Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ma először látok utat, és ezt az utat sem most szemlélem először, amelyről szó lesz. Mégis, ma első ízben néztem rá különleges, szavakban és tapasztalatokban kifejezhető szemmel. 

Földön kúszó, kanyargós vonalnak láttam az utat, amely szorosan követte a hepe-hupás talajt, emelkedett, majd leereszkedett vele, kacskaringózott, de mindig egy magasságban a földdel, amelyre támaszkodott. Türelmesnek és magabiztosnak láttam, ahogy maga is halad egy másik, felfoghatatlan úton, az időn át… Sokat meséltek erről az útról, amelyet a régi ibérek, a bátor rómaiak, a szívós középkori emberek, a reneszánszkori álmodók tapostak… és amely ma új aszfaltréteg alatt sietős és modern országutakhoz csatlakozik, az ugyancsak sietős és modern emberekéhez, akik nehezen állnak meg csak azért, hogy egy utat megszemléljenek… 
 

Időről időre egy-egy újabb sötét, nehéz és nyomasztó időszak jön el az életünkben. Bármennyire is szeretnénk kiutat találni, csak homály vesz körül bennünket. Csüggedés vesz erőt rajtunk, és bármihez is fogunk, balul üt ki, szinte már azelőtt, hogy nekiláttunk volna.

Ezek a mi éjszakáink, amelyekben azonban ugyanúgy győznünk kell.

Senki sem fog helyettünk fényt gyújtani a sötétben. Tanuljuk meg, hogy ne kívülről várjuk a megoldást.

Ha kívül meg tudjuk látni a fény forrását, ez azt jelenti, hogy egy elfeledett sarokban bennünk is ott a fény. Nem vagyunk különleges lakói ennek a világnak, bennünk is ugyanaz van, mint a világmindenségben: fény és sötétség, és képesek is vagyunk mindkettő megteremtésére.

Gyújts fényt a lámpásodban.
 

„Csak akkor válhatunk valódi emberré, ha az istenek nyomdokaiba lépve mi is követjük a mítoszokban rejlő bölcsességet.”
(Mircea Eliade)

Az istenek és istennők újrafelfedezése
Vajon miért alkottak a görögök olyan panteont, amelyben ennyiféle istenség kapott helyet? Azért, mert valamennyi görög isten és istennő egy-egy archetípust, egyetemes, ősi erőt képvisel, amely minden nő és férfi tudatalattijában ott él. A férfiakban inkább az istenek archetípusai dominálnak, a nőkben pedig inkább az istennőké, ahogy a fiúgyermek is az apját, a leánygyermek pedig az édesanyját figyeli és utánozza. A szerelem és a háború régi törvénye alapján azonban vonzalmat érzünk a többi, bennünket kiegészítő, rejtelmes erő iránt is.
Carl Gustav Jung svájci pszichiáter szerint az archetípusok olyan élet- és viselkedésmintákat mutatnak nekünk, amelyeket – a környezet hatásától függően – sokszor a legmerevebb sztereotípiáinkból és viselkedési formáinkból kiindulva igyekszünk megvalósítani. Gyermekként kezdetben a szüleinket, testvéreinket és barátainkat utánozzuk: ők lesznek az első példaképeink.
Később, ahogy halad előre életutunk, betöltött szerepeink alapján választunk magunknak példaképeket. Az isteni erők fizikai, lelki és szellemi fejlődésre inspirálhatnak bennünket. Ha megértjük, hogy a hatásukra mi zajlik le bennünk, az életeseményeinket teljesebben, tudatosabban és érettebben élhetjük át. Ha megismerjük a legfontosabb férfi és női archetípusokat, és felfedezzük az emberi természet sokszínűségében ezerarcú megnyilvánulásaikat, jobban megérthetjük a másik nemet, és harmonikusabban élhetünk vele együtt.