2025. december 12-én, immáron harminckilencedik alkalommal rendezett az Új Akropolisz Filozófiai Iskola FILO-cafét a Műterem Kávézóban, ezúttal a szellemi gyakorlatokról. A házigazda, Apáti János az est nyitányában azokról a módszerekről beszélt, amelyek már évezredek óta segítik az embert a szellemi fejlődésében. Ezeknek a gyakorlatoknak az a célja, hogy minél tudatosabban tudjunk jelen lenni az életünkben. De ahhoz, hogy ezt az állapotot el tudjuk érni, szükségünk van saját magunk rendszeres fejlesztésére, akaraterőnk erősítésére.
Ezekhez négy filozófiai gyakorlatot vett sorra az előadó, amelyek bármely helyzetben a segítségünkre lehetnek: a felkészülés; a dolgok lezárása; a számunkra érdekes körülmények, dolgok kezelése; valamint a vágyainkkal való munka.
A felkészülés során szükségünk van a képzelőerőnkre és a mértékletességre. A képzeletünk segít, hogy összeálljon bennünk egy optimális kép arról, hogyan tudnánk a tőlünk telhető legjobban megoldani, ami előttünk áll. Mértékletességre pedig azért van szükség, hogy ne lőjünk túl a célon, ne várjunk el túl sokat magunktól egyetlen helyzetben.
A dolgok lezárásakor az a fontos, hogy valóban befejezzük, amit elkezdtünk. A befejezés, összegzés tehát szintén egy-egy ciklus vagy folyamat szerves része. Éppen ezért a lezárásra is szükséges időt rászánni, nem összecsapni, hogy a tapasztalatokat le tudjuk szűrni.
A számunkra érdekes dolgokat, impulzusokat pedig a sztoikusok egyik kiemelt gyakorlata nyomán úgy tudjuk a leginkább helyükön kezelni, ha megvizsgáljuk: mi az, ami rajtunk múlik, és mi az, ami rajtunk kívül áll. Csak azokra van ugyanis ráhatásunk, amik rajtunk múlnak.
Végezetül a vágyainkkal való munkához kapott a közel harminc fős társaság egy-két szempontot és gyakorlati tanácsot. A vágyak kétélűek lehetnek: boldogítanak, ugyanakkor szerencsétlenné is tudnak tenni, hiszen változékonyak, akárcsak a hold arcai. Ha nem tudjuk mederbe terelni őket kicsúszhat a kezünkből az irányítás.
A felvezetést követően a négy témával kapcsolatban pezsgő beszélgetés bontakozott ki az asztaltársaságok résztvevői között, ahol a filozófiai párbeszéd udvariassági szabályait szem előtt tartva igyekeztek hozzászólni a beszélgetéshez.
Zárásképpen az asztalgazdák összefoglalták a főbb meglátásokat. A felkészüléssel kapcsolatban arra jutott az asztaltársaság, hogy igyekezzünk szem előtt tartani, hogy vajon mit tenne a helyünkben egy bölcs ember. Ez segít abban, hogy objektívebben tudjuk szemlélni a helyzetünket. A körülmények kezelésében a legfontosabbnak azt tartották a résztvevők, hogy fejlesszük készséggé a megkülönböztető képességet, azaz válasszuk szét, mi fontos, mi kevésbé, mi sürgős, és mi az, ami még várhat. Vágyainkkal kapcsolatban pedig azt emelték ki, hogy az önismeret fejlesztése és a hála gyakorlása támogathat bennünket leginkább. Hiszen sokszor elfeledkezünk arról, amit már elértünk, pedig ez az a kiindulási alap, az új énünk és a jövőbeli énképünk, amely ténylegesen előrevisz bennünket. Éppen ezért, ha ezeket a szellemi gyakorlatokat rendszeresen alkalmazzuk, egy sokkal tudatosabb élet útja nyílhat meg előttünk.
Kép: pixabay