Koncert

A Művészetek napja alkalmából 2024. június 26-án, vasárnap délután az egri Új Akropoliszban fuvolajátékkal fűszerezett történetmesélést tartottak Ibsen Peer Gynt című műve alapján. A program az Új Akropolisz Filozófiai Iskola nemzetközi projektjének részeként, a művészetek, a kultúra közösségépítő, összetartást ébresztő erejét hirdette. A kulturális és művészeti esemény és a nemzetközi kezdeményezés mottója: „Ezer úton egyfelé”.

Ibsen Peer Gynt című műve számos filozófiai gondolatot felvet. 2024 júniusának derekán egy kalandvágyó fiatalember önmagát kereső, mozgalmas életútját mesélték el az Új Akropolisz egri központjában. A történet egyes epizódjai között élőzene adott lehetőséget a résztvevőknek arra, hogy az elhangzottakon elmerenghessenek, és akár magukra is vonatkoztathassák. Vannak ugyanis döntéseink, amelyeket pillanatnyi vágyak vezetnek, vannak helyzetek, amelyeket az értelem és a mélyebb érzelem. A legszebb pillanatokban pedig tudjuk, kik vagyunk, és emberhez méltó életet élünk. Grieg zeneművének bizonyos részleteit három fuvolára írta át három fiatal fuvolatanárnő, Bodnár Angéla, Kovács Kinga Jusztina, Ferencné Kerekes Eliza, azaz az Írisz fuvolatrió.

2024 júniusának derekán A művészetek hete programsorozat záróakkordjaként Ezer úton egyfelé – Mesés tájaktól Magyarországig a zene hangjain címmel rendeztek marimbakoncerttel egybekötött táncházat az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Központjában. 

Az est nyitányaként Juhász Balázs zenész bemutatta fő hangszerét, a marimbát, amelyen szerinte minden zene eljátszható. Az afroamerikai eredetű ütőshangszer a xilofon egyik méretes fajtája, amelynek hossza hangterjedelmétől függően 1,8 és a 2,5 méter között van, súlya pedig elérheti a 120 kilogrammot. A művész a zenejáték színesítésének kedvéért a marimba pengő-rezgő hanglapjainak rezonálását többféle ütős és dallamhangszerrel egészítette ki. 
 

A hangfürdő egy újkeletű közösségi esemény: hangtálakat, csengőket, egzotikus és hagyományos európai hangszereket megszólaltató, néhol prózával, énekkel kísért mini "koncert".

Február 24-án Székesfehérváron.

Az Új Akropolisz győri zenecsoportja kétórás zenés programot tartott Mosonmagyaróváron egy hajléktalanszállón. A csoport egyik tagja szociális munkásként dolgozik az intézményben, és a szálló hat lakóját is arra inspirálta, hogy versfelolvasással részt vegyenek a programon. Az előadást negyvenen hallgatták végig, a szálló lakói, dolgozói és a szállót támogató karitatív szervezetek képviselői. A zenecsoport olyan dalokat tűzött repertoárjára, amelyeket a magyar közönség jól ismer, így a hallgatóság velük énekelt. Az önkéntesek maguk megzenésítette költeményekkel is készültek, és meglepetésként ezek hangzottak el a hajléktalan lakók előadásában.

Amikor megkérdezek valakit, kedveli-e Bobby McFerrin zenéjét, tízből hétszer visszakérdeznek: „ki ő?”. Ilyenkor kettős érzés fog el, hiszen bár biztos lehetek benne, hogy amikor azt mondom, „aki a Don’t Worry, be Happy-t énekli”, mindenkinek beugrik, kiről is van szó, azonban azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy McFerrin évtizedek óta nem játssza a dalt, épp azért, hogy végre ne azzal azonosítsák munkásságát. Bőven lenne miről beszélni akkor is, ha emberünk egyetlenegyszer véletlenül ráhibázott volna. De közel sem ilyen egyszerű a képlet.