13. alkalommal rendeztük meg idén Göncz Árpád védnökségével Történet- és mesepályázatunkat, amelynek eredményhirdetését 2007. június 2-án, szombaton, 16 órától tartottuk.

„Amikor megkaptam a kiemelt pályaműveket, még mindig nem tudtam, hogy baj van. De amikor elkezdtem olvasni őket, akkor már tudtam. Baj van, mert ahogy olvastam őket, kiderült, hogy jön a következő írógeneráció.”

Az UNESCO 2002-ben hirdette meg először a Filozófia Világnapját. Ebből az alkalomból várta az érdeklődőket egyesületünk három budapesti helyszínen.

Meseházunk és kamarazenekarunk december 6-án 15 órakor Mikulás napi műsort adott a Juhász Gyula utcai központunkban. Kis vendégeink bevonásával előadtuk a Holle anyó című mesét.

Ezúton közvetítjük az anyaotthon, és az átmeneti otthon lakóinak köszönetét az adományozóknak.

„Mozart a filozófia szempontjából még megdöbbentőbb jelenség, mint amikor fenséges művek alkotójaként vizsgáljuk. Soha nem mutatta meg a véletlen egyetlen zseniális embernek a lelkét sem ilyen pőrén. A test a lehető legkevesebbet számított ebben a meghökkentő együttesben, amit Mozartnak hívtak…” (Stendhal) „Mozart öröksége van olyan jó mentség az emberiség létére, mint bármi más, amit felhozhatnánk, és talán halvány reményt is kínál a túlélésünkre.” (Robbins Landon)

Iulius Caesar neve ma már fogalom az egyetemes történetírásban, a róla szóló életrajzok, portrék – melyek közül talán Plutarkhosz és Suetonius írása a leghíresebb – egész könyvtárakat töltenek meg, életéről és tetteiről filmeket készítenek. Népszerűsége nem véletlen, hiszen alig néhány év alatt sikerült megváltoztatnia Róma és a nyugati világ életének menetét. Pedig a neves államférfinak, akit katonái szinte félistenként imádtak, nem volt könnyű útja a hatalom csúcsáig.

Ez a sugárzó, különös imperátor az i. sz. II. században élt Marcus Aurelius, aki 161 és 180 között uralkodott. Az utókor filozófuscsászárnak nevezte, és nemegyszer vitatkoztak arról, hogy császár vagy filozófus volt-e inkább.