Visszatérő szimbólumok a mesékben, mítoszokban

Előadás gyakorlatokkal a filozófia világnapján
Esemény típus
Előadás beszélgetéssel
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.

A filozófia világnapján Budapesten Bernát Ottilia és Bodonovits Regina tartottak előadást a mesék szimbolikus nyelvéről. A programon sorra vettek számos olyan jelképet, amelyek a különféle kultúrák történeteiben, mítoszaiban egyaránt megjelennek. Ha felfedezzük, mit is jelentenek az időn és téren át más-más népeknél ugyanúgy fellelhető, akár olyan egyszerű szimbólumok, mint a hegy, a fa, a folyó, a kút, a forrás vagy a madár, meglelhetjük, mi az, ami minden emberben közös, a különbözőség ellenére.

A 2022 végén az Új Akropoliszban tartott előadáson a mesékben és mítoszokban vissza-visszatérő szimbólumokkal foglalkoztak. A program elején Bodonovits Regina, az Új Akropolisz Mesekörének tagja felolvasta „Az égig érő fa” című történetet, majd az előadók rávilágítottak, mit is jelentenek a mese egyes elemei a gyermekeknek. A résztvevők ezután összegyűjtötték, hogy ők maguk felnőttként hogyan értelmezik az elhangzottakat. Így máris világossá vált a hallgatóságnak a szimbólumok egyik fontos jellemzője: ki-ki mást és mást érthet meg belőlük, tapasztalatai, érdeklődése, lelkiállapota, életkora szerint. Így, bár a mesék egyetemes jelentést hordoznak, mégis személyre szabott üzenetet olvashatunk ki belőlük.

A vallásokban, művészetekben és a mitológiában – mondta el Bernát Ottilia – a szimbólumok egyfajta nyelvet alkotnak, amellyel az embereket foglalkoztató legmélyebb gondolatokat, lelki valóságokat, erkölcsi tanulságokat, a természet törvényszerűségeit fejezték ki. Így aki megtanulja olvasni ezt a nyelvet, olyan kulcsokra lel, amely az emberiség jelképekbe zárt tudásának a nyitja. Ahogy a szó görög eredetű jelentése is sugallja: kép, amely őriz valamit.

Egy fa például, amely elhullajtja leveleit, majd újra kizöldell, az élet örök körforgását is szimbolizálhatja. Formára ugyanakkor olyan, mintha az égben és a földben is tekeregne egy-egy gyökérzet. Így jelentheti az embert is (ahogy egyes antik népek mitológiájában is megjelennek a faemberek), aki testből és lélekből áll, vagyis éppúgy földi, mint ahogy szellemi eredetű. Ugyanígy a különböző képek, alakzatok valamely elvont dologra is vonatkozhatnak, nemcsak az ember lelki gyökereire, de éppúgy ideákra, erényekre is, vagy akár fejlődésünk lépcsőfokaira.

Az előadáson számtalan példa, idézet elhangzott, a sorok között olyan motívumokkal, amelyek mind mély jelentést hordoznak. A résztvevők hallhatták, vajon mit jelent, ha egy történet főhősének a lelke páraként, pillangóként, galambként vagy csillagként jelenik meg; mire utal, ha északról indul, vagy megjárja az alvilágot, esetleg barlangban bújik meg. Az előadók arról is meséltek, mit üzen belső fejlődésünkről a királylányt elrabló sárkány megölése, és valójában milyen képességét veti latba a hős, ha láthatatlanná tévő gyűrűt vagy sípot, netán hétmérföldes csizmát, terülj-terülj asztalkámat használ.

A résztvevők a program végén kiválasztottak egyet-egyet számos kép közül, és arról beszélgettek, kit miért ragadott meg az adott ábrázolás. Ezután 3-4 fős csoportokban történetet is alkothattak a választott képekkel, így minden csapat előrukkolt egy mesével. Ezek a rövid alkotások egyszerre jelentettek valamit az egyénnek és a közösségnek: ki-ki maga szőtte a szálakat saját tapasztalataiból, élményeiből, gondolataiból, de a szimbólumok egyetemes nyelvének hála ezek a parányi művek a többieket is megszólíthatták. A közös alkotás így közös elmélkedéssé vált, ahol a mesék írói és hősei ugyanazok voltak.