A szellemi gyakorlatok sora szinte végtelen, ahogyan az emberiség kultúrája is különlegesen sokszínű. Korunk egyik sajátossága, hogy a modern technikának köszönhetően ezekhez szinte korlátlanul hozzá lehet férni. Nemcsak egyes üdítőmárkák vagy sportcipők találhatók meg a Föld szinte minden országában, de az egyes filozófiai irányzatok is viszonylag könnyen elérhetőek. Ezért, mielőtt kiválasztjuk a számunkra legmegfelelőbb módszereket, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi alapján válasszunk.
Párhuzamként vegyük a sportot. Ha olyan helyen élünk, ahol nagyritkán esik a hó, érdemes-e a síelést választanunk, vagy észszerűbb a futást vagy a gyaloglást? Miben érdemes tehát fejlődnünk, erősödnünk korunkban? Minden korszak létrehozza a maga iskoláit, mint ahogyan a görög-római világban is megszületett például a sztoicizmus és az epikureizmus. Az előbbi kiemelte a társadalmi felelősségvállalás fontosságát, a közös jóért munkálkodott, a másik pedig a világtól elvonulva, külső kihívásoktól mentesen kereste az egyéni nyugalmat és a boldogságot. Ez a két fő megközelítés figyelhető meg ma is, függetlenül attól, hogy milyen eredetű iskoláról beszélünk.
Mindenekelőtt azt kell tehát eldöntenünk, hogy a visszahúzódást, megszokott életünk kényelmét és zavartalanságát tartjuk-e a legfontosabbnak, vagy vállaljuk akár a nehézségeket és a kihívásokat is, hogy a filozófiai tudásra támaszkodva – ahogy valamennyi klasszikus értelemben vett filozófiai iskolában tették – másokkal együtt önzetlenül jobbítsunk a világon. Filozófiai bevezető kurzusunk ehhez nyújt támpontokat, ad további gyakorlatokat és az együttgondolkodás lehetőségét.
Ez az út, az idealizmus útja, az idealistáké, akik képesek olyannak látni a világot, amilyen lehetne, és tesznek is érte, hogy olyanná váljon. Az elektronikus hírlevelünk korábbi számaiban bemutatott gyakorlatok elsősorban idealistáknak szólnak.
Számukra nélkülözhetetlen a szellemi fejlődés, önmaguk megismerése és csiszolása, hogy mások önzetlen szolgálatával kihozhassák magukból a bennük rejlő legjobbat. Paradox módon ezzel a belső békét is meglelik.
Filozófiai iskolánk lehetőséget teremt a közös tanulásra és a filozófiai önkéntességre is más, hasonlóan gondolkodó idealistákkal együtt, ami segít abban, hogy az összetartás gyújtópontjává válhassanak. Az alkalmazott szellemi gyakorlatok segítségével megtanulják meghallgatni és megérteni a másik ember nézőpontját, elmélyedni, gyakorolni a termékeny belső csendet, párbeszédet folytatni és átélni a hála érzését.
Ezek az idealista filozófusok olyanok, mint az élő lámpások a sötétségben, akik az emberek között járnak.
Egy kis világosságot és melegséget hoznak a világba. Nem bölcsek még, és nem is tévedhetetlenek, de jószándékúak, és tudáskeresők, szerelmesek a bölcsességbe, philo szophoszok. Azért bővítik folyamatosan ismereteiket és azért gyakorolnak, mert tudják, hogy csak aki magát jobbá teszi, az képes a világot valóban megváltoztatni. “A társadalom jobbítása önmagunk jobbításával kezdődik.” (Jorge Angel Livraga)
Képek: pixabay, Új Akropolisz