Grúsz Róbert

Mindenki ismeri azt a 18. században, a kapitalizmus hajnalán született elméletet, amely szerint a gazdaságot, a technológiai fejlődést és végső soron az emberi evolúciót is a versengés viszi előre. A modern közgazdaságtan ugyan már régen meghaladta ezt az álláspontot, hiszen az első nagy gazdasági világválság óta nem létezik szabad versenyes kapitalizmus, a versengés fontossága annyira erősen beitta magát a köztudatba, hogy a közhiedelem még mindig igaznak gondolja.

A változástól való félelem egyike azoknak az akadályoknak, amellyel a békés harcosnak meg kell küzdenie. Akkor is, ha tudjuk, hogy semmi sem tart örökké, mindennek, ami keletkezett, el kell múlnia, elvárjuk, hogy ami jó, az sose múljon el, és rettegünk attól, hogy a rossz örökké fog tartani.

A filozófia világnapja alkalmából egy ősi, de korunkban nagyon aktuális kérdést fogunk megvizsgálni, a versengés és az együttműködés témáját. A kérdéssel már Platón és a sztoikusok írásaiban is lehet találkozni, korunkban pedig matematikai eszközök és számítógépes szimulációk is rendelkezésre állnak, hogy a kérdést objektíven vizsgálhassuk.

A sors törvénye - keleten a Karma törvényének mondják - talán az egyik
legérdekesebb filozófiai kérdés, mely valaha foglalkoztatta az
emberiséget. Minden világképnek megvan a maga nézete erről,
kimondva-kimondatlanul mindenki hisz valamiben.

Önzetlenül egy önző világban