Interjú az Új Akropolisz veszprémi Életre szóló filozófia kurzusának résztvevőivel
A kérdéseket Nagy Alinda, az Új Akropolisz veszprémi központjának vezetője intézte a kurzus és az akció résztvevőihez.
– Honnan jött az akció ötlete? Miért vágtatok bele?
– Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola gyakorlati filozófia kurzusának részeként szerettünk volna egy olyan akciót életre hívni, amely nemcsak a résztvevőknek jó, hanem a városnak és a környezetünknek is. Szerettük volna az önzetlenség erényét gyakorolni és önkéntesként aktivizálni magunkat, mert számunkra a filozófia, a bölcsesség szeretete nemcsak bölcselet és elmélkedés, hanem nagyon is gyakorlati út. Sok ötletünk volt, de végül ezt az akciót választottuk, és összefogással pár hét alatt meg is valósítottuk.
– Miért volt jó ez az akció? Számodra mi volt a legjobb benne?
– Ez az egyetlen cél számos lehetőséget teremtett, hogy kipróbálhassuk magunkat. A legjobb az volt benne, hogy mindenki meg is találhatta benne magát, és ténylegesen létrejött valami, mármint a madárodúk, amelyek azóta is ott vannak a fákon.
– Találkoztatok nehézséggel az akció alatt? Hogyan oldottátok meg?
– Az akció két részből tevődött össze, a madárodúk elkészítéséből, aztán pedig a természetbe való kihelyezésükből.
A barkácsolást alapos logisztikai tervezés előzte meg. Az anyagbeszerzésen kívül szükségünk volt egy jól felszerelt műhelyre, egy kész mintadarabra, és egy hozzáértő szakira is, aki segített az anyagszükségletet kiszámítani, hogy beszerezhessük a kellékeket. Az előkészítő munkákat egyéni vállalásokkal oldottuk meg. Eleinte érezhető volt egy kis bátortalanság, hiszen asztalos nincs a csapatban. Ezt külső segítséggel végül áthidaltuk.
Az odúk készítése egy profin felszerelt műhelyben történt, ahol segítséget kaptunk a tervezésben, méretezésben is, és ahol a kivitelezéshez szükséges gépek működtetését is megtanulhattuk, méghozzá jótékonysági alapon, hozzájárulásként. Így kilenc odút készítettünk el, amelyek mindegyikét máshogy dekoráltuk ki. A csapat a struccos díszítésűt kedvelte a legjobban.
Az odúk kihelyezésére kiválasztott területre, a Séd-patak völgyébe magas létrákkal felszerelkezve érkeztünk. A logisztika itt is fontos szerepet játszott, hogy minden szükséges eszköz ott legyen a helyszínen. Mindenki olyan magasságba emelkedett a létrán vagy anélkül, amelyet biztonságosnak talált. Ez hibátlanul sikerült, hiszen senki sem maradt fenn a lombok között, és a gyors földet érést is sikerült elkerülnünk. Szóval ügyesek voltunk, és jókedvűek! Élvezetes, szuper volt!
– Mit adott nektek, az akcióban résztvevő önkénteseknek ez az egész? Mivel gazdagodtatok?
– Az akció alatt közös cselekvés közben is megismertük egymást, kipróbálhattunk új dolgokat és gyakoroltuk az együttműködést, a kitartást, a türelmet és a bátorságot. Megtapasztaltuk, hogy milyen jó egymásnak segítve, egymást kiegészítve és egymásra odafigyelve megvalósítani egy közös célt, amellyel segíthetünk a környezetünkben élő madaraknak.
– Mit adott az akció a városnak és a természetnek? Hogyan lett ettől jobb hely a világ?
– Az akció jó példa arra, hogy nem szakemberek, kellő előkészítéssel, összhangban, megfelelő szervezéssel, utánajárással, némi idő, energia és csekély anyagi ráfordítással hogyan tudnak életre hívni egy hasznos projektet, amely túlmutat azokon, akik létrehozták, és jól beleillik abba, hogy hogyan lehet harmóniában az ember és a környezete.
Pár nap múlva egy cikk is megjelent az eseményről a helyi újságban, mivel az akció az éppen arra járók figyelmét is felkeltette.
Reméljük, minél előbb benépesülnek a kis madárlakások, létrejöhet néhány új madárcsalád, és hogy az akciónk révén könnyebbé tehetjük számukra a mindig jelenlévő környezeti kihívások leküzdését.
– Hogy jön össze a filozófia és a madárodú-készítés és -kihelyezés?
– Az Új Akropolisz bevezető kurzusa során lehetőséget kaptunk a cselekvésre is, arra, hogy a tanultakat a gyakorlatban is kipróbáljuk. A madárodúk készítésével és kirakásával közelebb kerülhettünk a természethez, és alkalmunk nyílt rá, hogy ezáltal a környezetünket is kicsit jobbá tegyük, a társadalom aktív tagjaként kiteljesedhessünk, vagy legalábbis bontogathassuk a szárnyainkat, mint azok a madárfiókák, akiknek segítettünk biztonságos otthonra lelni.