2026 júniusának utolsó péntekén a nyári forróság ellenére akadtak jó páran, akik kíváncsiak voltak a FILO-Café következő alkalmának témájára a Műterem Kávézóban. Apáti János, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktora ez alkalommal Odüsszeusz 10 éven át tartó mitikus bolyongásához igyekezett új értelmezési kulcsokat és szempontokat adni a résztvevőknek.
A program kezdetén az est házigazdája, Apáti János röviden összefoglalta Odüsszeusz történetét, kiemelve az utazásának állomásait, melyek során a hős és emberei megismerkedhettek a küklopszokkal, a laisztrügónokkal, a phaikákokkal, a szirénekkel, Kirkével és Kalüpszóval.
Az egyes helyszíneket abból a szempontból elemezte, hogy milyen környezetet nyújtottak volna Odüsszeusz számára, ha maradásra bírják. A küklopszoknál szabadság, természetközeliség és a szabályoktól való mentesség várta. Kirké az érzéki jóllétet, a kényelmet, ételt, italt és a varázslatos pihenést ajánlotta. A szirének a szépség, a mindentudás ígéretével csábították. Kalüpszó a szerelmét valamint halhatatlanságot és örök fiatalságot kínált Odüsszeusznak. A phaiákok jól szervezett társadalma harmóniát, rendezettséget, nyugalmat adott volna. Odüsszeuszt azonban semmi sem bírta maradásra, bárhová is vetette a sors, folytatta az útját.
De hogyan is kapcsolódik mindez a fenti kérdéshez: Otthon vagyunk-e otthon? Egy hosszú ideig tartó távollét után vajon ugyanolyan emberként érkezünk haza? Ahhoz, hogy erre választ kapjanak a jelenlévők, az első beszélgető körben arra keresték a választ, hogy kinek mit jelent az otthon.
A második részben János beszélt a körülmények kétarcúságáról. Arról, hogy bár a küklopszok természetközeliek, valójában emberevő népek és nyersek voltak. A laisztrügónok jól szervezett társadalma megtévesztésnek bizonyult csupán, hiszen ők sem vetették meg az emberevést. A phaiákok társadalmában, minden a legmagasabb szinten volt, ahol Odüsszeusz nem tudta volna kibontakoztatni kreatív energiáit. A szirénekkel való találkozása alkalmával megértette, hogy a tudás halmozása mit sem ér, hacsak öncélú okoskodás az egész. Kirké pedig minden vágyát be tudta teljesíteni, de ez nem jelentett más csupán testi vágynál. Kalüpszó a szerelmét adta neki, az isteni halhatatlanságot, az örök fiatalságot kínálta, Odüsszeüszt, azonban a szíve honvágytól telve ismét útnak indította. A kérdés a második beszélgetőkörben úgy hangzott, mit jelent Ithaka Odüsszeusz számára, amiért mindenhonnan oda vágyott? Otthon vagyunk-e önmagunkban? A szívünkben lévő, belső otthonunk milyen? A résztvevők ezek mentén folytattak eszmecserét, és nem mentek el amellett, hogy mit tehetnek saját belső otthonuk megteremtéséért.
Az asztalgazdák összefoglalóikban kiemelték, hogy senki sem tudja teljesen függetleníteni magát a külső tényezőktől, mint például az anyagi körülmények, a társadalmi közeg, a környezetszennyezés stb., ami nagyban befolyásolja, hogy képes-e egyáltalán bárhol is otthon érezni magát. Mivel sokfélék vagyunk, ezért mindenkinek más, amitől jól érzi magát otthon. Ami segíthet bennünket abban, hogy otthon érezzük magunkat, az a tudatos jelenlét, az a képesség, hogy függetleníteni tudjuk magunkat a külső környezeti hatásoktól, konfliktusoktól.
Az est zárásaként Apáti János egy képzeletgyakorlat segítségével próbálta a hallgatóságot közelebb juttatni saját belső otthonához. A gyakorlat során a képzelőereje segítségével mindenki megalkothatta saját belső otthonát, ahol szabadon elengedhette magát, önazonosan tudott jelen lenni. Ezt a kis gyakorlatot pedig még kétszer megismételtette mindenkivel, miközben mindig egyre rövidebb időkorlátot adott. Mindez azt segítette elő, hogy bármely jelenlévő bármikor képes legyen átlépni ebbe az általa megálmodott szellemi térbe, ahol valóban az lehet, aki.
Képek: Új Akropolisz
