Fiatalító szépészeti beavatkozás

Hallani róla, hogy mind gyakrabban adnak rokonok, barátok egymásnak ajándékba szépészeti beavatkozásokat. Zakatol az iparág, ahogy egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a kinézetnek, és így egyre többet adunk a látszatra. Ma már húszas éveikben járó influenszerek is reklámoznak botoxot, szájfeltöltést. Elterjedt a hangzatos „fiatalító plasztika” kifejezés, és olvasni „fiatalító injekcióról”, „arc- és nyakfiatalító műtétről” stb. A ráncokat előcsalogató negyedik vagy ötödik X helyett pedig ma már harmadik X-ről is beszélnek, mintha túl lenne élete virágán az, aki idestova betöltötte a harmincat.

Persze nem vitás, hogy ahol a kinézetet a divat diktálja, vannak, akik a számukra meghatározó élet- és munkaterületeken könnyebben érvényesülnek, ha együtt sodródnak ezzel az árral. Jellemző, hogy azok a színészek, TV-s személyiségek, modellek, akiknek a megélhetése nagyban függ attól, hogy hogyan néznek ki, kés alá fekszenek. Csakhogy közben szép számmal akadnak köztük olyanok is, akik emiatt elvesztik egyedi arcvonásaikat, és idővel már csak nyomokban emlékeztetnek régi önmagukra. Többek között azért – milyen figyelemfelhívó jelenség! –, mert elveszítik a mosolyukat, és már csak valamiféle vicsorgással tudják kimutatni derűjüket.

Talán ez a szomorú fonákság leplezi le leglátványosabban azt az alaposan megkérdőjelezhető nézetet (marketingfogást?), miszerint a látszatfiatalság esztétikusabb, mint az eltelt idő lenyomatát őrző, ráncok barázdálta test. Tévútnak tűnik fiatalságunkat csupán küllemünkben keresni. Hatvanévesen talán harmincévesek leszünk csak attól, mert mesterséges anyagokkal feszesebbé szabták a bőrünket? Csupán annyiban, amennyiben a karneválon sárkánnyá változik, aki ilyen maskarába bújik.

Hol keresendő akkor a fiatalság forrása? Az új év hajnalán – mikor jó néhányan fogadalmakat teszünk, új terveket szövünk és elhatározásokra jutunk – érdemes eltűnődni azon, hogyan viszonyulunk az idő múlásához. Tegyük mérlegre, mely részünk fiatal – legyen az a fizikai, lelki vagy mentális – és melyik van (életkorunktól függetlenül) meglátásunk szerint öregedőben. Amint megtesszük, érdekes kettősségekre bukkanhatunk.

Egy ilyen érdekes bennünk élő kettősség például, hogy egy évvel ismét öregebbek lettünk, szilveszterkor legtöbben mégis fiatalos lendülettel, bizakodva várjuk a jövőt. Hogy lehetséges ez? Mitől érezzük magunkat időnként vénebbnek az időnél, máskor meg fiatalabbnak, mint amilyenek fizikai fiatalságunk idején voltunk? Ha az utóbbit nézzük – kétarcú Janusnak az ifjabb orcáját vizsgáljuk –, mennyire fiatal az idő, amikor az életben a lehetőségeket látjuk!

Igen ám, de ott van Janus másik arca is, a ráncos és koros. Évkezdő lelkesedésünk ugyanis gyakran hamar alábbhagy. Pár hét, és megcsappan az edzőtermek látogatottsága, az újévi fogadalom ellenére a csoki egyre gyakrabban bekerül a bevásárlókosárba, és a két ünnep között elővett könyvek a polcon rostokolnak. Észrevétlen visszatérünk korábbi rutinjainkhoz, elhagyni vágyott szokásaikhoz. Ismétlődő akadályokba ütközünk, ugyanazokkal az emberekkel nem jövünk ki, változatlanul elégedetlenek vagyunk önmagunkkal… Valahogy üresnek tűnik minden, mintha megrekedtünk, belül összeaszalódtunk volna. Meglehet, azért nőtte ki magát ennyire a szépészeti beavatkozások divatja, mert sokan a „maszkmestereknél” keresnek gyors segítséget gondok barázdálta arcukra.

Csakhogy legeslegbelül nem a test, hanem a lélek fiatalságát keressük mindahányan. Ez azonban sehol sem kapható. Pénzért legalábbis. Lélekben fiatalnak maradni olyan szépészeti beavatkozás, amelyet ki-ki csak saját magán végezhet el. És jó az ápolásnak idejekorán nekikezdeni, hogy megőrizhessük hamvasságunkat. Itt azonban egészen más eszköztárra van szükség. Szike vagy botox helyett a vonásainkat az önmagunkkal és másokkal megélt harmónia simítja ki, találjuk azt meg egy szép zenében, egy jó beszélgetésben vagy igaz, őszinte szavakban. A lelki ráncokat mi sem tölti fel jobban, mint a jótékony, frissítő cselekvés.

Aki rendszeresen gondoskodik gondolatai és érzelmei fittségéről, aki nem hanyagolja el a szellemét, élénk tekintetet, nevetőráncokat fest magára. Nincs szüksége tetoválásra, ráncfelvarrásra, mert az a szép és jó ül ki az arcára, amit magáénak tudhat. Ez az, ami lelkesíti, megújulásra sarkallja, fiatalító beavatkozások ide vagy oda! A külseje ezt a jó karban lévő belsőt tükrözi, bárhány éves is legyen fizikailag. Ezért aztán nincs is semmi félnivalója, amikor belepillant az első szembejövő tükörbe. Íme, néhány új ősz hajszál, amott egy barázda, meg pár újabb szarkaláb. De nézd azt az időtlen tekintetet, azt az örökké fiatal mosolyt!