Ki kardot ránt… tisztítsa fényesre! – Arész és Mars felvonulása a Rigó utcában

    Esemény típus
    Előadás
    Időpont
    Helyszín
    Főnix Kultúrműhely, Budapest, Rigó utca 6–8.


    A közönséget Gustav Holst Mars című szerzeménye fogadta az előadáson, ahol a római isten mellett számtalan más nép hadistenéről is beszélt Papp Tibor. A harci indulónak is beillő zeneművet egy kivetített idézet tette még beszédesebbé: „Csupán a gyávaság fogadja el a csapást, mit elkerülni még hatalma van”. Miután a zene elhalkult, a – többségében férfiakból álló – közönség megtudhatta, hogy az előadás napját, március 19-ét, Mars szent ünnepét az ókori Rómában a fegyverek és szántóeszközök megtisztításának szentelték. Bár az est mottója – „Csak az jöjjön, aki bírja!” – kecsegtetett izgalmakkal, a jelenlévő 25-30 férfi ekkor még nem sejtette, hogy a nap végén maga is fegyvert ragadhat majd.

    A majdnem legyőzhetetlen istenharcos…

    „Miért foglalkozunk az archetípusokkal? Egyrészt mert az ember imád kategorizálni és elhelyezni magát a nagy egészben. Másrészt mert a különböző népek istenei mind valamilyen örök természeti törvény megtestesülései. Vagyis ezek az archetípusok az ideák tükröződései, és ha tanulmányozzuk őket, mint egy jó helyszínelő, visszatalálhatunk az ideákhoz” – mondta az előadó.

    Az archetípusokkal a pszichológia mint viselkedésmintákkal foglalkozik. Mint viselkedésmodellnek, „Arésznak manapság nem túl jó a fogadtatása. Bár számos férfi érzi magában az erőt, amelyet ez az istenség képvisel, a mai társadalomban már-már szociopatának számít harcias természetével”. Hiszen mi jellemzi az Arész-típusú férfit? Egyszerű, de logikus felfogású, és bárkinek könyörtelenül a szemébe mondja a saját igazát, amely mellett érvel is. De bizony megeshet, hogy a harmadik érv már a másik fél arcán csattan. A köztünk élő Arész tehát robbanékony, nemcsak keresi, de meg is találja a konfliktusokat, féktelen, agilis és eléri, amit akar.

    De ez nemcsak a harcok, hanem az udvarlás terén is így van. A mitológiai Arész ugyanis először táncolni tanul, csak utána sajátítja el a harc tudományát, művészi érzékenysége sikerre viszi hódításait. Őt példázza a – többek közt – költőiségéről nevezetes Cyrano de Bergerac, aki még egy ölre menő párbaj közben sem átall egy könnyed balladát rögtönözni. De épp így eleveníti meg a harciasság, a művészi érzék és a bámulatos elme ötvözetét Bolyai János is, akinek a párbaj és a hegedülés jelentette a két legnagyobb gyönyört. Ő miután egy alkalommal egy német nehézlovas egység egész vezérkarát, 13 tisztet kihívott és legyőzött kardtusában (a párbajok között hegedűjátékkal pihente ki magát), ugyanezzel az intenzitással kezdett matematikával foglalkozni.

    Ennek az embertípusnak látszólag nincs ellenfele, „azonban Athéné, a bölcsesség istennője minden harcban legyőzi Arészt. Ha az Arész-férfi nem hallgat a bölcsesség szavára, ha híján van minden intelligenciának, hiába rendkívüli fellépése és ereje, könnyű lesz befolyásolni – mivel elsősorban érzelmileg reagál. Ha egyről a kettőre szeretne jutni és uralni ezt az erőt ahelyett, hogy a szolgája legyen, felül kell kerekednie ezen az ösztönös működésen, és mind inkább a józanészre hallgatnia, hogy erejét mederbe, és mindenkinek jó irányba terelje.”

    …és ahogy legyőzhetetlenné válik

    Hogy önmagán belül milyen csatatereken kell helyt állnia ennek a személyiségtípusnak, azt az előadó az istenség római megfelelőjén, Marson keresztül mutatta be. „Szemben a görögök Arészával – mondta –, Mars Róma legjelentősebb istene. Ő a birodalom alapítóinak, Romulusnak és Remusnak az atyja, aki nemcsak a harc, hanem egyben a földművelés és ezzel az életadás, a tüzes teremtőerő istene is.”

    Ahogy a teremtés, úgy ehhez kapcsolódóan a védelem is a marsikus erő feladata. Az istenséghez kapcsolt növények, mint a vadrózsa, a csipkebokor vagy a szeder mind tüskékkel óvják magukat. Mars állatai, a farkas és a vaddisznó főleg akkor agresszívak, ha kicsinyeik vagy odújúk biztonsága forog kockán. A szervezetünkben pedig immunrendszerünk tölti be ugyanezt a szerepet. „Az immunrendszerre jellemző az önfeláldozás, hogy a legfontosabb cél, az ember túlélése érdekében képes bármit beáldozni. A szervek közül az epét kapcsolják Marshoz, nemhiába mondják a hirtelenharagú emberre, hogy elönti az epe, és ezért is tartják úgy, hogy az epebetegségeknek többnyire valamilyen elfojtott harag az oka” – érvelt Papp Tibor.

    Az előadó végezetül a marsi fém, a vas különleges szerepéről mondott pár szót: hogyan működik az emberi szervezetben és milyen szerepet tölt be a természetben. A vas köti meg az oxigént bennünk, és ha valamiért alulműködik ez a funkció, az ember fáradékonyabb lesz – épp az a lendület hiányzik majd belőle, amelyet Marsnak tulajdonítunk.

    Az előadásnak ezen a pontján, ha nem is valódi karddal, de néhány szivacsborítású gyakorlófegyverrel a hallgatóság férfitagjai is felszerelkezhettek, hogy megízleljék, milyen, mikor egy valódi arészi avagy marsikus szituációban előtörhet belőlük a vadkan ereje. Néhány szituációs játékon keresztül gyakorolták önmaguk és a spontán szerveződő csapatban társaik védelmét. Megtapasztalhatták, hogy milyen nehéz még e játékos hevület közben is minden pillanatban józanul és megfontoltan cselekedni, és ha támad az ellen, hát balladaköltésre igen kevés energia marad.

    Ahogy a legpompásabb kard, az Arész – és Mars – személyiségtípusú férfi is elsőként a vasérc nyersességét, majd tanulás révén a vas kemény munkával való formálhatóságát fedezheti fel önmagában. De ha az emberben szunnyadó belső kovácsmester megtanulja uralni vad ösztöneit és erejét az odaadó védelemre összpontosítja, a bölcsesség útját járva maga is karddá, egyenes és éles, rugalmas és pontos pengévé nemesülhet.
     
    Előadó
    Szerző