes erővel kivívott közös diadal lehetőségét. Pedig sokszor csupán karnyújtásnyira a megoldás, ha nem egyedül önmagunkban gondolkozunk. Sőt, az erőnk megsokszorozódhat, hiszen az eszközeink (legyen szó motivációról, akaraterőről vagy akár egy kalapácsról stb.) sokkalta hatékonyabbak, ha embertársaink boldogulásáért is latba vetjük őket.
E havi számunkban:
Herkules, a Vasember
 Szerte a világon májusban mutatják be az év egyik – ha nem a – legjobban várt akciófilmjét, a Bosszúállók folytatását, amelyben a szuperhősöknek Ultronnal, a mesterséges intelligenciával felruházott robottal kell megküzdeniük. A kasszasiker-várományos sztori egyike a manapság különösen divatos képregény-adaptációknak: több mint egy évtizede sorra váltják egymást a vásznon a Marvel és a DC hasábjairól életre kelő szuperhősök. Hogy csak a legsikeresebbeket említsük közülük: a Vasember eddig három, az Amerika kapitány kettő, a Batman három folytatást ért meg, de szép számmal akadnak még társaik Pókember, Superman és mások személyében.
Ezek a történetek, túl a lenyűgöző látványvilágon és az akciódús jeleneteken, a mindennapi külső mögött rejtőző nem mindennapi karaktereknek köszönhetik sikerüket. A szuperhősök, bár bizonyos jellemző vonásaikban kitűnnek a tömegből, általában hús-vér emberek, akárcsak a néző, aki így a hétköznapisággal együtt a hősiesség belső esélyével is azonosulhat. A Pókember atyja, Stan Lee is abban látja a figura sikerét, hogy a hőstetteihez álruhát öltő szereplő maszkja mögé bárki odaképzelheti magát. Így válik a filmek fontos alkotóelemévé a dilemma, hogy képes-e a főhős meghaladni hétköznapi emberi léptékkel mért vágyait-gondolatait, és – olykor súlyos – áldozatok árán elfogadja-e a nagyobb erő jelentette komolyabb felelősséget. Így válhat hőssé az alkoholista-szexista Tony Stark (Vasember), az ügyetlen-szeretetéhes Peter Parker (Pókember) vagy a csontjatörött-megöregedett Bruce Wayne (Batman).
Hollywood azonban nem csak modern hősöket keres, hiszen a görög mitológia alakjai is reneszánszukat élik a vásznon. Mitikus hősök ihlették az olyan filmeket, mint A titánok harca, A titánok bosszúja, a folytatást is kiharcoló Percy Jackson vagy a közelmúlt akcióhistóriája: a Herkules. Ezeket az isteneket és félisteneket azonban nagyon is emberi érzelmek mozgatják: szenvedélyek fűtik, haragból, bosszú- vagy hatalomvágyból, félelemből bocsátkoznak küzdelembe, nem ritkán ostoba vakmerőséggel. Herkulest például – hollywoodi értelmezése szerint – a tizenkét munkája során valójában egy egész hadsereg segíti győzelemre, a lernai hüdra pedig kígyóbőrt fejére húzó barbár hordaként jelenik meg: a félisten tehát valójában csak egy leleplezett ember.
Vagyis amíg az egyik oldalon az átlagember álcája alatt heroikus hős várja a „kitörési pontot”, addig a mitológiai hősöket megfosztják trónjuktól. Miért ez a „szerepcsere”? Az egyik magyarázat lehet az, hogy a film elején „hősünk” általában ügyefogyott, megtört stb. karakter, aki jelenetről jelenetre győzi le önmagát és válik hőssé. A film üzenete egyszerű: ha egy ilyen alak képes rá, akkor a néző mégúgy, talán hamarabb is.
