Mit kapsz a lelkedért?

    Johnny Depp a Transzcendens c. filmbenEz év áprilisában kezdték vetíteni a mozikban a Transzcendens című filmet Johnny Depp főszereplésével. A történet főhőse, Dr. Will Caster, kutatócsoportjával megépít egy szuperintelligens számítógépet, amelyre a filmbeli tudósok reményei szerint akár egy ember tudatát is fel lehet tölteni. Így létrehozzák a mesterséges intelligenciát (MI), amely bármelyik ember elmebeli képességeit sokszorosan meghaladja.

    A filmben szereplő vadonatúj módszerek ámulatba ejtik a nézőt, vélhetően ezért is adták a filmnek a nagyszavas „Transzcendens” címet. Felfoghatatlan távlatokat nyit meg előttünk, sokan kábultan hódolunk be a vázolt jövőképnek. De csak egy darabig. Mert éppen ez az, ami aztán konfliktushelyzetet teremt. Hogy rajtunk kívül állóvá válnak a történések. Elérkezik a pont, ahol a találmány túlnő alkotója szándékán, és a modern Frankenstein műve önálló életre kel. És ahogy Mary Shelley világhírű könyvében, akár rettegnek tőle, akár istenítik, senki sem maradhat közömbös.

    Ráadásul a saját teremtményébe szerelmes tudós idővel elveszíti ítélőképességét, hiszen személyes ambíciója elejétől kezdve erősebbnek bizonyul a tudományetika íratlan törvényeinek tiszteleténél. Bármi áron igyekszik megvédeni hi-tech birodalmát, ahol a gép észrevétlenül átvette az irányítást, és már ő maga is csak egy eszköz. Akárcsak Szauron A Gyűrűk Urában: tisztátalan eszközökhöz nyúl, arctalanná válik, majd elveszíti hatalmát is. A történelem és a mítosz elegye ismétli önmagát…

    Jelenet a Transzcendens c. filmbőlDe ki veszi fel a harcot a hipermodern titánok ellen? Az a maroknyi tudóscsoport, köztük Max Waters (Paul Bettany) és a Morgan Freeman alakította Joseph Tagger, akik emberközpontú világot látnak a szemük előtt, akkor is, ha az szupermodern. A transzcendens szó új értelmet nyer. A régit, de mindig is időszerűt kezdi jelenteni: az „érzékeken túli”, azaz a nem érzékelés útján felfogható valóság megragadását. Ez pedig csak a számító elménél magasabb, tiszta intelligenciával lehetséges, amelynek célja, hogy az ember tudatosan megismerje és uralja önmagát és a világot. Összhangban másokkal és a természettel.

    A mai elméleti tudomány szingularitásnak nevezi azt a – feltevése szerint a következő évtizedekben várható – jelenséget, hogy az MI megjelenésével az emberi fejlődés robbanásszerűen felgyorsul, és életünket gyökeresen megváltoztatják az új felfedezések. Átadjuk az irányítást a találmányaink nyújtotta kényelemért cserébe, halálos betegségeket küzdünk le, és génmanipulációs kísérletek eredményeként kétszáz évig élhetünk. Ennek köszönhetően kevesebbet kell dolgoznunk, és karnyújtásnyira leszünk a teljes biztonság és jólét elérésétől. Mindeközben azonban bármi is vegyen körül: búcsút mondunk a valódi döntési helyzeteknek, amelyekben választunk.

    Mert úgy tűnik, bármiben is adjuk át a tudatos irányítást, ha a problémáinkkal mások – legyenek emberek vagy tárgyak – birkóznak meg helyettünk, minden „mesterséges intelligenciának” megvan a maga fausti valutája. Függéshez vezet.