Ma, amikor az emberi kapcsolatok is válságba kerültek, és egyre többen a mesterséges intelligenciával való beszélgetésben találják meg a kapcsolódás lehetőségét, érdemes elgondolkodni a barátság kérdéskörén. Természetesen nem szeretnénk szembeállítani a különböző megközelítéseket, hiszen minden ember és irányzat a saját emberképéből, igényeiből és tapasztalataiból indul ki. Idealista filozófiai iskolaként a filozófiai barátságot tekintjük célunknak, és elsősorban azt keressük, hogyan tudjuk ezt megvalósítani.
Az emberi kapcsolatok, és azon belül a barátság régóta foglalkoztatja a filozófusokat. A téma talán legismertebb és legteljesebb kifejtését Senecánál találjuk, aki több helyütt is ír erről az Erkölcsi levelekben. Seneca a sztoikus filozófia mestere, de más ókori szerzőknél is fontos szerepet kap a barátság erénye: például Arisztotelésznél a Nikomakhoszi etikában, Platón Lüszisz című párbeszédében, valamint Plutarkhosz és Epikurosz tanításaiban.
De miért is van szükségünk barátokra? Seneca többek között kiemeli, hogy bár a barátok természetes módon sok mindenben támogatják egymást, a barátság lényege mégsem az, hogy valakinek a támogatására számítunk. A barátság nem alapulhat számításon. Nem azért kellenek a jó barátok, mert szükségünk van valakinek a lelki vagy anyagi támogatására, és főleg nem – modern szavakkal élve – a kapcsolati tőkéjére. Ezek is fontosak, persze, de az igaz barátság ennél jóval több és értékesebb: nem szabad aprópénzre váltani.
És nem is azért van szükségünk barátokra, hogy elkerüljük a magányt, hiszen a sztoikus megközelítés szerint elmélyült emberi kapcsolatok ápolására az képes, aki önmagában is stabil, kiegyensúlyozott, belsőleg rendezett. A valódi barátság nem hiányból fakad, hanem egyfajta telítettségből. Egy jó barátnak van mit adnia, van mit megosztania, például az aktív, őszinte figyelmét, érdeklődését a másik ember iránt.
A valódi barátság alapja nem az azonos érdeklődés vagy hobbi, és nem is az, hogy mindig mindenben egyetértünk. Sőt, az igazi barát őszintén meg tudja mondani azt is, ha valamivel nem ért egyet, vagy ha valami nincs rendben. A filozófiai barátság fontos eleme, hogy a barátok segítsék egymást jobb emberré válni. Seneca kiemeli, hogy előrevivő kiváló emberek barátságát keresni, hiszen már önmagában az az igyekezet is, hogy méltók legyünk a barátságukra, segít jobb emberré válnunk.
Az a törekvés, hogy a barátok segítsék egymást jobb emberré válni, rokon az idealista szemlélettel. Idealistaként az egyik legfőbb célunk, hogy önmagunkat és a világot is jobbá tegyük, ebben pedig nagy segítség lehet a baráti támogatás.
„Azt akarom, hogy a barátom légy, s ez csak akkor történhet meg, ha továbbra is ugyanúgy műveled magad, ahogy elkezdted.” – írja Seneca a 35. levélben.
Ez felveti, mennyire fontos az őszinteség és a bizalom ahhoz, hogy ez a különleges kapcsolat beérhessen. Különösen ma, amikor jellemzővé vált, hogy önmagunkat tökéletesebbnek, szebbnek, jobbnak mutassuk, mint amilyenek vagyunk. Platón párbeszédeiben visszatérő motívum, hogy a beszélgetőtársak többsége nehezen fogadja el, amikor Szókratész rávilágít arra, hogy valamiben tévednek. Ahhoz, hogy valakitől elfogadjuk a visszajelzést, kölcsönös bizalomnak kell kialakulnia.
Seneca különleges figyelmet szentel a bizalomnak. Azt írja, hogy mielőtt barátunkká fogadnánk valakit, először ismerjük meg, és ne fordítva. A próbákat kiállt kölcsönös bizalom fontos eleme a filozófiai barátságnak, hiszen ha valaki már a barátunk, akkor feltétlen bizalommal kell lennünk iránta. Csak olyan ember előtt tudunk teljesen őszintén megnyílni, akiről bízvást tudhatjuk, hogy nem fogja kihasználni vagy ellenünk fordítani az esetleges gyengeségeinket.