 Ez a típusú jellemábrázolás azonban nem veszi számításba a minden ember lelke mélyén valóban ott rejlő hősi szellemet, amelyet éppen a mítoszok hőseinek példái szólítanak meg. A mitikus történetek azt mutatják meg, akivé – hatásos effektek nélkül ugyan, de – valóban válhatunk. Nincs egységes recept, és az olvasó örömest elidőzhet a kérdésnél, hogy Héraklész tizenkét munkája milyen képességet tett próbára, hogyan jutott túl rajta és hogy a megoldás vajon alkalmazható-e a saját életében? Hiszen a mítoszok nem öncélú sztorimesélések voltak, hanem az ember belső fejlődését akadályozó nehézségek legyőzéséhez adtak kulcsot. A változatos küzdőterek és válogatott próbák nem a látványt, hanem a belső horizont tágítását szolgálták. Így az olvasónak lehetősége nyílik megtalálni önmagában a hőst, aki megküzd a különböző fenevadakkal, és képes lesz kiállni saját élete változatos próbáit.
Herkules (görög nevén Héraklész) próbatételei lépcsőről lépcsőre újabb és újabb képességek kifejlesztésére sarkallják a hőst, míg végül kiérdemli az istenek társaságát és halhatatlanná válik. Ezzel a mítoszok „ráígérnek” bármely szuperhős szuperképességeire, hiszen Pókembertől nem a kezéből kilövellő pókhálót, Tony Starktól pedig nem a röpképes páncélt irigyli a néző, hanem azt a belső erőt, amely képessé teszi ezeknek az eszközöknek a kifejlesztésére és használatára. A mítoszok példái éppen arról beszélnek, hogy miként tehetünk szert olyan belső erőre, amellyel felfegyverkezve már bármilyen külső és belső akadállyal meg tudunk küzdeni. És nem csupán másfél-két órára, hanem életünk bármely pillanatában.
Bujáki Márton – Nagy Ildikó
Házunk táján
I. Budapesti Slam Philosophy viadal
 Ahogy márciusi számunkban beharangoztuk, 2015. április 18-án megrendeztük az I. Budapesti Slam Philosophy viadalt, amelynek döntőjében 11 pályamunka mérkőzött. A kiírás mottója: „Ha Te változol, minden változik!” egyszerre jelentett tág teret és viszonyítási pontot a versenyzőknek. A minket körülvevő folytonos változást, ahol minden hat mindenre, és az egyensúly keresését „énekelték meg” a slammerek. A vállalkozó kedvű, gondolataikat őszintén felvállaló előadók beszédes életfilozófiai ötpercesekben fejtették ki, osztották meg nézőpontjukat és tapasztalataikat, hogy ezzel másokat is inspiráljanak a továbbgondolkodásra és gyakorlati alkalmazásra. Gratulálunk Fehér Boglárkának Sopronból, az I. helyhez!
Fehér Boglárka: Azt hiszem, nem véletlen
Mottó: „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között.”
(Jorge Angel Livraga)
Azt hiszem, nem véletlen, hogy ökölbe szorított kézzel jövünk erre a világra, harcos hévvel ordítva. A Jóisten gyermeki tenyerünkbe helyezi az eszközt, amit mi is csak igazán nyitott szemmel láthatunk meg. A gyermekként hallgatott mesék, amelyekben a főhősnek próbákat kell kiállnia, nap, mint nap szembe jönnek velünk. Talán mielőtt megérkezünk ebbe az életünkbe, néhányunknak már előtte megmutatják a pokol legmélyebb bugyrát. Végletek széles skálájával a lelkünkben állunk egy 360 fokos kereszteződésben és utak vesznek körül. Az esély a döntésre önmagában még nem hordozza a jó döntést, de dönteni mindig esély a jóra!
Emlékszem, középiskolásként minden reggel ugyanazon az útvonalon mentem iskolába. A kisváros megszokott rítusa, hogy egy idő után köszönsz a melletted elhaladónak. Szinte nem is tudni, ki kezdi ezt a monoton „párbeszédet”. Minden reggel egy utcaseprő mellett sétáltam el, és egy idő után észrevettem, hogy senki se köszön neki.
Másnap reggel hangosan ráköszöntem.
Hála csillogott a szemeiben.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy ökölbe szorított kézzel jövünk erre a világra, harcos hévvel ordítva.
