99 tag gyűlt össze az ország hat városából az Új Akropolisz Központjában az idei filozófiai konferencián, amelyet 2026-ban már 14. alkalommal rendeztek meg a Magyarországon 40. éve alapított filozófiai iskolában. A programon összesen 13 előadó kívánta megosztani a társaival kutatásait és a gyakorlatban is alkalmazható felismeréseit A tudomány és a filozófia témakörében. Ezt az évet ugyanis világszerte annak szenteli az Új Akropolisz, hogy körüljárja az összefüggéseiket és erősítse a kettő közti kapcsolatot.
Korunk ezt a kettőt hajlamos szétválasztani és önmagukban vizsgálni, holott a filozófiai igazságok a tudományos kutatás gerincéül szolgálhatnak, a tudomány pedig a civilizációs piramis egyik oldalaként - a klasszikus értelemben vett politika, vallás és művészet mellett - a maga eszköztárával képes megragadni és leírni a természet törvényszerűségeit. A közönség soraiban ülő bölcsességkeresők gondolatban éppen ezt az utat szerették volna az előadók 6-6 perces felvezetése, majd az azt követő egyórás interaktív eszmecsere révén bejárni.
A filozófiai iskola tanítási programjának köszönhetően a résztvevők egy platformon állnak, mindenki egyetért abban, hogy az emberek közti humánus és összetartó együttműködéshez és kapcsolatokhoz az összehasonlító tanulmányozás, a valódi eklekticizmus és a filozófiai párbeszéd alkalmazásával, továbbá természetesen a saját igyekezetünk révén juthatunk el. A témavezetők ebben a szellemben számoltak be eredményeikről, méghozzá olyan nyelvezetet használva, amelyet bármely hétköznapi halandó elsőre is be tud fogadni és azonnal építkezhet belőle.
Az előadott témák ezúttal is széles spektrumon mozogtak, volt, aki a kémiai kötéseket filozófiai szemszögből vizsgálta, és fajtájuk szerint párhuzamot vont az emberi kapcsolatok jellegével és stabilitásával. Másvalaki a történetírás kritériumat és fókuszát kívánta objektívre állítani, hogy eligazodhassunk, sőt akár rendet is tehessünk az egymásnak ellentmondó adatok és vélemények között.
A szférák zenéje kapcsán az előadópáros igyekezett újrakalibrálni a hallgatóság morális iránytűjét, hiszen számos antik filozófiai iskola tanításai szerint az univerzum működése a matematikán, a számokon, azaz hangokban is formát öltő ideákon alapul. Egy másik zenei betétekkel tűzdelt beszámolóból pedig kiderült, milyen madárhang ihletésére szerezte Mozart a G-dúr zongoraversenyét.
Az állatvilág mellett a növények sem maradtak ki az összehasonlító tanulmányozásból: az egyik kutató az életet jelentő erdőségek, és különösen a szentként tisztelt fafajták - amelyek sok esetben életfák is egyben - biológiai tulajdonságait vetette össze a germán, finnugor, skandináv stb. mítoszokban fellelhető szimbolikus jegyekkel.
A folytatásban az egyik instruktor A hegeli tudomány tézis-antitézis-szintézisről szóló tanításának alkalmazhatóságát hozta közelebb a hétköznapi élethez. Eszerint mindennel, ami belőlünk kivetül, állítunk valamit, ami óhatatlanul összeütközésbe kerül a világgal. Ezen keresztül visszajelzéseket kapunk, így elindul egy párbeszéd, amelyből a fejlődés különböző lépcsőfokain egy-egy új szintézis születhet.
Az egyik közgazdász előadó szerint a gazdaságtudomány is megérett egy új szintézisre: kutatásai és az életből vett pozitív példáinak tanúsága szerint az ökológiai válsághoz vezető anyagelvűségen túl ezt szellemi nézőpontból lehet felfedezni. Szellemi szempontból nézve a tibeti írott nyelv szavai mögött is jelentéstöbbletet találunk, méghozzá az ősi szanszkrit nyelv nyomán. Az alapos vizsgálódás nemcsak az adott kultúra felfogásmódjának megértéséhez segít hozzá, hanem új dimenziót is kölcsönözhet az életről alkotott gondolkodásunknak, ha tudjuk, hogy a tibetiek "halál" szava azt jelenti: életet váltani. Ahogy az is túlmutat az anyagelvűségen, ha csak kicsit is elgondolkodunk rajta, hogy amikor életet váltunk, semmit sem viszünk magunkkal, csak a tetteink gyümölcseit és a szellemi minőségünket.
Végezetül pedig a sport és a mozgás szakértője világított rá arra, hogy strapabírásunk és a stabilitásunk nagy mértékben függ az idegrendeszerünk állapotától, ez pedig a testi tréningtől. A testgyakorlás azonban nem puszta fizikai átmozgatás, hiszen rendszeresen próbára teszi akaraterőnket és kitartásunkat is, hogy kötélből lehessenek az idegeink. Aki megtanul kitartani és igyekszik lépésenként tágítani a tudata és tudása határait, nemcsak fizikailag lesz képes erre. Türelmet tanul, hogy ne szakadjon el a cérna, amikor szeretne előrelépni, és az élet kihívások elé állítja, jelenjen az meg körülmények formájában, sajátos helyzetekben, vagy embertársaink képében. A tézis és az antitézis adott, a szintézis pedig az, hogy: együtt menni fog.
Képek: Új Akropolisz
