Mennyit ér az élet?

    Hamlet, mennyit ér az élet Nehéz a címben feltett kérdésre válaszolni, amikor annyi ember hal meg nap mint nap. Betegségek, balesetek, háborúk és polgárháborúk, terrortámadások és bűncselekmények – a halál leggyakrabban látott arcai.

    Mennyit ér az embernek a saját élete?
    Ez attól függ, hogy ki mire tartja magát, illetve az életkörülményeitől. Az egoista számára az élet felbecsülhetetlenül drága, éppen ezért kész bármit megadni érte. A gyenge és bizonytalan embernek az élet nehezen elviselhető teher, és a fizikai test megóvásának alapösztöne ellenére sokszor inkább elhagyná ezt a világot. A fiatalok az életet csak évek egymásutániságának látják, amelyben valamilyen módon majd csak boldogok lesznek. Az öregeknek az élet értéke percekben mérhető, a napok értéke egyre nő, hiszen egyre közelebb kerülnek a halálhoz. A beteg embernek az élet fájdalom és keveset ér. A boldogtalan ember számára az élet értéktelen kínszenvedés. Annak, aki szerencsésnek érzi magát, az élet kincs.

    Mennyit ér a mások élete?
    Ez annyi mindentől függ, de mindenekelőtt attól, hogy milyen mércével mérjük. Annak, aki hidegvérrel öl (hogyha egyáltalán létezhet hidegség a szíve mélyén) egy ember nem több egy tárgynál, amelytől meg kell szabadulnia. Annak, aki olyan ügy miatt hal meg, amit igaznak tart, az élet a legtöbb, amit feláldozhat saját létének igazolására.

    Annak ellenére, hogy milyen sokat papolnak az egyenlőségről vagy arról, hogy nem fontosak a szociális, etnikai, vallási, nemi vagy akár nemzeti különbségek, az ember életének értéke mégis attól függ, hogy kiről van szó. Még mindig „osztályozzuk” az embereket, és egyeseket megölni nem ugyanannyira súlyos, mint másokat.

    A merényletekről, mészárlásokról, véres zavargásokról, polgárháborúkról, meghurcoltatásokról szóló hírek elszaporodása miatt már nem érezzük valóságosnak ezeket az eseményeket. Végül már csak úgy tekintünk rájuk, mint valami fikcióra. Hétköznapivá váltak a gyilkosságokról és halálról szóló hírek. Sajnos alig figyelünk oda az ilyen szörnyűségekre. Vagy pedig úgy gondoljuk, még ha nem is mondjuk ki hangosan: olyan messze van ez tőlem, miért foglalkoznék vele.

    Már egy kis pénzért is ölnek. A számlát fegyverrel egyenlítik ki, hiszen már nem tudják megbeszélni a nézeteltéréseket. Nem egy háború miatt válnak ellenségekké az emberek, hanem éppen ellenkezőleg: a legkisebb véleménykülönbség is háborúba torkollik, ami már feljogosít a gyilkolásra. A gazdagság adta presztízsért az emberek a legkegyetlenebb tettekre képesek, amelyeket ennek a név és alak nélküli istenségnek a nevében követnek el, aki csak a bankjegyeken létezik.

    Mennyi az élet értéke?
    Miközben az emberek szenvedélyesen védik az élethez való jogot, az abortuszhoz és az eutanáziához való jogot nem támogatják. Mindenáron élni kell, hogy aztán bármilyen okból meg lehessen halni. Hogyan lehet az életnek ezt a fajta tiszteletét összeegyeztetni a mindennapok valóságával? Hogyan lehetne elérni, hogy az életnek valóban legyen értéke, és az ne csak irodalmi fikció vagy néhányak álma legyen?

    Az emberiség hosszú – vagy rövid, attól függően, honnan nézzük – történetében számtalan merényletet követtek el az élettel szemben. Ennek ellenére ezt a történelmet az élők írták, azok, akik értékessé tették létüket azáltal, hogy a legmélyebb névtelenségből, de a méltóság oltárától elindulva haladtak előre.

    Mennyi az élet értéke? Nem lenne itt az ideje annak, hogy újra megbecsüljük és mélyebb értelmet tulajdonítsunk neki, mint hogy pusztán egy villanás legyen a világ színpadán? És mindenekelőtt tennünk kell valamit azért, hogy mindenki arra legyen büszke, hogy életének napjait hasznosan és cselekvően töltötte. Eggyel több álom? Lehet, de rajtunk, embereken múlik, hogy valóra váltsuk.