2026. február 27-én a Műterem Kávézó barátságos és inspiráló légkörében az Új Akropolisz filozófiai kávéházi beszélgetést, FILO-Cafét rendezett: Küzdelem a labirintusban – Thészeusz, Ariadné és a Minótaurosz mítosza címmel. A program apropóját a mítoszok újrafelfedezése adta, hiszen ezek a meseszerű történetek olyan szimbólumokat rejtenek, amelyek képesek a lélekre nagyon erős pozitív hatást gyakorolni. A jelenlevők kíváncsian várták, hogy az egyes szimbolikus elemeknek mi az olvasatuk, mit jelent például a kétélű bárd, a labirintus és a gombolyag.
A beszélgetés középpontjában a klasszikus görög mitológia egyik legismertebb mítosza állt, amely Thészeusz, Aigeusz athéni király fiának hősi küzdelméről szól a Minótaurosz ellen a krétai labirintus mélyén, hogy megszabadítsa az athéni népet attól, hogy kilenc évente hét szüzet fel kelljen áldozniuk. Mindebben Ariadné segítséget nyújt, aki a hősnek varázsgombolyagot ad, amelynek fontos szerep jutott a labirintus kijáratának megtalálásában. Apáti János, az est házigazdája három szimbólumot emelt ki Thészeusz mítoszából: a kétélű bárdot, a labirintust és a gombolyagot. A kétélű bárdhoz az önkéntességet társította, hiszen az önként vállalt cselekvés nemcsak a külvilágban teremt rendet, hanem belül is formálja az embert. A labirintushoz az élet nagy elakadásait társította, ugyanakkor hangsúlyozta a különbséget a labirintus és az útvesztő között. Míg az útvesztő zsákutcákat rejt, a labirintus egyetlen úton vezet el a középpontba: a próbatétel elkerülhetetlen, de végigjárható. A gombolyag az élet áramlását, a céltudatosságot és a belső vezérfonalat jelképezi, amely segít szembenézni a „belső szörnyeteggel”, majd visszatérni a fényre.
Az est folytatásában az asztaltársaságok a fenti három szimbólum mentén folytatták a beszélgetést, sőt még a kreativitásukat is próbára tehették egy-egy montázs készítésével. Az újságkivágásokkal, képekkel és szövegekkel tarkított montázsokkal azt a közös elképzeléstjelenítették meg a résztvevők, hogy miben látják a nehézségek megoldását.
Az összegzés során az önkéntesség kapcsán az eszmecserét folytató résztvevők kiemelték, hogy még a legkisebb tettek is számítanak, legyenek azok családi vagy baráti körben nyújtott segítségek. Hangsúlyozták továbbá, hogy ne becsüljük alá ezeknek az önzetlen tetteknek a hatását.
Az élet elakadásainak kapcsán megfogalmazták, hogy ha úgy érezzük, segítségre van szükségünk, ne féljünk kérni, igyekezzünk megőrizni a tisztánlátásunkat, a nehézségeinkre pedig tekintsünk próbaként, amely által képesek vagyunk fejleszteni saját képességeinket, készségeinket. Kreativitásunk és az intuíciónk használata sokszor a segítségünkre lehet a továbblépéshez.
Az est derűs zárásaként pedig megszületett a FILO-Café első találós kérdése is: „Hogy hívják a kis labirintust?” – Labika. Emellett persze ez az asztaltársaság is összegezte meglátásait, miszerint: tekintsünk az életünkre úgy, mint egy bejárható, különböző szakaszokból álló labirintusra. A lelkünk sokszor hasonlóképpen bonyolultnak látszik, de Ariadné fonala, a céltudatosságunk segít, hogy eljuthassunk a nagy emberi kérdések szívéig, és megválaszolhassuk többek között azt is: Mi a mi feladatunk itt a földön?
Képek: Új Akropolisz
