Nyáron egész napos kirándulást szervezett az Új Akropolisz Filozófiai Iskola az ausztriai Léka szélén álló lovagvárba, ahol a résztvevők nemcsak a grandiózus középkori erődítményt fedezhették fel, de a várfalak mögött egykor zajló lovagi élet mikéntjéről is hallhattak.
A háromórás autóutat megtett húsz férfi – akik három városból érkeztek, idősebbek és fiatalabbak egyaránt – először bejárta a felújított vár minden zegzugát, megtekintette a templomosokról szóló kiállítást, a fegyvertermet, a felújításban oroszlánrészt vállaló Paul Anton Keller professzor dolgozószobáját, és a kilátószerű kápolnatorony legfelső emeletéről körbekémlelhette a hegyes-völgyes, erdők uralta tájat.
Ezután Léka legkorábban épült, nyolcszög alaprajzú öregtornyának lovagtermében a hatalmas kerekasztalhoz telepedtek, ahol az előadók meséltek a templomosok történetéről, a korról, amelyben éltek, a regulájukról, életmódjukról, szimbólumaikról, elveikről, erényeikről. A rövid ismertetők után a kirándulók arról beszélgettek, vajon a régiek világképe, a lovagi eszmény tartogat-e a ma emberének is olyan elveket, sőt akár kihívásokat, amelyeket követhet és ezáltal nemesebb életet élhet.
Az elme tápláléka után, de még a testet éltető lovagi lakoma előtt, a résztvevők a szívnek kedves programmal színesítették a délutánt. A belsővár közepén, a föld felszíne alatt, a vár szakrális központjában megcsodálták a szentélyt – ahová eredetileg csak a várudvar közepén található lyukon keresztül lehetett leereszkedni –, és a megigéző akusztikájú teremben előbb újra felelevenítették a templomosok legfőbb elveit, majd közösen elénekelték a tiszteletükre a Non nobis Domine-t, melynek jelentése: Nem miértünk, Uram, hanem a te nevednek dicsőségére.
