Élni tanulni

Sok mindent írtak már a filozófiáról – jót is, rosszat is –, vagy néha inkább hanyagolták, mintha felesleges vagy abszurd valami lenne.

Ma, amikor annyiféle nyomás nehezedik az emberekre, és számos nehezen kielégíthető szükségletről kell gondoskodnunk, az olyan fontos dolgok, mint a filozófia, kimaradnak az oktatásból és egyáltalán az életből is. Általában úgy gondolják, hogy először legyen tele a gyomrunk, ráérünk majd azután gondolkodni. Eszünkbe sem jutott, hogy talán éppen fordítva van: érdemes volna elgondolkodni, hogy rájöjjünk, hogyan tápláljuk testünket, pszichénket és elménket, lévén az ember oszthatatlan egység.

Ezért aztán azzal az ellentmondással találjuk magunkat szembe, hogy az életünk alapvető célja a fizikai túlélés lett, és újabb meg újabb módokon igyekszünk gondoskodni megélhetésünkről, félretéve mindent, ami nem kecsegtet haszonnal. Elvégzünk mindenféle képzéseket, megtanulunk sok mindent, amit aztán el is felejtünk, ha nem visszük át a gyakorlatba, és csak azt jegyezzük meg, ami elengedhetetlen, mert nap mint nap ismételnünk kell.

Azt mondják: filozófián nem lehet kenyeret venni. Ezért senki sem tanít meg bennünket élni. Megtanuljuk, hogyan keressünk pénzt, de nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk az élethez, és hogyan kezeljük értékén. Sajnos – ahogy a statisztikákból is kiderül– a fiatalok körében egyre gyakoribb az öngyilkosság, nemkülönben a pszichés zavarok, amelyek beárnyékolják a mindennapi életet, álljon bármilyen biztos anyagi alapokon.

A filozófia megtanít, hogyan éljünk. Nem csak elmés beszélgetések és könyvek kérdése ez, amelyeket talán még azok sem értenek teljesen, akik írták. Tudni, hogyan éljünk, ott kezdődik, hogy tudjuk, kik vagyunk mi magunk.

Aki tudja, mi az élet értelme, képes megbirkózni annak minden velejárójával. Csakhogy nem tanítanak meg bennünket, hogyan találjunk rá a mindenkiben ott lakozó énre, és így nincs rálátásunk se a múltra, se a jövőre, a jelen pedig csupán a pillanatnyi szükségletek kielégítésére korlátozódik, még ha hamar el is múlnak.

Ismeretlenek között élünk, és egy egészen ismeretlen valakivel együtt, aki mi magunk vagyunk. Félünk önmagunk megismerésétől, talán mert attól tartunk, hogy olyasmire látunk rá, ami nem tetszene, vagy attól, hogy alig van vagy semmi felfedeznivaló nincsen. A filozófia az önismeret záloga, kulcsot ad az embert felépítő összes alkotórészhez, és mindezek helyes összehangolásához is. Sokkal több, mint pszichológiai támogatás a nehéz pillanatokban; olyan segítséget nyújt, amivel a nehéz pillanatok jó tanítókká válnak, amelyekkel megoldhatóvá válnak a nehézségek.

Az ókori mondás szerint: Ismerd meg önmagad és megismered a világegyetemet. Így tehát önmagunk megismerésével kell kezdenünk. Ebben áll a filozófia értéke. Aki megismeri önmagát, megismeri erősségeit, gyengeségeit, erőforrásait, képzelőerejét, kreativitását, teherbírását, és tudja, hogy képes túlélni az élet viharaiban, és megteremteni a nyugalom oázisát a legnagyobb vihar közepette is.

Lehetetlen leírni néhány mondatban a filozófiai tanulás folyamatát. De kezdetnek elég annyi, hogy mélyreható elgondolkodás nélkül egyre távolabb sodródunk a tudománytól, a művészettől, az erkölcsi tartástól, egyszóval a bölcsességtől. Szükségünk van filozófiára, ma jobban, mint valaha.