A kezünkbe, ajándékba kapjuk a végtelent:
A tudást: ugyanazzal a kézzel ütni és simítani,
hogy a dolgokat meg tudjuk fogni és elengedni,
hogy az ujjbegyeinken katicát futtassunk,
hogy falakat építsünk és falakat bontsunk.
Kávézni indultunk egy barátommal. Az egyetem mellett a körforgalomnál egy lány ült a padon, a forgalmat számlálta. Diákmunka, január. Egy óra múlva, amikor kijöttünk, még mindig ott ült. Arra gondoltam, hogy fázhat. Vittem neki egy bögre forró teát.
Az esély a döntésre, önmagában még nem hordozza a jó döntést, de dönteni mindig esély a jóra!
Egyik reggel úgy ébredtem, hogy ma meg akarok tenni három dolgot: rámosolyogni egy idegenre, megdicsérni valakit, tenni valami jót. A képzeletemben azóta is transzparensek hirdetik, hozzá tartozik az oktatási rendszerhez és szájról szájra bejárja a világot. Miért is ne? Ha a faviccekkel működik...
Azt hiszem, nem véletlen, hogy ökölbe szorított kézzel jövünk erre a világra, harcos hévvel ordítva.
Görcsösen ökölbe szorított tenyerünkben kirajzolódik az eszköz. Csodálkozva bámulunk egymásra, hogy most sokunk tollat tart kezében és még tágabbra nyílik majd a szemünk, amikor azt látjuk, hogy a toll fegyverré változik. Legális fegyver ma a kezünkben a toll, a színpadon a szó vagy akár egy mosoly a metrón. Senki nem állja utunkat önmagunkon kívül.
A végletek széles skálájával lelkünkben állunk egy 360 fokos kereszteződésben és utak vesznek körül. Utak, amelyek befelé is vezetnek, hogy megkeressük azt a kapcsolót, amely egy olyan lámpát gyújt fel, amelynek a fénye képes kifelé világítani.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy ökölbe szorított kézzel jöttem erre a világra, harcos hévvel ordítva.
Kedves Olvasónk!
Talán nem lepődsz meg, hogy ezúttal hősi játékra hívunk. Ha magadra ismersz olykor egy-egy film többre hivatott hétköznapi hősében, egy-egy történet csetlő-botló, de nagy tervekkel és jó szándékkal teli figurájában, itt az alkalom, hogy a tettek mezejére lépj! Slam Philosophy pályázatunk győztes beszéde ad néhány ötletet, mik lehetnek azok az egyszerű hőstettek, amelyekbe szuperképességek nélkül is bátran belevághatunk, hogy legyőzzük korlátainkat, hogy jobb napot szerezzünk másoknak. Légy résen a mindennapi helyzetekben, gondold át, tehetsz-e többet, mint szoktál, és vesd bele magad a kihívásba!
És ha van kedved, oszd meg velünk néhány mondatban az elehir[kukac]ujakropolisz.hu (elehir[at]ujakropolisz[dot]hu) címen!
Lássuk, mire vagyunk képesek, ha egy-egy napra (vagy akár többre?) felülkerekedik bennünk a hős!
Kitekintő
22. Gellért-hegyi környezetvédelmi akció
 A Gellért-hegy szokásos vasárnapi látogatókörét 2015. április 19-én szerszámokkal felszerelt, színes megkülönböztető mellényt viselő fiatalok egészítették ki, birtokba véve a népszerű kirándulóhely ösvényeit. Az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület ökológiai akciójának résztvevői a hegy tisztításával tisztelegtek a természetnek A Föld napja alkalmából. Közel hetven önkéntes, köztük számos gimnazista és szakközépiskolás diák forgatta kezében a seprűt, lapátot, ecsetet, valamint – a munka szünetében a Gellért-szobor mellett elhelyezett – erénykereket. A környezetszépítők munkájának eredményeként a nap végére frissen mázolt pihenőpadok, fényesen csillogó korlátok és hulladéktól megszabadított, üdén zöldellő turistautak várták a kirándulókat. Bár bízunk benne, hogy az eredmény tartós marad, a természetszépítő akció tovább folytatódik ősszel, a Tiszta hegyek világnapján.
|
