Önismeret

• Agyféltekék összekapcsolása kineziológiai módszerekkel
• Kulcs a hatékony tanuláshoz és problémamegoldáshoz: elemzés és lényeglátás egysége
• A jobb agyfélteke erői: kreativitás és szépség, empátia és boldogság, „itt és most” élni

Mikor éljük naptermészetünket?
Miért látszik elbújni néha belső Napunk?
Felkelő és lenyugvó erők az emberben.
Ősi kultúrák és a Nap tisztelete.

Mi a közös az igazán nagy hatású tudósok, politikusok vagy éppen vállalati vezetők szokásaiban? Többek között az a mód, ahogyan céljaikhoz, időbeosztásukhoz, emberi kapcsolataikhoz vagy éppen a nagyobb nehézségeikhez viszonyulnak.

Bölcsi, óvoda, általános iskola, középiskola, bulik, barátok, esetleg egyetem, nyelvvizsga, diploma, álláskeresés, talán pár év külföld, lakás, autó, házasság, gyerek(ek?) ... felnevelni, iskolázni, az életre nevelni ... unokák, nyugdíj … 

Tényleg csak ennyi?

Ha te is úgy gondolod, hogy ennél többről szól az élet, akkor vedd kezedbe, és indulj el a cselekvő filozófia útján! 

Café Szókratész - Ember és kozmosz

Café Szókratész - A Mahábhárata szimbólumai

Café Szókratész - Az együttműködés próbája Esti beszélgetés etikáról és erkölcsről, önismereti játékkal fűszerezve.

Café Szókratész-Töltöd, vagy telíted? Seneca, a sztoikus bölcs gondolatából kiindulva indítjuk beszélgetésünket. Az időfelhasználás, és az idő adta lehetőségek témáját érintjük, majd keressük a gyakorlati megoldásokat életünk tudatosabb szervezéséhez. Ezekhez adunk is majd néhány tippet.

Nehéz manapság igazságosság dolgában jó tájolóra lelni a gondolatok és az érzelmek tengerén. Miközben folyton hajtunk és mégis ezernyi teendő vár ránk türelmetlenül, egyre-másra úgy érezzük, mintha életünk hajóját sötét éjszakában dobálná a szél szeszélye. Talán már nem is mi vagyunk a kapitány, hiszen fogalmunk sincs, mit tegyünk, honnan szerezzünk még néhány percet, kitől kérjünk szívességet és kinek mondjunk nemet. Bolyongásunknak ráadásul gyakran nemcsak mi magunk, hanem embertársaink is áldozatul esnek, akiket dühünkben ok nélkül megsértünk, tehetetlenségünkben vadul kritizálunk.

Miért rohan egy szerzetes egy majom és egy elefánt után, mit keres nála jogar és lasszó, és hogyan segíti ez a roham a mi szellemi fejlődésünket? Ezek a gondolatok mind felvetődhetnek, ha szemügyre vesszük ezt az ábrát, amely egy 17. századi buddhista meditációs festmény részlete. A kép szimbolikusan a kitartó „elmenevelés” útját meséli el, vagyis azt, hogyan csitíthatjuk le csapongó elménket, és vonhatjuk uralmunk alá gondolatainkat és érzéseinket. Mindezt azért, hogy ezzel is akadálymentesítsük az önismeret avagy a fejlődésünk ösvényét.