Fényre hangolódó
Fényre hangolódó
A költészet nyelvét tanuljuk újra együtt, amely nem elsősorban a racionális, hanem inkább az intuitív részünknek szól, nem a fejnek, inkább a szívnek.
A hétköznapokban, amikor az ember prózai életét éli, ritkán merül fel benne, hogy a madarak röptét figyelje, vagy az élet mulandóságáról elmélkedjen. A vers kiemel a létfenntartás körüli gondokból, és ünnepi perceket varázsol életünkbe, a Lélek ünnepét.
„A művész igazi hivatása: eljuttatni a fényt az emberi szív mélyébe.” Romain Rolland
„Ó, titkok titka:
a földön ittlent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! -
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!”
Dsida Jenő
Közreműködnek: Dobos László, Hencz Gabriella, Ivánkovics Andrea, Pánczél János, Sándorfi Róbert, Solymos Éva, Solymos Katalin, Szabados Éva, Tóth Katalin.