A személyes nehézségek

    nehézség, megoldásMelyek a személyes nehézségek?

    Nyilvánvalóan azok, amelyek a személyiséget támadják meg, ami alatt a fizikai, vitális, érzelmi és mentális megnyilvánulások összességét értjük.

    Nem akarjuk lebecsülni a betegség vagy a tartósabb fizikai rendellenesség okozta szenvedést, az érzelmi állapot mégis sokkal meghatározóbb, mert átszínezi a gondolatokat is, sőt a test állapotát is befolyásolja. Közismert, hogy egy erős ellenszenv azonnal megmutatkozik valamilyen módon a testben, és egy időre megfosztja az elmét a logikus és értelmes gondolkodás lehetőségétől.

    Miért vannak ilyen, elsősorban érzelmi jellegű személyes nehézségeink? Azért, mert nem ismerjük saját érzelmi mozgatórugóinkat, és képtelenek vagyunk megoldani a konfliktusokkal terhes helyzeteket.

    Mindenki, aki csak él, találkozik nehézségekkel. Ez logikus is, ha egyetértünk a klasszikus ókor filozófusaival, akik szerint az élet az életre tanít bennünket. És ez nem csak szójáték. Tanulhatunk mások tapasztalatából és tanácsaiból, felkészülhetünk az élet megpróbáltatásaira, de semmi sem ér fel azzal, amit az élő helyzetből tanulunk meg. Az élet állandóan tanít, és jobb, ha tanítómesterként fogadjuk, mint ellenségként. Mesterként segít kifejleszteni a legjobb, addig szunnyadó képességeinket, ha viszont ellenséget látunk benne, akkor hosszú, elsősorban személyes nehézségekkel teli útnak tűnik.

    Hogyan tanít az élet? A többi tanítási módszertől eltérően közvetlenül: a legérzékenyebb pontot támadja meg, hogy kikényszerítse belőlünk, hogy elgondolkodjunk. Minden érzelmekkel kapcsolatos dolog fáj. Bár vannak pillanatok, amikor az érzelmek a boldogság és az öröm forrásává válnak, sokkal gyakoribbak és erősebbek az ellenszenv, a félelem, a kétségbeesés, a bizonytalanság, a tehetetlenség uralta időszakok…

    Végeérhetetlen listát írhatnánk a nehézségekről, de elegendő, ha csak néhányat említünk a közismertek közül. Ott vannak például a megélhetéssel kapcsolatos nehézségek, a megfelelő munkahely megtalálásáért folytatott küzdelmek, hogy lehetőleg igazodjon képességeinkhez, hivatásunkhoz, tanulmányainkhoz és felkészültségünkhöz. Vagy ott vannak a tanulási és továbbképzési nehézségek, hiszen nem mindig kapjuk meg rá a lehetőséget. Esetleg az is lehet, hogy azért akarunk tanulni, hogy jobb életkörülményeket teremthessünk magunknak, de évek múltán rádöbbenünk, hogy ez nem is annyira egyszerű. De megemlíthetjük a családi nehézségeket is, hiszen nem mindig jellemző a családokon belül egymás kölcsönös megértése. És szólnunk kell az életünk értelmét érintő nehézségekről is, amelyek azokat sújtják, akik eltöprengenek a sorsról, a szellemi emberről, a bennünket körülölelő világról, az egyéni és közös életünket érintő számtalan kérdésről. És mindenekelőtt ott vannak az érzelmi nehézségek, amikor nem alakul ki jó viszony a többi emberrel, amikor szerelmeink és barátságaink nem elégítenek ki bennünket.

    Tudom, hogy még sokkal hosszabb is lehetne a lista, de bármelyik példából induljunk is ki, a nehézségek megjelenése bénító állapotot okozhat.

    A nehézségből az ember általában könnyű és gyors kiutat keres, amelyhez nem kell mozgásba hoznia saját akaratát. Ismerőseinkhez fordulunk, segítséget kérünk fűtől-fától. A nehézség megbénítja azt, aki magán kívül keresi a megoldást, de legfőképpen azt, aki az élet igazságtalanságára hivatkozik, ha ilyen „szerencsétlenség” történik vele. Az érzések egyre negatívabbak lesznek, a gondolatok egyre zavarosabbak, a testen a szorongás jelei mutatkoznak, a nehézség pedig áthághatatlan hegy méretét ölti magára. Marad a fájdalom, a kétségbeesés, az idegesség, a többiek hibáztatása esetleges vétkességük miatt... Végül egy hatalmas, egyre mélyülő gödörben találja magát az ember, amelyből egyre nehezebb kikerülni.
    Lentről, a lelki csüggedés mélységeiből nem látszik a fény. Percről percre erősödik a fájdalom, és nem marad más, csak az önemésztő szenvedés.

    A megoldásoknak – természetesen – felülről kell érkezniük. Felül kell emelkednünk a nehézségen és a fájdalmon, hogy rátalálhassunk a válaszra.

    Ha tudjuk, hogy a nehézség gyökere érzelmi szinten van, akkor mentális erőnket kell mozgósítanunk, hogy legyőzzük a negatív érzelmi állapotot. Ez eleinte nehéznek tűnhet, de minden nehéz, amíg meg nem próbáljuk. Erőfeszítést kell tennünk, hogy egy lépcsőfokkal magasabbra emelkedhessünk, hogy túljussunk a felhőkön, és elérhessünk saját megértésünk fényéhez. Való igaz, nem mindenki bölcs, de mindenkinek rendelkezésére áll kisebb-nagyobb tapasztalatainak tárháza, amely segíthet, hogy megkeresse pillanatnyi bajára a gyakorlati megoldást. Meg kell tudnunk találni saját lehetséges megoldásainkat. Egyesek használhatatlanok lesznek, mások többé-kevésbé elfogadhatóak, és lesznek igazán jók is. Újra és újra neki kell állnunk, elszántan és az érzelmek keltette szorongás nélkül. Így új tapasztalatokat szerzünk, amelyek hasznossá válnak a jövőben.

    Nem pusztán érzelmek és szenvedélyek lakhelye vagy. Intelligenciád is van, hogy „kívülről” is megfigyelhesd magad, és a saját utadat járd.