„Hosszasan fontold meg, barátságodba fogadj-e valakit. És ha így látod jónak, egész szívedbe bocsásd be, s éppoly bátran beszélj vele, mint tenmagaddal.” – írja Seneca a 3. levélben.
Könnyű belátni, hogy egy ilyen kapcsolat kialakulásához több kell a rendszeres közös sörözésnél. Egy nemes ügyért folytatott közös munka viszont bőséges lehetőséget ad arra, hogy másokhoz kapcsolódjunk és megismerjük egymást. A közös álmodás, tervezés és megvalósítás során bőven adódik lehetőség arra, hogy kiépüljön a kölcsönös bizalom, és valaki bizonyítsa megbízhatóságát. Hamar kiderül, hogy nyitott-e valaki a másik ember gondolataira és ötleteire, illetve képes-e kitartani, amikor nehézségekbe ütközünk. Kiderül, hogyan viszonyul mások óhatatlanul felmerülő hibáihoz és tévedéseihez: indulatosan vagy megértően; és az is, hogyan viszonyul a saját hibáihoz. Kiderül, hogy képes-e háttérbe lépni, hogy más is lehetőséget kapjon, és képes-e előrelépni, amikor bátorságra van szükség. A közös célok nemcsak összekötik az embereket, hanem próbára is teszik őket, és éppen ez teszi ezeket a kapcsolatokat értékessé.
Egy jó közösségben a támogató barátok sokat segíthetnek egymásnak abban, hogy idealistaként megerősödjenek. Nem könnyű egy fiatal idealista élete, hiszen gyakran találkozhat környezete értetlenségével, a tetteinek az eredményei pedig nem látszanak azonnal. Az esetleges kudarcok vagy a lassú előrehaladás miatt könnyen elcsüggedhet. Ilyenkor sokat segíthet más idealisták barátsága: átsegíthetik ezeken a holtpontokon, velük őszintén megoszthatja a belső küzdelmeit és nehézségeit, és együtt megünnepelhetik a győzelmeket. Egy olyan világban, amelyben ritkán lel támogatásra az idealizmus, kifejezetten szükség van olyan közösségekre, ahol idealista és filozófiai alapokon nyugvó barátságok születhetnek.
Végül adódik a kérdés, hogy mennyire tekinthető tartósnak a filozófiai barátság, hiszen ma minden annyira változó, eldobható vagy egyszerűen lecserélhető. Az ókorban a barátságot nemesebbnek és erősebbnek tekintették a párkapcsolatoknál, sőt a rokoni kapcsolatoknál is, hiszen a barátság felette áll a nemi hovatartozásnak, a rangnak, a társadalmi helyzetnek, vagy éppen az életkornak. Azért tartották maradandóbbnak, mert az ember leglényegibb természetéhez köthető.
Ez a megközelítés is kapcsolódik az idealizmushoz, amely értékesebbnek tartja a rövid távú céloknál és a haszonnál azt, ami maradandó. Ezért is mondják, hogy az idealizmus inkább érték-, mint haszonorientált. A barát nehezen kivívott bizalma elég értékes ahhoz, hogy fontos legyen a megőrzése. A barátok között is lehetnek konfliktusok és meg nem értések, de a barátság mindig fontosabb lesz a pillanatnyi neheztelésnél.
Sokan a barátság kapcsán talán azt kérdezik: mi hasznom lehet belőle, vajon megéri-e rá-szánni azt az időt, belefektetni azt a figyelmet és munkát, amelyet a valódi barátság megkí-ván? Filozófusként azonban érdemes megfordítanunk a kérdést: mit adhatok én a másiknak a barátságommal?
Talán ez az egyik legszebb pont, ahol a barátság és az idealizmus találkozik. Mindkettő ak-kor válik igazán értékessé, amikor figyelmünk önmagunkról valami többre-jobbra irányul: amikor már nem elsősorban azt kérdezzük, mit kaphatunk, hanem azt, hogy mit adhatunk.
Képek: pixabay